Talán te is észrevetted már, hogy a reklámzenéknek szokásuk megragadni az ember fejében. Ha úgy sejted, hogy ezeknek a zenéknek van egy titkos trükkjük, akkor bizony jól sejted. Úgy hívják, hogy Zeigarnik-hatás.
A jelenséget először Bluma Zeigarnik írta le, aki az 1920-as években egy berlini étteremben ebédelt az egyik egyetemi professzorával, Kurt Lewinnel. Lewin az ebéd során érdekes dologra lett figyelmes, mégpedig hogy a pincérek anélkül, hogy bármit leírnának, képesek visszaemlékezni mindenre, amit a vendégek rendeltek, egészen addig, amíg a számlát ki nem fizetik. Ez alapján Zeigarniknak érdekes elmélete támadt, mégpedig hogy az agyunk talán jobban képes visszaemlékezni a befejezetlen feladatokra.
A litván pszichológus ezután egy tesztnek vetette alá a hipotézist: 164 gyereket és felnőttet kért meg, hogy végezzenek el több egyszerű, néhány perces feladatot egymás után, viszont a feladatok felénél a kutatócsapat látszólag véletlenül félbeszakította a résztvevőket. Amikor a kísérlet végén megkérték őket, hogy emlékezzenek vissza a feladatokra, a kísérleti alanyok átlagosan kétszer annyi befejezetlen feladatot tudtak megnevezni, mint befejezettet.
A Zeigarnik-hatást azóta számos területen alkalmazzák előszeretettel, például a már említett reklámzenék esetében, amelyeket úgy komponálnak meg, hogy a hallgatókban a befejezetlenség érzését keltse, ezzel egyfajta végtelen ciklusba rakva az agyunkat. De ugyanezt a hatást használják ki a sorozatírók is a cliffhangereknél, vagyis amikor az epizód valamilyen feloldatlan kérdéssel ér véget.
Na de mit profitálhatunk mi a Zeigarnik-hatásból?
Elég sokat. Tanulásnál például nagyon jól jön, ugyanis tudományos kísérletek igazolták, hogy azok a diákok, akik a tanulást megszakítva valami mással foglalkoznak, később jobban emlékeznek a tanultakra, mint azok, akik nem tartanak szünetet a tanulás közben. Ugyanebből az okból nagyon hasznos, ha a nagyobb feladatokat részekre bontjuk, ilyenkor ugyanis a gondolataink akaratlanul is a befejezetlen feladat körül fognak forogni akkor is, amikor éppen mást csinálunk, végeredményben pedig sokkal jobb munkát végzünk, mintha egyben próbálnánk ledarálni az egészet.
A Zeigarnik-hatás emellett is számtalan különböző módon alkalmazható. Ha például azt szeretnéd, hogy egy társaságban jobban emlékezzenek rád, akkor kezdj el mesélni egy történetet (lehetőleg valami érdekeset), majd mielőtt befejeznéd, valamilyen mondvacsinált indokkal távozz. Mi ezt szándékosan sosem próbáltuk ki, de állítólag működik.
(Nyitókép: Pixabay)