A laptophasználókhoz hasonlóan a tablettulajdonosok közül is többféle létezik. Például van, akinek irodai munkához kell, van, aki játékra használja, valaki az autót okosítja meg vele, vagy éppen a gyerekének szánja, és vannak a hobbisták. A felsorolás persze nem teljes – és nyilván ezenkívül még számos paraméter meghatározhatja a választást –, de a lényeg talán így is átjön: mindegyiknek más-más konfigurációjú táblagép elégítheti ki az igényeit. Én a hobbisták közé tartozom, mármint egy egyszerű tabletfelhasználó vagyok, ami azt jelenti, hogy egyetlen dologra használom: főzés/takarítás közben és este az ágyban fekve ezen nézem a filmeket, sorozatokat és hallgatok valamilyen podcastet. Ennyi, minden másra ott van a telefonom és a laptopom, amikkel könnyen el tudom intézni a dolgaimat. És pontosan ilyen szemmel futottam neki a harmadik generációs Lenovo Tab M10 Plusnak is.

Nagy általánosságban elmondhatjuk a tabletek esetében (is), hogy dizájnjukat tekintve kifejezetten unalmasak tudnak lenni. Jelen táblagépnél ezt úgy igyekezett elkerülni a Lenovo, hogy nem teljes egészében homogén a készülékház hátulja, ami végül is nem néz ki rosszul, sőt – bár ez az esztétikai adalék túl sokszor nem jön veled szembe, hiszen használat közben pont nem a hátulját nézed, de azért na:

A táblagép egyébként nem túl termetes: 251,2 milliméter x 158,8 milliméteres, mindemellett vékony, mindössze 7,45 milliméter vastag, plusz még könnyű is (egy ekkora tablethez képest), 465 gramm, ami nagyrészt a már említett aluminum háznak köszönhető. Mindez akár lényegtelen is lehetne, hiszen a tablet egy olyan találmány, ami nem fér el a zsebben, vagyis ha nem a kezedben akarod cipelni, akkor kell egy táska a hordozásához, azt pedig szinte bizton állíthatom, hogy mérete alapján ennek bármelyik táskában jut hely. Én nem cipelem sehová, max a konyhából a hálóba, jellemzően egy (IKEA-s) tartóba állítva használom otthon, vagyis sok időt nem tölt a kezeim között, de persze ez azért néha elkerülhetetlen, olyankor pedig kifejezetten kellemes megszorongatni.

Ahogy nézni is különösen jó, köszönhetően annak, hogy a keretbe egy 10,61 hüvelykes 2K-s IPS technológiájú LCD kijelzőt szorítottak bele, ami 2000 × 1200 képpontos felbontást tud 60Hz-es képfrissítéssel, mindezek mellett pedig 400 nites fényerőre képes. Ez utóbbi azért szuper, mert világos környezetben is lehet használni. FYI: érintőceruzával lehet a képernyőre írni/rajzolni, vagyis ha van ilyen késztetésed, akkor egy kompatibilis pennel ki is élheted ezt a vágyad.

Belül egy nyolcmagos MediaTek Helio G80-as processzor hajtja a tabletet, és 4 GB RAM-mal, valamint 64 GB tárhellyel van megáldva, ami akkor is karcsú, ha nem vagyunk túl szigorúak hozzá.

A konfiguráció milyensége a használat során is érezhető, például:

• A beállításoknál mászkálva, és az alkalmazások között ugrálva (akár már kettő esetében is), illetve egy-egy appot megnyitva a kezdeti szövegbevitelnél kisebb fáziskésést tapasztaltam. Mindez pedig zavaró tud lenni, főleg, ha nem vagy ehhez hozzászokva – miért is lennél. És itt jön egy jó nagy DE!

Ettől még az olyan alapdolgokhoz pont elég, mint a YouTube-videók/Netflix/Disney+/HBO Max nézése, ami viszont a kijelzőnek, valamint a négy Dolby Atmos technológiájú hangszóróknak köszönhetően igazán jó élményt biztosít.

• Ugyanakkor arra nagyon oda kell figyelni, hogy a streamingszolgáltatóktól letöltött filmeket és/vagy sorozatokat időről-időre töröljük a tabletről, mert ez a 64 GB azért nem olyan sok. Pláne, hogy valójában nem is 64 GB, tekintve, hogy alapállapotában az operációs rendszer és az előretelepített alkalmazások mintegy 16 GB-ot elvisznek, ami barátok között is a teljes tárhely 25%-át jelenti.

128 GB-os kapacitással is elérhető a jószág, ami szintén nem olyan sok, de azzal azért már el lehet lenni

És akkor itt nyer értelemet tablet MicroSD-kártyahelye, aminek segítségével a tárolókapacitás növelhető, vagyis azért nem veszett fejsze nyele a tárhely kérdésköre.

Aki bizalmat szentel ennek a táblagépnek, az Android 12-t* és természetesen előretelepített Google-alkalmazásokat kap,

vagyis szinte azonnal be lehet izzítani például a Gmailt vagy a YouTube-ot. Ebben persze semmi extra nincs, de nyilvánvalóan kényelmes. Ahogy az is igencsak hozzájárul a komfortunkhoz, szinte már elkényeztet, hogy az Entertainman Space révén egy helyen és teljesen személyre szabottan jelennek meg többek között a filmek, sorozatok, videók, játékok, könyvek, hangoskönyvek, zenék és podcastok, ráadásul ehhez mindössze egy jobbrahúzásnyira kell megerőltetned magad. Annak, aki hozzám hasonlóan szinte csak ilyen tartalomfogyasztásra használja a tabletet, ez a funkció igazi kincset ér.

Mennyit bír?

A vállalat a tablet hátlapja alá pakolt 7500 mAh-s akkumulátorával 12 órás üzemidőt ígér internetes videólejátszásnál és akár 14 órát webböngészés során, ami egészen igaznak is bizonyul egy frissen kicsomagolt Lenovo Tab M10 Plus esetében, ez az idő előrehaladtával azért nem ennyi lesz. Támogatja a 20 W-os gyorstöltést, nyilván az opcionális töltővel.

Összességében: a Lenovo Tab M10 Plus nem túl erős, de annyiért, amennyiért beszerezhető (100 ezer forint körüli összegről van szó) kaphatunk egy olyan táblagépet, amivel kifejezetten élvezet az ágyban netflixezni, és a hobbifelhasználók is egészen jól ellavírozhatnak vele, viszont ennél többet senki ne várjon tőle – minden infót róla ITT megtalálsz.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Lenovo.