Van valami egészen fura a OnePlus üzletpolitikájában. Alapjában véve egyébként teljesen érthető, hogy megalkották a Nord szériát, amivel gazdaságosabb áron kínáltak teljesen vállalható OnePlus-telefonokat, hiszen maga a számozott OnePlus-sorozat magához képest kissé elszállt az áraival. Annak ellenére, hogy istenigazából csak a sort nyitó Nord és az azt kissé megnyirbált, de még mindig jó ár-érték arányú és teljesítményű Nord CE 5G volt jó vétel, nem nagyon lehetett belekötni a Nordokba. A már egyértelműen az elitligában játszó 9 és 9 Pro sokak számára már nem megfizethető, és ha kisebb-nagyobb kompromisszumokat hajlandó kötni az ember, akkor még lehet olcsóbban is egy egészen jó telefonja.

Nem is csoda, hogy a Nord elég nagy siker volt, nem is állt le vele a OnePlus, tavaly július óta az alapmodell mellé már kijött az N10, N100 és a CE modell, most pedig eljött a Nord 2 5G ideje, amit már egy hete használok aktívan, és őszintén szólva nem értem a készítőket. Ez a telefon ugyanis baromi jó. Már-már túl jó. Mármint a kategóriájához képest. De igazából a OnePlus 9-hez képest is.

Persze ez azért továbbra sem az elit liga, szükség van kompromisszumokra, de 399 eurós alapáron ilyen telefont nem igazán talál az ember. Már csak azért is, mert ezeket a kompromisszumokat ezúttal nem ott kell megkötni, ahol a legjobban fáj. Igen, a Nord 2-nek abszolút vállalható kamerája van, és ez talán a legeslegjobb hír is lehetne, ha nem lenne még ott a szép kijelzője, a remek anyaghasználata és brutális gyorstöltési képessége.

Kezdjük ott, hogy külsőre a Nord 2 egy az egyben hozza a OnePlus 9-en látottakat, főként a hátlapját nézve, ami egyébként ezúttal nem egy gagyi műanyagborítást kapott, elöl-hátul Gorilla Glass 5-ös védelemmel van ellátva, így a tartóssággal nem nagyon lesznek gondok. A képernyőn ráadásul alapból rajta van a fólia.

A kijelző 6,44”-es 90Hz-es fluid AMOLED, ami FHD+ felbontásra képes, és igazából nem nagyon lehet belekötni. Szép, a színek és a fényerő rendben vannak, a mozgás folyamatos, ráadásul még az ujjlenyomat-olvasó is bele van építve, másra az ember nem is nagyon várhat, főleg ennyiért. Ugyanez mondható el a processzorról is, Snapdragon helyett egy MediaTek Dimensity 1200 dolgozik benne, és bizony dolgozik, mint az őrült. Nem igazán tudták még a legdurvább játékok sem megfogni, így ha játékra kell mobil, de nem akarsz egy vagyont költeni rá, akkor hajrá, a Nord 2 remek választás gamingre is.

A telefonok 6/128, 8/128 és 12/256-os memória/tárhely kombóval kaphatóak, érdemes átgondolni a döntést, mert ahogy az előzőek, ez a Nord sem jött bővíthető extra tárhellyel. De őszintén, a 8/128-as verzióval se nagyon lehet mellélőni. Baromi rossz hír, hogy a CE-ből nem tért vissza a jack csatlakozó, viszont baromi jó hír, hogy visszakerült a fizikai némító csúszka, amit mindenki imád, aki egyszer is használt már OnePlus mobilt.

Jó, mondhatnád, hogy oké, ez mind szép és jó, de akkor most jön az, hogy „persze a kameránál meg kellett húzni a határvonalat a költekezésben”, de nem így van. A főkamera az az 50 MP-es Sony IMX766 szenzor, amit a 9-es széria is használ, ezen azonban nem virít a csilli-villi Hasselblad felirat, és ez azért a végeredményen kicsit meg is látszik, de egyáltalán nincs oka a kamerának a szégyenkezésre. Optikai képstabilizálás van, és remekül működik is, így még a Duracell-nyusziként rohangáló gyerekeimről is képes voltam mozgás közben vállalható fotókat lőni, ami ebben a kategóriában hihetetlen, mint ahogy az is, hogy a főkamerát akár este is lehet használni, és meglepően jó fotókat készíteni vele. Van még mellette egy 8MP-es ultrawide, plusz egy 2MP-es monokróm lencse is, előbbi nem túl izmos, de használható, utóbbi meg nagyjából mintha nem is lenne.

Fotók a OnePlus Nord 2-vel készítve:

A kamera tehát szuper, a hardver még szuperebb, az anyaghasználat is abszolút nem a kategóriájának műanyag-rémálmát idézi. De akkor mi itt a bibi? Hát ez az, hogy semmi. Egy 150 000 Ft körüli telefon nem szokott ennyit ilyen minőségben tudni. És akkor még nem is említettem, hogy egyébként a Nord 2 gyorstöltőjét a dobozba rejtették, és a 4500 mAh-s akksiját 65W-on 15 perc alatt húzza fel 100-ra. Nonszensz.

Oké, le kell mondanod a jack dugóról, a vezeték nélküli töltésről, de a fenébe is, ezek azért elfogadható kompromisszumok, ráadásul az Oxygen OS11 továbbra is egy remek rendszer, amit nem lehet nem szeretni. És itt térjünk vissza arra, amit a teszt elején írtam, hogy történetesen nem értem OnePlust. Ez a telefon ugyanis van annyira jó, hogy utána már nem lesz nagy értelme kiadni a 9T-t. Jó, persze, akinek nagyon kell a 120Hz és a vezeték nélküli töltés, megveheti majd jóval drágábban, de nincs az az isten, hogy a Nord 2-t ne vegyék majd, mint a cukrot. Van annyira jó. Meg is érdemelné, hogy baromi nagy siker legyen.