Nem igazán szeretek teszteket olvasni, pláne írni olyan mai hétköznapi kütyükről, amelyekben szabadon felcserélhető elemekből álló technika dolgozik. Telefon? Számítógép? Tablet? Tökmindegy, hogy az épp aktuális darabot ABC 123 X-nek vagy DEF 456 Y-nak hívják, a burkolat (sokszor az összetéveszthetőségig egyforma burkolat) alatt úgyis 90%-ban ugyanaz a technika és ugyanaz a szoftver lapul.

Ha laptopról van szó, nem mond semmit, hogy egy adott új típusú tesztgép Intel Core Akárhanyas vagy AMD Ryzen Valahanyas procival, 256 vagy 512 gigás SSD háttértárral, 4, 8 vagy 12 GB RAM-mal, fényes vagy matt, IPS vagy TN kijelzővel, ujjlenyomat-szkennerrel vagy anélkül hagyta el a gyártósort és került az újságíróhoz, hiszen ezek az opciók mind szabadon konfigurálhatók a vásárló számára.

Vannak persze különleges mobilok és izgalmas újdonságot bemutató notebook-ok, laptopok, de a középkategória informatikai eszközeiből ma már rendszerint hiányzik az az egyediség, személyesség, ami miatt egyáltalán érdemes megvizsgálni, hogy joggal emelkedik-e ki a tömegből. (Kivéve persze a különutas Apple-cuccokat, de az teljesen más sztori.)

A Lenovo tesztelési ajánlatát se fogadtam volna el ezzel a 14 collos, érintőképernyős, átfordítható kijelzős, 220 ezer forintos kis tucat-notebookkal kapcsolatban, ha nem lenne még friss az élmény a saját vásárlásomról, amely során pont egy 14 collos, érintőképernyős, átfordítható kijelzős gépet kerestem, pont ebben a 200-300 ezer forint közötti kategóriában, ahol az IdeaPad Flex 5 is játszik. Az elég hamar eldőlt, hogy vagy HP, vagy Lenovo, mert az általam ismert rendszergazdák mindegyike azt mondta, hogy ha strapára kell windowsos gép, más márkával ne kísérletezzek. Én pedig hittem nekik, mert bár volt már korábban kiváló, sőt: ma is működő Acerem és az ASUS-ommal se voltak rossz tapasztalataim, amíg el nem lopták, most tényleg fontos volt, hogy évekre megbízható, stabil melóslaptopom legyen.

Különösen vicces pedig az a tény, hogy a Lenovo tesztkészüléke és az én, valamivel jobban felszerelt, ezért persze drágább HP-m között pont megvannak azok a különbségek, amelyeken annak idején oly sokat vacilláltam. Így hát a középszürke, teljesen jellegtelen külsejű Lenovo és az én világosszürke, teljesen jellegtelen külsejű HP-m kapcsán legalább egy-két hasznos tapasztalatot át tudok adni azoknak, akik szintén valami hasonlót szándékoznak venni.

(Az már egy másik történet, hogy először egy hardveres, aztán egy szoftveres probléma miatt új kapcsolatom a HP-vel egy 6-8 hetes szervizelési mizériával és komplett alaplapcserével indult, szóval talán jobb lett volna, ha a feldobott pénzérme a másik oldalára esik és egy Lenovóba ugrom bele. Persze akkor nem írtam volna meg most ezt a cikket, mert nem kértem volna egy másik ugyanolyan Lenovót a sajátom mellé, hogy összehasonlítsam vele.)

Elég a 14''?

Attól függ. Én szemüveggel ugyan, de jól látok, a kis ikonok, betűk nem okoznak gondot. Játszani komolyabb játékokat nem szoktam a laptopomon, nem igénylem a faltól falig látványt egy virtuális lövöldözésben, nekem ez a gép munkaeszköz. A numerikus klaviatúrára sincs szükségem (bár nem mondom, néha jólesne, ha nem a buta felső soros számokkal kellene pötyörészni írás közben). A kis méret, kis tömeg viszont nagyon jól jön utazáskor vagy akár csak a lakásban ide-oda szaladgáláskor. Szóval, bár eddig jóval nagyobb, normál méretű notebookokjaim voltak, valószínűleg többet már az életben nem veszek ennél nagyobb gépet munkaeszköznek. Kisebbet esetleg!

Számít, hogy 1,5 kiló a gép vagy 1,6?

Szerintem nem. Mindenesetre ezt a számháborút most a két konkrét modell közül a Lenovo nyerte.

Kell az IPS-kijelző?

Én szeretem, mert a képek, amelyekkel gyakran dolgozom, jobban láthatók a szebb megjelenítésű kijelzőn és persze filmet nézni is jobb a minőségibb technikával. Viszont a HP-m fényes IPS-displayének nagy hibája, hogy nem lehet eléggé levenni a fényerejét, ha este szövegszerkesztésre vagy olvasásra használnám. Esténként jobb volt a teszt-Lenovóval dolgozni, híreket olvasgatni.

Kell az ujjlenyomat-szenzor?

Az enyémen van, a Lenovón nincs, de felárért lehetne. Viszont nem biztos, hogy szükség van rá. Telefont biztosan nem vennék úgy, hogy ne legyen benne gyors, egyérintéses feloldás, az én használati szokásaim mellett egy jó szkenner az arcfelismerésnél is praktikusabb. Mivel azonban a Win10-nél a bejelentkezéskor már entert se kell nyomni a jelszó végén, saját tulajdonú számítógépnél rövid jelszó mellé igazából felesleges ez a párezres extra. (Főleg, hogy a HP-mben elég érzéketlen az érzékelő, gyakran kér másodszori, harmadszori tapizást is a gép.) Ha viszont valami céges rendszerben, gyakran változó, kilométer hosszú jelszavakkal kell küzdeni, nagyon lehet vágyni egy hiányzó ujjlenyomat-szkennerre!

Kell az érintőképernyő?

A mai nagy felületű, érzékeny, kattintás helyett érintésre is reagáló touchpadek mellett egyáltalán nem létszükséglet, hogy a képernyőn közvetlenül is meg lehessen nyomni gombokat. Néha viszont egy belenagyításnál, gördítésnél, távol lévő gombok rutinszerű végignyomkodásánál nagyon kellemes lehet, hogy a képernyőn is matathatunk, szóval én már biztosan ragaszkodnék ehhez aa szuperképességhez a következő laptopomnál is, pedig ez az első gépem, ami tudja ezt a trükköt.

Kell a kifordítható képernyő?

Amióta megvan a gépem, egyszer sem volt ténylegesen szükség arra, hogy áthajtsam a kijelzőjét és tabletként használjam. Amilyen kezes, könnyű, praktikus az új vagy újszerű állapotban még kellően merev, nem lötyögő zsanérral a HP-m is és a Lenovo IdeaPad Flex 5 is, tök egyszerű akár egy kézzel a sarkánál fogva felemelni, körbemutogatni.

Áthajtva viszont a könnyú kis laptopokból ormótlan, vastag táblagép lesz, ráadásul tök idegesítő, hogy ott vannak a gombok a túloldalon, még akkor is, ha ezek természetesen inaktívvá válnak tablet módban. Én bizony esti olvasgatáshoz, filmezéshez is inkább kinyitva veszem ölembe a gépet, igazából eszembe se jut tabletet csinálni belőle. Szóval pont ezért, az én Pavilionom és a Lenovo Ideapadja legfontosabb extrájáért nem akarnék ma már extra pénzt fizetni, kényelmesen ellennék egy sima, akár 180 fokig se lenyitható notebookkal is.

Vannak fontos különbségek a Lenovo és  HP között?

Kettő biztosan. Az egyik, hogy a HP a hosszú í betűt a Pavilionon a jobb alsó sarokba tette, ami pár nap, maximum pár hét megszokást igényel, ha "normális" gépről állunk át. Ez a pici ergonómiai baki azoknak lehet nagyon fontos, akik több gépen is dolgoznak vagy külső klaviatúrát is használnak: ők vagy nagyon fognak bosszankodni a sok tévesztés miatt, vagy hekkelhetik a gépet szorgalmasan billentyűzet-átrendező programokkal, mire minden mindenhol nagyjából ugyanarra a helyre kerül.

A másik pedig az akkumulátor tartósságán parázókat érinti. A Lenovónál egyszerűen be lehet állítani, hogy bedugott adapter mellett az akku ne töltődjön egy bizonyos határérték fölé, márpedig a 60-80%-on maximált töltés a szakértők szerint jótékonyan hat az élettartamra. A HP-nál ez a szolgáltatás a BIOS-ban lenne elérhető - de a Pavilion családnál pont nem az, bár vannak híresztelések arról, hogy jön majd BIOS-frissítés, amivel megkapjuk ezt a funkciót.

Van még két érdekes apró eltérés a két kép, akarom mondani a két gép között, aminek megítélése megint csak ízlés kérdése. A HP-m bekapcsológombja könnyen megnyomható, kellemesen kiáll a gép oldalából - viszont megvan a véletlen benyomás esélye. A Lenovo főkapcsolója süllyesztett és keményebben kell nyomni, ami kényelmetlen, de baleset-biztosabb. És a másik: a HP-m töltőcsatija mellett van egy státuszjelző LED a jobb oldalon, a bal oldalon pedig a kapcsolón van egy fehér fény. Ezek már messziről mutatják, be van-e dugva a gép és él-e vagy alszik - viszont éjszaka, ha csak úgy lerakom az éjjeliszekrényre a masinát, az erős fehér fényeket le szoktam takarni valamivel, hogy ne idegesítsenek. A Lenovo egyetlen, narancs státuszfénye diszkrétebb, viszont alig látszik.

A végső tanulság: nézd meg élőben is a típust és vásárlás előtt szabd személyre a gépedet!

Senkinek nem tudom azt mondani, hogy vegyen egy pont olyan HP-t, mint az enyém, vagy egy pont olyan Lenovót, mint ez az Ideapad Flex 5. Azt viszont jó szándékkal tanácsolom mindenkinek, aki gépet akar venni, pláne, ha munkára akarja használni. hogy ne ugorjon bele akciós készletkiszórásokba és ne vegyen előre kikonfigurált, kész gépeket. Tessék végiggondolni, hogy mekkora SSD-re van szükségünk, hány USB-slot kell, normál vagy micro SD olvasó lenne inkább a praktikus, fényes legyen a kijelző vagy matt, kell az IPS vagy elég az egyszerűbb TN is és így tovább.

És a legfontosabb: érdemes vásárlás előtt végigtapogatni, kézbe venni a kiválasztott típust egy bemutatóteremben! Mert ugye például nagyon nem mindegy, hogy a laptop jobb vagy bal oldalán van a töltőcsatlakozó! Én az ágy menetirány szerinti jobb oldalán alszom és hál'istennek a HP-mből pont a jobb oldalon jön ki a töltőkábel. Ami a Lenovón a bal oldalra került. Tehát ha azt vettem volna meg annak idején, itt tekeregne a hasamon a madzag most is, ahogy ezeket a sorokat írom a saját gépemen a Home Office-om legkényelmesebb pontján heverészve. Belegondolni is borzasztó, hogy csupán a vakvéletlennek köszönhetem, hogy pont a számomra szerencsés felépítésű gépet választottam a két konkurens modell közül.

Bizony, ilyen mélységig érdemes felmérni, hogy miként is szolgálhatja a számítógépünk a mi legsajátabb igényeinket. Tessék hát elmenni, személyesen informálódni és semmiképp se buta online tesztek alapján, látatlanban megrendelni az új laptopot!