Az Emag három éve is nagyon sok embert felbőszített Black Fridayen, és valószínűleg a mai nap folyamán is sokan foglalták cifra mondatokba a webáruház nevét. Bár egyelőre csak Romániában, hiszen Magyarországon csak egy hét múlva fog rajtolni a fogyasztói társadalom legsötétebb napja.
A román székhelyű online áruház hangzatos promókkal várta a november 15-ére, azaz mára hirdetett fekete pénteket:
egy 32 gigás Samsung Galaxy A10 szinte 14 ezer forintért elérhető volt, de egy 180 centis Samsung 4K-tévét is megcsíphettünk nagyjából 70 ezerért, egy gyengébb Lenovo Ideapadot pedig 35 ezerért lehetett hazavinni. A hülyének is megéri, mondanánk.
Hogy senkinek a figyelmét ne kerülje el a nagy nap, az Emag.ro a biztonság kedvéért előtte nap csütörtökön, azaz november 14-én egész napra lehúzta a rolót – az érthetetlen kíváncsiskodó azonnal tudatosította magában a dolgok állását, sőt, valószínűleg abban is nyomott hagyott az oldalszünetelés és a másnapi Black Fridayt reklámozó egészoldalas banner, aki csak véletlenül tévedt ide. Mintha csak egy thrillerben járnánk, amelynek a forgatókönyvírója leoltatta a villanyt a házunkban, és csakis az emeleti gyerekszoba félig nyitva hagyott ajtaja világít vörösen, miközben angyalszárnyon repkedő százalékjelek repkednek ki-be. Egyfajta drukk lesz úrrá rajtunk, hiszen oda mi is beléphetünk. Érezzük, hogy oda kell mennünk, meg kell nézzük közelebbről, így a hormonok lassan ellepik az agyunkat, a fogyasztói énünk pedig a felszínre tör.
Sokunkban ilyenkor akarva-akaratlanul felsejlik a gondolat, hogy csak jó volna egy új telefon, hiszen a réginek törött a kijelzője, és folyton lemerül. A tévét is kicserélhetnénk, hiszen egyre több a 4K-csatorna, és akkor ezt odaadjuk majd a mamának karácsonyra.
Csakhogy az Emag ezúttal sem közölte, hogy pontosan hány órakor rajtol a Black Friday. Ez a második csavar a sztoriban. Tehát ott állunk vaksötétben, tőlünk néhány méternyire a félig kinyitott, vörösen villogó ajtó, az angyalszárnyon repkedő százalékjelek péksütemény-illatát szinte a torkunkban érezzük, de nem tudunk mozdulni. A feszültség már szinte kidomborodik az eltorzult arcunkon, úgy festünk, mint egy gyűrött fejű Puskás-szobor, amint hajnalban nyomogatjuk gőzerővel a frissítés gombot, de semmi sem történik.
Az sejthető volt, hogy a tavalyi évhez hasonlóan valamikor idén is reggel indul a móka és a kacagás, de hát aki ekkora őrületbe keveredik, az menjen biztosra – így nem egy ember felkelt hajnali 4-kor, vagy már hamarabb, hogy várja a futam elindulását. Végül 7:25-kor rajtolt az egész, és akik remek áron megkaparintott telefonra, laptopra vagy tévére vágytak, azoknak többnyire maradt a keserű csalódás. Ugyanis ahogyan az várható volt, egyik agyonreklámozott „szupertermékből” sem volt elég vaskos a készlet, így a digitális molinón hirdetett gigaakciók nagyjából fél perc alatt elérhetetlenekké váltak – az említett telefonból és laptopból 1000 darabot értékesítettek, miközben 2,5 millió ember volt az oldalon ezekben a percekben. Így hiába is volt fent valaki egész éjjel, mivel nem tudta, mikor indul a buli, könnyen hoppon maradt.
Ugyanis mit is csinál egy átlagember péntek fél nyolckor? Jó eséllyel munkába vagy suliba, egyetemre készül, azaz öltözik, pakol, reggelit készít, vagy már a kocsiban van, netán a buszon ül. Azaz alapból egyfajta stresszhelyzetben van, közben pedig fél szemmel órák óta várja, hogy mikor szerezheti meg azt az alaposan leárazott terméket, amire talán szüksége sincs.
Amit végül meg sem tud szerezni. Ekkora őrülethez viszont a fél szem nem elég, ez a meló teljes embert és odafigyelést kíván. Ugye hősünkben tegnap délután vetődött fel a gondolat, hogy vajon szüksége van-e új tévére? Két óra alatt sikerült meggyőznie magát, estére pedig már el is képzelte a helyét a szobában. Majd másnap, miután talán órákon át frissített türelmetlenül, üres kézzel távozik a digitális áruházból.
Vagy mégsem. Hiszen ez a történet így nem érhet véget.
Merthogy most érkeztünk el a thriller tetőpontjáig, amikor is a fogyasztó elégedetlen, dühös és kiszolgáltatott egyszerre, a tenyerénél pedig csak a pénztárcája viszket jobban. A történet megoldás után kiált. Ezt az érzéskavalkádot, amit az egyre pofátlanabbul működő, a fogyasztói naivitást végletekig kihasználó áruházak keltenek az emberekben, pedig nem könnyű feldolgozni. Hirtelen nem is lehet.
Így az ember mit tesz? Vásárol. Mást, drágábbat. Mindegy, valamit. Olyasmit, amit mondjuk előtte nap, lehiggadt állapotban nem vett volna meg.
Továbbá a sztori elhiteti velünk, hogy ha az előző portékát másodpercek alatt elkapkodták előlünk, akkor bizony érdemes sietni – hiszen a még megmaradt leszázalékolt termékek is gyorsan eltűnnek előlünk.
Igen, a felbőszített és csalódott, munkába igyekvő ember így ugrik fejest az impulzusvásárlás feneketlen tengerébe.
Hiszen van másik tévé, van még száz meg száz laptop és telefon, és vannak szuperakcióink porszívók, mosógépek és vasalók esetében is! Kicsit másak, kicsit drágábbak, kicsit már nem is kéne ilyen neked otthonra, kicsit bármikor elkaphatsz hasonló akciókat, de most ott van, és az az illúziód, hogy most van szükséged rá.
Ez az illúzió pedig a jelen világunkban maga a valóság.
Elvégre ma van fekete péntek, üres kézzel akarsz távozni, miután ennyi energiát belefektettél, és félig ki vagy bukva? Dehogy.
A történet akár irreleváns is lehetne számunkra, hiszen Romániában történt, azonban mivel ugyanarról az anyavállalatról van szó, amely Magyarországon is eljátszotta már ezeket a sztorikat nem egyszer, valószínű, hogy egy hét múlva, november 22-én újra megteszi. Ideje így résen lenni, és a tudatosságszintünket előtte alaposan feltekerni.
Bővebben a jelenségről: