A legtöbb háborúban kevés pozitívumot lehet találni, és ha mégis sikerül, az azonnal háttérbe szorulhat a megannyi ártatlanul kioltott emberi élet, a szenvedés és pusztítás felfoghatatlan méretei miatt. És mivel az első világháború – vagy ahogyan akkor nevezték: a nagy háború – az emberiség egyik legnagyobb sorscsapása volt, amelyben több mint 15 millió ember vesztette életét, még inkább visszatetsző lehet előnyök és előrelépések után nézelődni.
Most mégis megpróbálkoznánk ezzel: ugyanis a nagy háborúban nemcsak a fegyverkészítés tudománya ugrott szintet, hanem ezzel párhuzamosan a katonák védőruhái terén tett fejlesztések is, amelyek sokkal funkcionálisabbak lettek hadviselés közben.
Az első világháborúban az újabb, nagyobb és hatékonyabb fegyverek még pusztítóbb sebeket és veszteségeket tudtak okozni, így annak érdekében, hogy minél jobb védelemmel vértezzék fel katonáikat, a hadseregek hatékonyabb páncélzatok kifejlesztésén kezdtek el dolgozni.
De nemcsak a németek, hanem az antanthatalmak sem fejlesztettek ki még a háború kitörésekor páncélruházatot. A britek a háború kitörésekor a rájuk jellemző keménykötésű, khaki színű egyenruhában nyomták, amely a franciaországi és belgiumi csatamezőkön kiválóan álcázott, ugyanakkor nem arra tervezték, hogy a testét viselő személynek komolyabb védelmet biztosítson a modern fegyverek ellen.
A brit és a francia hadsereg 1915-ben kezdte el felszerelni katonáit acélsisakokkal, és bár ezek a sisakok is nagyon hasznosak voltak a harcmezőkön, még hagytak kívánnivalót maguk után, főleg a német tervezésű Stahlhelmhez képest, amely sokkal jobb védelmet biztosított a katonák fejének és vállának.
Ez is érdekelhet:
(via)