Észak-Korea egy különlegesen borzalmas helye a világnak. Tény, hogy az ázsiai országban a 90-es évek óta nagyjából kétmillió ember halt éhen, az alapvető emberi jogokat nem tartják tiszteletben, és mintegy féltucatnyi kényszermunkatáborban úgy 200 ezer polgár gyötrődik, de ami talán ennél is rosszabb, hogy a rendszer tudatkontroll-gépezete gondoskodik arról, hogy az emberek fejében is folyamatosan „rend legyen”. Tisztára, mint Orwell híres regényében, az 1984-ben.
Az itteni embereknek – ellentétben a '89 előtt Kelet-Európában élőkkel – semmilyen valós ismeretük nincs és nem is lehet a külvilágról, ugyanis egy a hatalom által megkreált álomvilágban élnek. Bármennyire is hihetetlen, sokan fel sem fogják azt, hogy borzalmas körülmények között sínylődnek, és hogy az egész életük az államrendszer markában van.
A csodás állampropaganda sikeresen elhitette sokukkal, hogy délen még rosszabb a helyzet, pedig Dél-Korea a világ húsz legerősebb gazdaságát magába tömörítő szervezetnek (G20) a tagja, és közel húszszor nagyobb az egy főre eső GDP-je, mint északi „szomszédjának”. Egyesekben mégis tudatosul a rendszer abnormitása, így életüket kockáztatva – a leggyakrabban Kínán keresztül – Dél-Koreába szöknek, azonban jelentős részük idővel visszavágyik északra, mert nem találják a helyüket a modern világban.
Naponta ugyanis több ezer döntést kell meghoznunk: az észak-koreai ember nem tud mit kezdeni egy déli bevásárlóközpontban, ahol húszfajta csokoládét, bugyit vagy mosószert talál. Nem tud dönteni, mert mindig a párt tette meg helyette.
Ezt láthatjuk lényegében a Wall Street Journal videoriportjában is: a Dél-Koreába disszidáló észak-koreai lakosoknak keményen meg kell birkózniuk a teljesen új világrenddel. Egyedül lényegében nem is képesek rá.
A videóban látható egyén, Ken Eom szintén Észak-Koreából szökött meg, és amikor életében először használnia kezdett egy bankautomatát Dél-Koreában, nem hitt a szemének.
„A bankautomata tud beszélni, ezért a legtöbb észak-koreai azt hiszi, hogy van valaki a gépben” – magyarázta.
Majd ezek után jön az újabb döbbenet, amikor a gép valóban pénzt ad. Ők ugyanis ahhoz vannak hozzászokva, hogy az állami kézben lévő bankoktól akkor sem kapnak pénzt, amikor kérnek. Az Észak-Koreából érkező disszidenseknek több hónapos képzést tartanak a déli országban, hogy elősegítsék a társadalmi integrációjukat, felkészítsék őket az új világ rejtette veszélyekre – eddig közel 14 millió dollárt csaltak ki a nagyon naiv észak-koreaiakból a rájuk specializálódott szélhámosok –, és hogy megtanítsák nekik kezelni, valamint beosztani a jóval magasabb fizetésüket.
(forrás: Wall Street Journal, Gizmodo)
Ez is érdekelhet: