Ugyanis nem elég, hogy a jövő borzalmas lesz, de már nem is tűnik olyan távolinak, amikor mindez a hétköznapok része lesz: egy olyan világ, amiben a kiterjesztett valóság annyira kiterjedt, hogy az már-már elviselhetetlen.
Keiichi Matsudának igazán még csak meg sem kellett erőltetnie magát, hogy elképzelje, milyen lesz, amikor lépten-nyomon reklámok, telefonhívások, chatablakok másznak bele az arcunkba teljes káoszt teremtve körülöttünk, hiszen kiterjesztett valóság-szemüvegek (pl. Google Glass, Hololens) már ma is léteznek, az internet meg már nagyjából most is ilyen.
Ami érdekes az egészben, hogy a filmben megjelenő funkciók egyesével tök hasznosnak (vagy legalább is viccesnek) tűnnek, de ilyen mennyiségben az arcunkba ömlesztve mégis a pokolra emlékeztet.
Persze az is igaz, hogy eddig még az internet-előfizetésünket sem jutott eszünkbe soha lemondani, és húsz éve még azon is jót röhögtünk volna, ha valaki azt mondja nekünk, hogy a játékok közben majd felugró reklámablakokat kell bámulnunk. Ma meg már annyira megszoktuk, hogy szinte fel sem tűnik, szóval lehet, hogy mire ez a jövő tényleg eljön, már nem is fogjuk érteni, hogy annak idején mi tűnt benne annyira szörnyűnek.
