A Sony osztálytalálkozót szervezett három konzolgeneráció ikonjainak. Verekedés lett belőle.
Alig jelentek meg az első videók a Playstation All-stars Battle Royale-ról, a kevésbé lelkes játékosok máris szidni kezdték a koncepciót azzal a frappánsnak álcázott frázissal, hogy a játék nem több egy fantáziátlan Super Smash Bros.-klónnál. Bár valóban van némi párhuzam tesztünk tárgya és a Nintendo-sztárokat összegyűjtő sorozat között, mégis úgy gondoljuk, hogy majdnem két évtizednyi meghatározó jelenlét a gaming-világban épp elég indok arra, hogy a cég egy smash-uppal tisztelegjen leghíresebb karakterei előtt.
Ha a fentiekből nem lenne egyértelmű, a Battle Royale-ban egymással eddig még csak köszönőviszonyban sem lévő ikonok mérik össze erejüket, ami néhol egész fura felállásokban realizálódik. Nyilvánvaló, hogy a God of War-sorozatból ismerős Kratos, a Metal Gear Solid Raidenje vagy az Uncharted Nathan Drake-je oda tud verni, ha úgy hozza a helyzet, de a világok összeolvadása közben nem csak ezeknek a tesztoszteron-hősöknek, hanem többek között a Little Big Planet Sackboy-nak keresztelt figurájának vagy a Fat Princess dagadék hercegnőjének is fel kellett húzni a bokszkesztyűt.
Nem csoda, ha a végtermék épp emiatt nélkülöz mindenféle komolyságot, az infantilis hangulatot pedig az utalásokkal és rejtett poénokkal telepakolt helyszínek még a négyzetre is emelik. Az eredmény emiatt a szereplőket hírből sem ismerő játékosok számára finoman szólva is kaotikus, az idézett franchise-okban otthonosan mozgó playerek számára viszont a Battle Royale maga lesz a Paradicsom. Ők hatalmas vigyorral az arcukon fogadják majd, ahogy Parappa, a rapper egy a Resistance-ból ismerős gránátot hajít a megszeppent Cole Mcgrath elé, a háttérben pedig éppen a LocoRoco világát vágja darabokra egy Metal Gear RAY. (Laikusok meg se próbálják értelmezni ezt a mondatot!)
A választható hősök száma jelenleg húsz, ami hamarosan két újabbal bővül majd egy ingyenes DLC segítségével. A készítők további neveket is ígértek, aminek ezúttal illik felettébb örülni, hiszen néhány kedvenc még igencsak hiányzik a teljes élvezethez. Legnagyobb meglepetésünkre a fejlesztéssel megbízott SuperBot Entertainment a harcrendszer kidolgozását sem vette félvállról. Minden karakternek megvannak az előnyei és a hátrányai, a képességek látványosak, okosan kombinálhatóak, a harc pedig eszeveszetten pörgős. Bár néhány ikon hatékony alkalmazása hosszabb tanulóidőt igényel, fél óra gyakorlás után még a bonyolultabb harcosok irányítása sem okozhat különösebb fejfájást.
Ne legyenek kétségeink; nincs olyan fejlesztői balanszírozás, amit ne húzna keresztül egy nap alatt a játékosok közössége, így biztosak lehetünk benne, hogy az online arénákban néhány hét után a legtöbbet kiválasztott hősök száma négy–öt körüli számra redukálódik majd. Mivel egyszerre négy figura is egymás torkának eshet és a kamera kénytelen őket egyszerre mutatni, ezért a küzdelmek olykor hajlamosak áttekinthetetlenné válni. Többször előfordult, hogy szem elől tévesztettük harcosunkat, vagy – ami még rosszabb – összekevertük sajátunkat opponenseink karaktereivel. Két szemben álló félnél ez persze nem fordulhat elő, így melegen ajánljuk a versus-mód konstans masszírozását valamelyik haverunkkal.
A Battle Royale legnagyobb negatívuma furcsa módon maga a körítés. Az elképesztően puritán menük szinte az első Playstation idejét idézik, amit még akkor sem tudunk lenyelni, ha ez volt a fejlesztők eredeti koncepciója. A karakterválasztó lapon vagy a főmenüben sehol egy artwork, netán egy normálisan animált látványelem, mindent a puszta funkcionalitás ural, ami hihetetlenül kiábrándító. Egyjátékos módban az összképet tovább rontják az átvezetők, hiszen harcosunk kiválasztása után néhány semmitmondó állóképet kapunk csupán hősünkről, amint tudomást szerez a Battle Royale tornáról, aztán már jön is az első küzdelem.
Nem is szeretnénk túlcifrázni: kiábrándító amatőrizmus sugárzik a játék ezen aspektusáról. Ez különösen azért érthetetlen, mert a program gerincét képező harc profi és élvezetes, de a nehezen megteremtett hangulat a menetek végéhez érve úgy elillan, mintha soha nem is lett volna. Érthetetlen, hogy a Street Fighter-sorozat feltámasztásának és az adrenalin-pumpáló VS-képernyők korában a Sony hogyan hagyhatott ki egy ekkora ziccert!
Mégis, az ikonikus – bár nem teljes – szereplőgárda okos leképezése miatt egy képben lévő játékos a tálalás ellenére is újra és újra be fogja tolni a lemezt a gépbe. Ennek persze nem csak az az oka, hogy a felsorakoztatott csapat tagjai több esetben is korszakos jelentőségű játékok hősei voltak, hanem az, hogy a Sony első blikkre faék egyszerűségű, mégis robusztus online funkciókat épített a Battle Royale-ba.
A játék ugyanis egyszerre jött ki PS3-ra és PS Vitára is, a felhasználó pedig egy vásárlással mindkét verziót hazaviheti magával. Ha ez még nem lenne elég, egy tökéletesen cross-platform címről van szó, tehát a nagygépes és handheldes közönség egymással is harcba szállhat. Bármikor beleköthetünk a buszon zötykölődő haverunkba, vagy akár mi magunk folytathatjuk a nappaliban megkezdett virtuális csörtét a metrón.
Egy igazi fanatikus a korszakos szupersztárok egy fedél alá zsúfolására akkor is benevezett volna, ha a készítők minden hozzáadott érték nélkül oldották volna meg a mutatványt. A Sony persze nem engedhette meg magának, hogy egy silány produktum rombolja kedvenceink hírnevét, így – igaz, meglehetősen felemás prezentációban, de – egy rendkívül élvezetes stuff került a boltokba.
Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az impozáns szereplőgárdát az egyenletből kivonva a Battle Royale nem igazán tudja felvenni a versenyt napjaink verekedős nagyágyúival. A Sony-hagyaték rajongói számára persze ettől még a Playstation All-stars az marad, ami a formabontó verekedős játékok szerelmeseinek is: magától értetődően kötelező.
A tesztpéldányt köszönjük a Sony Magyarországnak!
Tovább:
A legfrissebb Player-cikkekhez
Need For Speed: Most Wanted-tesztünkhöz
Samsung Galaxy Camera-tesztünkhöz