Vázolom a problémát. Egy csodálatos feleség, két még csodálatosabb gyerek, (ez eddig nem probléma, sőt!), 34 év, némi súlyfelesleg és nulla szabadidő. A változókat mozgatva (gyerekek, feleség, életkor, súlyfelesleg) a végeredmény, vagyis a zsír, plusz nulla szabadidő gondolom sokatoknak ismerős. Mozogni kéne. Rendszeresen, lehetőleg naponta. Mivel ez a cikk éppen 1:15 perckor íródik (igen, éjjel) ezért a Kelj fel korán, menj le a konditerembe és légy férfi! megoldás nem működik. Éjszakai bagoly vagyok, na! Munkába menet kell megoldani a testedzést. Akkor legyen mondjuk a jó öreg drótszamár. Igen ám, de az ominózus útvonalon, Budakeszi és Budapest között van egy tüdőkiköpős (négyszer legalább) emelkedő, amit egyszer sikerült majdnem tolás nélkül is bringával meglépni, de közel egy óra alatt, így a hatékony bringás közlekedéshez csalni kellett. Pár évvel ezelőttig a bringa plusz kocsi tökéletes megoldás volt a problémára. Reggel (értsd: délben) bringát az autós szállítóra felpattint, feleség kocsival TBC Szanatórium megállóig (hegytető) felvisz és onnan vígan elgurulgattam bárhová a fővárosban, hazafelé pedig a Budai Tájvédelmi körzet nyúlcsapásain, a Fogaskerekű végállomásáról szépen lezúztam a hegyen és közben még ki is tisztult a fejem, a napi zsongástól. Az eredmény? Napi kétszer 40-50 perc masszív tekerés, mínusz hét-nyolc kiló, mínusz cigi és sokkal több életerő. A kicsik érkezésével azonban ez az opció eltűnt, hiszen ki vigyáz a csemetékre, amíg anya, a lusta, kicsit kövér, de nagyon vicces apát elfuvarozza a hegytetőre, négyen elindulni pedig több előkészületet igényelne, mint amibe az egész út kerülne a belvárosi Player szerkesztőségig. Kell egy olyan járgány, amit felrakhatok a 22-es buszra (legalább) és onnan már szabad a pálya, a járda, vagy a bringaút. Két éve keresem a megoldást, íme a jelöltek és a kínok, amivel a napi fitneszedzésre vágyó, ingázó tech újságíró szembesült. Olyan jármű kell tehát, ami hatékony, szórakoztató és ráadásul valahogy legálisan fel lehet pakolni a BKV járműveire.

1. A létezhetetlen

A Gauswheel magyar találmány, ami egy 26-os bringakerék és egy (szintén levegős) kvázi áruházi bevásárlókocsiról származó görgő pokoli házassága. A súlya vállalható (10 kiló körül van), az ára még elviselhető (40-50 ezer körül mozog), összecsukni, molyolni vele nem kell, csak felkapom a fogantyúnál, felteszem a buszra, majd leszállás után irány a beton. Elképesztően jól néz ki és pusztító tempót lehet vele diktálni, ha képesek vagyunk elindulni vele. Lelkem rajta, megpróbáltam. Tényleg! Napokig röhögött rajtam visítozva az Árpád Híd budai hídfőjénél kocogó és kutyát sétáltató tinilányok és anyukák hada, amint széles mosollyal nyugtázom az egyre nagyobb megtett méterek számát. Konkrétan hármat. Egész egyszerűen nem ment. Még az is lehet, hogy én voltam a béna, amit igazolhat az a tény, hogy Bocha barátom egy óra ökörködés után rám vert két métert. Ezt bebuktam, ehhez bizony már öreg vagyok.

2. Furcsa szerzet

A Strida kerékpárjai régóta a látóteremben mocorognak, mivel gyakorlatilag 10 másodperc alatt össze lehet őket csukni egy kompakt kis csomaggá, így simán felengedik a buszra, villamosra (bár a BKV szabályozása kissé homályos ebből a szempontból), van csomagtartójuk és elméletileg tekerni is lehet velük. A furcsa vázforma vonzza a szemet és kizárólag egyetlen célt szolgál, hogy pillanatok alatt összecsukhassuk. Épp ezért ott szenved csorbát, ahol nem kéne, ugyanis nem túl jó vele kerekezni, mivel meglehetősen instabil és egy közepes emelkedő is leküzdhetetlen akadály a Strida nyergében, ráadásul meglehetősen borsos az ára, mivel 160 ezer forintról indul a legolcsóbb modell. Kár érte, mert tökéletes ingázó verda lehetne belőle, de nulla a mókafaktor tekerés közben, ami fontos, hiszen ha elvész a kedv, oda az egész projekt.

3. A csaló

A Dongó motoros bringa gyakorlatilag kiküszöböli a tömegközlekedési eszközök szükségességét, így kicsit kilóg a sorból, de mivel ez egy apró benzinmotorral felszerelt bringa, a fitnesz programba azért tökéletesen bele illik. A kis 48 köbcentis motor meglepően fürgén mozgatja a bringást a városban, de sajnos (ezt a saját robogóimról tudom) a Budakeszi úton egész biztosan két szezon alatt kinyírnám a csutkagázon, üveghangon üvöltő Dongó motort. Ráadásul a súlytöbbletet, amit a motor jelent, tekerés közben cipelni kell, így a fitnesz rész hamar kínszenvedéssé válna, pedig még az ára sem vészes, hiszen a motor maga 50 ezer forint alatt van, a komplett bringa pedig már 96 ezerért vihető.

4. Nesze neked fitnesz!

Ez az egyik legérdekesebb jármű a felsorolásból. A Triski egy háromkerekű, felettébb alattomos, kifejezetten jó minőségű és elképesztően szórakoztató szörnyeteg, aminek egyetlen hibája van csak. Az alattomost komolyan kell venni, mivel ez az első ránézésre egy sima 3 kerekű roller olyan, mint Rubint Réka gonosz ikertestvére. Olyan izomlázad lesz tőle tetőtől talpig (!), hogy a szemhéjad kinyitásához is komolyabb mennyiségű Algopyrinre lesz szükséged. A Carving Trike néven elhíresült rollert nem kell lökdösni (elég csak elinduláskor egyszer), hanem a sípályákon megtapasztalható kanyarmozgással (innen a carving név) hajthatjuk, ám emiatt a vállunk, a hátunk, az alkarunk, a combunk, a vádlink és még a csuklónk is edződni fog, méghozzá brutálisan. Összecsukni kb. fél perc és ezzel többször utaztam is buszon, így nincs vele gond. Fitnesznek tehát brutál fitnesz, de mekkora móka? Egyrészt iszonyú könnyen megtanulható a dolog (én 20 perc után már simán, normál tempóban mentem vele), másrészt meglepően hatékony (csak emelkedő ne legyen, de kis edzéssel még az sem lehetetlen). De a legjobb, hogy félelmetes kanyarsebességet lehet vele abszolválni, mivel az egész cucc komolyan bedől, így óriási vigyort képes az ember arcára varázsolni, már egy kisebb lejtő + kanyar kombó is. Az pedig csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha valaki csajozni akar, akkor a Triski főnyeremény, bár az is lehet, hogy igazából rajtad és nem veled nevetnek majd a csajok. A Triski mókás, elképesztően hatékony (főleg edzés szempontból), elviselhető az ára (50 ezer alatt) egyetlen baja, hogy ha csak kicsit nedves a beton egy zápor után, garantáltan fejre fogsz állni, mivel ahogy bedőlsz a kanyarban (márpedig bedőlsz, ezt garantálom!) repül is ki alólad a cucc, hatalmas csörömpöléssel. Ha nem csúszna vizes betonon, ezzel ellennék egy darabig!

5. Marad a retro?

Most egyelőre ott tartok, hogy erősen gondolkodom (ha nem jön jobb ötlet tőletek) egy klasszikusnak mondható összecsukható bringán. Persze azért nem egy őskövület Camping cangán, de valami modern testvérén, bár nem vagyok biztos benne, hogy ezeket az origami bringákat gond nélkül felengedik a budapesti járművekre. Vagy veszek megint egy robogót (nesze neked fitnesz) odaérek mindenhova hamarabb és a talált időt felhasználom heti 2-3 focizásra, kosarazásra, urambocsá konditermes izzadásra. Ennek ellenére még mindig szeretnék egy olyan járművet, amivel meg lehet tenni napi 20-30 km-t és aránylag fájdalommentesen felpakolható a BKV járataira. Ötlet?

Minden héten összegyűjtjük neked a legjobb cuccokat a Radar sorozatunkban!