Márpedig a DNS és a gének nem hazudnak.
Német biológusok feltérképezték 150 évvel ezelőtt felfedezett, élő kövületként is emlegetett ausztráliai tüdőshal (Neoceratodus forsteri) teljes génkészletét,, az eredmények szerint pedig az ausztráliai tüdőshal DNS-ében több mint 43 milliárd bázispár van, ami csaknem 14-szerese az emberi genomnak.
A konstanzi, würzburgi, hamburgi és bécsi laboratóriumok szakemberei által végzett elemzés betekintést nyújt azokba az evolúciós változásokba, amelyek lehetővé tették a halak számára, hogy felfedezzék a szárazföldet nagyjából 400 millió évvel ezelőtt.
A kutatók szerint a tüdő kifejlődéséért ugyanazon gén felelős az embereknél és a tüdőshalaknál, az állat uszonya ujjakat, singcsontot és orsócsontot is tartalmaz, amelyek azonos genetikai információ alapján alakultak ki fajunknál is.
Az állat felmenői nagyjából 380 millió éve jelentek meg, az élőlény az elmúlt 100 millió évben alig változott.
Az állat teljes génkészletének leírása megerősítette azt az elméletet, amely szerint a faj közelebbi rokonságban áll a szárazföldi gerincesekkel, mint a bojtosúszójúhal-alakúak képviselői. Ez azt jelenti, hogy
az ausztráliai tüdőshal, amely kopoltyúját és tüdejét használva is képes lélegezni, az ember legközelebbi élő halrokona.
Akkor mutatjuk is, hogy néz ki a rokon:
Eközben...
(Forrás: Nature, The Guardian, MTI, fotó: Getty Images)