Teszteltük a MatePad 11-et, aminek vannak korlátai ugyan az Android-mentességéből adódóan, de talán nem is fog annyira hiányozni. Attól függ, mire kell egy tablet.
A Huawei akár bele is rokkanhatna abba, hogy mellőznie kell a Google-alkalmazásokat, de nem nagyon akar. Mondjuk egy ekkora óriás nyilvánvalóan mindent megtesz azért, hogy megtarthassa pozícióját, és elvileg már úgyis készülgetett az a HarmonyOS, szóval mi baj történhetett volna? Mondjuk az, hogy az ember annyira hozzászokott a Google alkalmazásaihoz, hogy azok kitépése bármilyen Android-eszközből túlságosan is fájó élményként maradt volna meg, ilyesmire meg ki fizetne jó pénzt?!
A MatePad 11 mutatja a legjobban, hogy azért annyira nem kell félni a váltástól, és bár kell még kompromisszumokat kötni, egy tabletnél nem biztos, hogy ezek a kompromisszumok annyira fájóak lesznek. Mert hát mire is vesz az ember a legtöbbször tabletet? Netezéshez, könyvolvasáshoz, játékhoz, filmnézéshez. És ha professzionális oldalról közelítünk hozzá, akkor akár munkához is. Ezek közül pedig mindenre tökéletes és minőségi a MatePad 11.
A Huawei új tabletje igazából pont az előbb említett tevékenységekhez tökéletes, mindezt pedig olyan minőségben adja, amire bátran büszke lehetne akármelyik tabletgyártó. A MatePad 11 ugyanis nagyon egyben van, a felhasználhatósága sokrétű, és bár igen, lehet, hogy lesz egy pici hiányérzeted, pár nap használat után eltűnik majd.
A váltás tablet esetében, főleg Androidról ugyanis egyáltalán nem fáj.
Kezdjük a tablet kialakításánál, amire tényleg nem lehet panasz. Nincs béna műanyagérzet, az anyaghasználat abszolút prémiumérzetet kelt, a formái lekerekítettek, a káva pedig minimális. Jó kézbe venni, és akár sokáig is tartani, na meg persze bámulni, és ebben a kijelzőnek nagy szerepe van. A 10.95”-es, 120 Hz-es, 2560 x 1600-as felbontású IPS-kijelzőbe nem nagyon lehet belekötni, a színei gyönyörűek, képfrissítéséből adódóan pedig nem nagyon lehet megakadással találkozni, de ehhez mondjuk azért a hardver is kell, amivel megintcsak nem igazán lehetnek problémák.
A MatePad 11-ben furcsamód nem egy Kirin, hanem egy Snapdragon processzor, azon belül is egy 865-ös dolgozik, ami lehet, hogy nem egy 888-as, de azért még mindig elég erős, és még játékhoz is megfelel. 6 GB RAM és 128 GB-nyi tárhely vár minket, ami szintén bőven elég, utóbbi ráadásul bővíthető is, ami rettentően jó hír, ha túlpakolnánk játékokkal az eszközt, vagy túl sok filmet töltenénk le rá, de valljuk be, erre sincs túl sok esély.
Hardveresen és kinézetében tehát tényleg abszolút top formát hoz a MatePad 11, már csak annyi kell, hogy a HarmonyOS 2 láttán és főleg azt használva ne akarj sírni magzatpózban az ágyadon. Spoilerveszély: nem fogsz. A rendszer ugyanis abszolút tudja telepíteni a netről töltött apk file-okat, sőt, igazából az App Gallery segít is neked abban, hogy rátalálj egy megfelelő apk-ra, ha az nem telepíthető a saját store-jából.
Ez pedig egyszerre jó és rossz.
Rossz azért, mert nem egy felületen belül láthatod a telepíthető applikációkat, hanem kettőn, mindez persze addig lesz így, amíg nem készül el HarmonyOS-re is minden app. Így például Netflixet is hiába keresnél, ami azért vicces, mert ha van olyan applikáció, ami szinte már kenyérpirítón is működik, ráadásul még dedikált gombot is kap kb. kávéfőzőn is, akkor az a Netflix. De az App Gallery szól, hogy hopp, az APKPure-ról le tudod szedni, és láss csodát, működik is. Itt még arra sincs szükséged, hogy engedélyt add külső oldalakról letöltött applikációk telepítésére, megy ez magától olajozottan.
Én nem találtam olyan applikációt, amire szükségem lett volna, és ne tudtam volna letölteni. Nyilván a Google-appok helyett találni kell valami mást, de őszintén szólva nem éreztem hátrányát a Petal Search-nek vagy a Petal Térképnek már telefonban sem. Működik a Netflix, az HBO, van Viber, Tinder, OfficeSuite, Tidal, Deezer (Spotify nincs), de akár olyan magyar appok is, mint a Jógofás, a Menetrendek vagy a KFC appja is fent van a store-ban.
A kijelző, a tablet mérete és a minősége is abszolút a csúcskategóriába emeli a MatePad 11-et, a hozzá vásárolható (vagy opcionálisan mellé bundle-ben szerezhető) pen pedig még alkotáshoz vagy munkához is remekké varázsolja. Az M-Pencil 4096 nyomáspontot különböztet meg, a használata pedig egészen természetes, így akinek grafikai munkákkal kell foglalkoznia útközben, vagy csak szeret egy normális minőségű pennel melózni, annak telitalálat ez a tablet-pen-kombó.
A pent egyébként a tablet tetejére cuppantva (mágnessel rögzül) lehet tölteni, mint ahogy mágnessel rögzül a MatePad a billentyűzettel ellátott tokhoz is, amivel nem fogsz szeretni mindennap gépelni, pláne, hogy angol kiosztású, és nem túl kényelmes, de hát milyen is lenne, ha eleve nem lehet normális méretű egy billentyűzet, az ujjaink pedig még mindig nem gyerekméretűek. Viszont az nem rossz, ha van nálunk egy billentyűzet a tokba építve, bármikor jól jöhet, a tabletet pedig két állásban tudod használni közben.
A MatePad 11-nek a hangja is elég állat, a négy hangszóró jól szól, szóval tulajdonképpen most már adódik a kérdés, hogy akkor hol a probléma. Elárulom, sehol. Aki nem ragaszkodik Google-applikációkhoz (márpedig meglepődsz, hogy egy tabletnél mennyire nincs rájuk szükség), annak jó vétel a Huawei új tabletje. A kamerája korrekt (elöl 8 MP, hátul 13), de valószínűleg nem ezzel fogsz fotózni egy családi nyaraláson. A 7250 mAh-s akksival akár 12 órás használatot is ki lehet hozni, és ez is baromi jó hír.
A Huawei MatePad 11 egy nagyon jó tablet. A HarmonyOS 2 nem túlságosan nagy váltás Androidról, és bár lehet, hogy idővel lesz csak igazán erős, amikor majd megérkezik rá az appok hada, most is jól elvan vele az ember. Ha ez neked most is elég, és szeretnél egy nagyon minőségi tabletet, akkor érdemes vetni egy pillantást a MatePad 11-re, 164.990 Ft-ért lehet bezsákolni, egy-egy helyen még az előrendelői akció is él, így megkapod hozzá ajándékba a billentyűzetes tokot és az M-Pencilt. Jó vétel.