A Simon egy dologban túlságosan is hasonlított az iPhone-ra, és ez lett a veszte.
A teljes nevén Simon Personal Communicator prototípusát 1992-ben készítette el az IBM, és mivel ez volt az első PDA, amivel telefonálni is lehetett, nem túlzás a világ első okostelefonjának nevezni. A telefont egy digitális tollal lehetett kezelni, és a telefonálás mellett volt benne rajztábla, jegyzettömb, lehetett vele e-mailezni és faxokat is lehetett rajta fogadni. A készüléket két évvel később, 1994 augusztusában dobta piacra a BellSouth telekommunikációs cég, ám a sikersztori elmaradt: a Simon mindössze fél évet ért meg, és ötvenezer eladott példány után, 1995 februárjában inkább leállították a forgalmazását.
Hogy mi volt a bukás oka, az már a videóból is elég egyszerűen kisakkozható:
- egyrészt, a Simon hatalmas volt, 20 centiméter hosszú és 7 centi széles, ami nem csak a mai okostelefonokhoz, de a korabeli mobilokhoz képest is óriásinak számított,
- másrészt, a digitális tollal kifejezetten körülményes volt kezelni.
Emellett az IBM okostelefonja egy dologban túlságosan is hasonlított egy mai iPhone-hoz: az árában. A Simon hűségszerződés nélkül 1100 dollárba került, csakhogy ez akkoriban még a mainál is sokkal több pénznek számított (reálértéken számolva nagyjából 1900 dollárnak).
(Nyitókép: Getty)
