Az Oxfordi Egyetem egyik laboratóriumában áll egy fura alakú csengő, ami látszólag nem csinál semmit. Hangja nincs, nem is mozog, de ha jobban szemügyre vesszük, akkor egészen megdöbbentő felfedezésre juthatunk.
Először is arra, hogy a csengő, ha egészen észrevehetetlenül is, de folyamatos mozgásban van.
A másik a csengő alján található felirat, amin mindössze négy szó szerepel: "Set up in 1840", azaz
1840-ben indították be.
Az Oxfordi Elektromos Csengő azóta, vagyis 178 éve folyamatosan működésben van, és senki sem érti, hogy lehet, hogy még mindig nem merült le. Hogy egy kicsit kontextusba helyezzük, ez mit is jelent, íme néhány történelmi párhuzam: amikor a csengőt beindították
- Magyarországon még nem állt a Lánchíd, a Parlament, a Szent István bazilika
- Petőfi Sándor egy névtelen senki volt
- Olaszország és Németország a mai formájában még nem is létezett
- Az USA-ban még bőven rabszolgaság volt
- Beethoven alig tizenhárom éve halt meg
- Magyarország királyát pedig V. Ferdinándnak hívták
Szóval nagyon-nagyon-nagyon régóta működik, de mivel a megvizsgálása minden bizonnyal egyet jelentene a tönkretételével, így a Guinness Rekordok Könyve által a világ legtartósabb akkumulátoraként számon tartott elemről még a szakértők sem tudják, pontosan hogyan működhet ennyire hosszú ideje.
Ami biztos, hogy a csengőt működtető akksi egy nagyon kezdetleges szárazelem, ami cink, ezüst és kén érmék kölcsönhatásából hozza létre az elektromosságot - csengetésenként egy nanoampert, ami meg is magyarázza, hogy miért nem sietnek a szakértők a szétkapásával, hiszen ez annyira kevés energia, ami a primitív csengőn kívül gyakorlatilag semmilyen más eszköz működtetéséhez nem lenne elegendő.
A lítium-ion akkumulátornak tehát nincs félnivalója, még akkor sem, ha a telefonunkat naponta kell a töltőre dugnunk, hogy legalább a következő napig kihúzza.
