Paolo Soleri építész valószínűleg rengeteg James Bond filmet nézett, mielőtt az Arcosanti kutatóközpont/város ötlete megfogant a fejében, Ő ugyanis így képzelte a jövő városának prototípusát 1970-ben. Arcosanti a semmi közepén, Phoenixtől 112 kilométerre-északra található egy dimbes-dombos sivatagi részen. Soleri víziója, egy olyan város megalkotása volt, ami bár futurisztikus, olyan témákat feszeget, mint a természettel való harmónia, a környezetszennyezés, a felesleges energiapazarlás és hasonlók. A projekt a tervek szerint egy időben ötezer kutatónak, alkalmazottnak, családtagnak adhat otthont, ám az elmúlt 42 év alatt összesen hétezren laktak a városban, melynek jelenlegi populációja 56 fő. Arcosanti-ban nem szokatlanok a dombok között megbúvó, fémből, hulladékból, vagy épp elhasznált raklapokból épült szobrok, installációk, de maga a város is olyan, mint mondjuk Mos Eisley, amit turistaként évente mindössze 25 ezren keresnek csak fel. Nem csak az épületek, de az apró kiegészítők, lámpák és általában a város és a környék összképe is két szóval leírható: bizarrul vonzó.

Paolo Soleri 92 éves koráig igazgatta Arcosanti ügyes bajos dolgait ám tavaly átadta a stafétát régi kollégájának, a 60 éves Jeff Steinnek, a Boston College dékánjának, akinek nagyszabású tervei vannak a várossal. Szeretné, ha mindenki tudna arról (rajtunk ezután már nem múlik), hogy Arcosanti él és virul, így tervei között szerepel a várost igazgató alapítvány évi egymillió dolláros költségvetéséből, hogy egyrészt turistaparadicsommá, másrészt működő és prosperáló kutatóközponttá varázsolja a futurisztikus várost. Ehhez némi renoválás, csinosítgatás mellett új épületek szükségesek, melyekbe remélhetőleg az eddigiektől eltérően aktív fűtést is terveznek az Arcosantiak. Furcsa módon a futurisztikus jövőkép mostanra egyfajta hippikommunává alakult, ahol az igen kis létszámú közösség kerámiadísztárgyak készítéséből és egyéb apró-cseprő kis kézműves produktumokból próbálja eltartani magát, így furcsa módón a jövőt sarkaiból kifordító kutatóvárosa a múlt antikapitalista faluja lett, ahol a saját tulajdonú ingatlan és a független cég kifejezések szitokszónak számítanak.

Mindenközben érkeznek új arcok a világ minden tájáról, főleg építészhallgatók, vagy csak szimplán sci-fi, esetleg Bond rajongók, akikből néhányan talán majd maradnak, hogy a szép és új Arcosanti építéséből kivegyék a részüket. Ők már havi 160 dollárért bérelhetnek maguknak egy két és félszer két és fél méteres, amolyan betonbunkerre hajazó, főgonosz iroda-szerű szobát, atomstabil és gyors Wi-Fi kapcsolattal és a két dollár/palackos bor sem fogja őket a földhöz verni, amit a helyi étteremben vásárolhatnak. Az egész koncepció szinte már céltalanul futurisztikus, ami nagyjából annyit jelent, hogy bár fűtés és hétköznapi értelemben vett infrastruktúra nincs, mindenellett mintha senkinek sem lenne fogalma arról, hogy egy-egy elhagyott épületben hol lehet felkapcsolni a villanyt. Így nem csoda hogy az egyik legfontosabb lépés a jövő építése előtt, a múlt felderítése, így konkrét tervek híján az ott lakók készítik el utólag az épületek terveit, villanyvezetékestül, ablakméretestül, mindenestül. Bár a város elképesztő mennyiségű fotón felbukkan blogoktól a kiállításokon át, a különböző kiadványokig, a város gyakorlatilag láthatatlan. Arcosanti egy extravagáns exhibicionista építész utópikus álma egy meg nem valósult jövőről, ám remélhetőleg a város jobb napok elé néz és talán egyszer tényleg komoly turistacélponttá válik világszerte.