A Balloon Mapping fotózási technika gyakorlatilag az hobbi szinten, amit a nagy, milliárd dolláros műholdak csinálnak, a föld körül keringve. Nagy lufi, rajta kamera, ami fotókat készít, ez a Balloon Mapping. És mi értelme? Egyrészt egy remek és a megszokottól igencsak eltérő hétvégi csináldmagad” program, másrészt még a Google és egyéb légi felvételeket használó profi cégek is használnak ilyen hobbista fotókat, ugyanis még nekik sem sikerül mindig minden, és ma már egy jobb kompakt kamera, de még egy mobiltelefon is tud jó minőségű fotókat készíteni. Másrészt például a BP fúrótorony tragédiájánál is ezt a technikát használták, hogy folyamatosan dokumentálhassák az olaj szivárgását és terjedését, de volt olyan, aki egy part menti vitorlázást örökített meg több száz méter magasból, a lehetőségek gyakorlatilag végtelenek.

Ennél a projektnél a legcélszerűbb és leggyorsabb, ha beruházol egy (majdnem) komplett Balloon Mapping szettre 115 dollárért. Így nem kell azzal foglalkoznod, honnan szerezz a meteorológiai ballonodra strapabíró szövetborítást, majd minderre hogyan fogasd fel a kamerát. Ráadásul a lufiba töltött héliumon kívül minden újrahasznosítható, így gyakorlatilag akárhányszor légifotózgathatsz, amíg csak a boltokban lehet héliumot kapni. A leglényegesebb pont a kamera, mivel olyan fotógépre lesz szükséged, ami az exponáló gomb folyamatos nyomva tartása mellett (ezt majd ragasztóval és/vagy gumiszalaggal kell fixálnod) képes addig sorozatfelvételeket készíteni, amíg meg nem telik a benne lévő memóriakártya. Ezt alapvetően nem egy extra fícsör a mai gépeknél, már a 20-30 ezres kategóriában is vannak példányok, amik ezt tudják, ráadásul érdemes erre a mókára egy olcsóbb, de használható gépre beruházni, hiszen balesetek mindig történhetnek és akkor fuccs a méregdrága DSLR fotógépnek, ha azt kötötted a ballonra. Érdemes minimum 4GB-os memóriakártyával számolni (de a legtutibb egy 16GB-os, ami még nem vág anyagilag a földhöz) és még otthon kipróbálni, hogy mennyi ideig tart a fényképezőgépnek a fotókkal megtelíteni a kártyát, így majd tudni fogod, hogy kell visszahúzni a kamerát, mert az akár több ezer fotóval tutira betelt a tárhely. Ami még nem jön a Balloon Mapping szettel, az az a műanyagpalack, amibe belelógatod (a leírt instrukciók szerint) a kamerát, hogy védve legyen a természeti viszontagságoktól és ütésektől. Ha már a műanyag palack. Az a furcsa pánt, vagy fül, amit a lenti videóban is látsz nem más, mint a stabilizáló szárnyak! Ne röhögj! A dolog tökéletesen működik és így tutira nem fog ész nélkül pörögni a kamera fotózás közben.

Megvan tehát a szett (bátrabbak maguk is összeszedhetik az alapanyagokat jóval olcsóbban), kipróbáltad a kamerát otthon, akku feltöltve, majd bepakoltad a szétvágott műanyagpalackba, feltöltötted a ballont, indulhat a móka! A szettben kapható ballonok nem kicsik, ami rengeteg héliumot feltételez, de nem feltétlen őket kell 100%-osra fújni (ezt a kamera súlya határozza meg), ha már biztosan elbírja a kamerát, tokostul, mindenestül, akkor picit még fújj rá és kész. A starthelyet jól válaszd meg, ne legyen a környéken magasfeszültségű vezeték, felhőkarcoló és sok oszlop, amire a madzag feltekeredhet (repterek, katonai létesítmények környékén, ne is próbálkozz!) és az sem baj, ha épp nem most tombol egy F4-es tornádó. Az idő és a helyszín remek, az eszközök bevetésre készen, kamera bekapcs, a 6-700 méternyi kötél szépen tekeredik a bokád mellett, mást nem tudunk mondani, mint HAJRÁ!

(forrás: Lifehacker)

Barkácsolnál még? Hajrá!