A DNS története egészen 1869-ig nyúlig vissza, molekuláris szerkezetének felfedezésére viszont az 1950-es évekig várni kellett – járt is a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj a három érintett kutatónak, Francis Cricknek, James D. Watsonnak és Maurice Wilkinsnek.
A kettőshélix-szerkezetű DNS-ben (dezoxiribonukleinsav) két spirális szál fut ellenkező irányban – vezető szál (leading strand) és követő szál (lagging strand) –, a szerkezet pedig négy különböző nitrogéntartalmú szerves bázisból, adeninból, timinből, citozinból és guaninból épül fel. Általában.
No persze azt eddig is tudtuk, hogy a négy láncot tartalmazó, azaz a megkettőződött DNS sem a képzelet szüleménye, azonban eddig ezt a variációt egy a kutatók egy kóros sejtelváltozáshoz kapcsolták, például daganatos megbetegedéshez.
Az Imperial College London tudósainak viszont sikerült bebizonyítaniuk, hogy a négy láncból álló DNS egészséges emberi sejtben is megtalálható.
A kutatást vezető Marco di Antono szerint a DNS-molekula akkor tud négyes láncot képezni, ha a négy szerves bázis közül a guanin önmagához csatlakozik, és így egyfajta négyszögformula jön létre
– egyébként a említett négy nukleotid közül csakis a guanin képes ilyen csibészségre. A kutatáshoz élő sejteket tartalmazó kultúrákat használtak fel, a különleges guaninrendszerek leleplezéséhez pedig egy innovatív fluoreszkáló festést használtak.
A négy DNS-láncból álló sejteket természetesen több orvosi tesztnek is alá vetették, és minden tekintetben egészségesnek tűntek. Egyes feltételezések szerint akkor jöhetnek létre a négyszöges guaninrendszerek, amikor egy génről túl sok fehérjemásolat készül, ezért az említett DNS-szakaszt túl sokáig teszik elérhetővé az enzimek számára.
Ez is érdekelhet:
Először videózták le a DNS megkettőződését, a kutatók pedig nagyon meglepődtek
„Ez egy igazi paradigmaváltás, amely aláás oly sok mindent, amit eddig a tankönyvekben olvashattunk.”
(forrás: Nature, New Scientist, Index)
