Repülő motorbicikli, magyar holdjáró és virtuális valóság-sisakban gokartozó gyerekek. Aki szombaton kicammogott a Hungexpóra, enyhébb sokként élhette meg, ahogy egyszerre csak teljes lendülettel jön szembe vele a XXI. század.
A Drónverseny és Robotika Show fő attrakciója persze nem a Holdjáró meg a repülő moci, hanem a Hungexpo G pavilonjának nagyobbik részét elfoglaló egész napos drónverseny volt, ami az első Drón Prix versenysorozat döntőjében csúcsosodott ki. Sajnos elég gyorsan kiderült, hogy amilyen látványos, ahogy a Youtube-on az apró drónok kergetik egymást a futurisztikus pályákon, élőben annyira követhetetlen, pláne fényképezhetetlen a dolog.
Egy darabig álldogáltam a pálya mellett, és próbáltam ráérezni a hangulatra, miközben olyan vehemenciával igyekeztem megfejteni a drónverseny-nézés titkát, amit általában csak azok éreznek, akik életükben először látnak hokimeccset vagy curlinget. Tíz perc megfeszített koncentráció után arra jutottam, hogy
a drónversenyeknek két kőbe vésett szabálya van, mégpedig a következők:
- csattanás = a drón lezuhant
- zümmögés = a drón valahol a közeledben van
Aki ezt tudja, az nagyjából már eligazodik egy drónversenypálya mellett, ami persze még nem jelenti azt, hogy élvezni is fogod a dolgot.
Ha valaki csak a drónok miatt jött, azért így sem maradt hoppon, ugyanis a hétvégére az összes nagyobb (és kisebb) dróngyártó kivonult a Vásárközpontba, aki csak él és mozog, így az emberek egészen közelről nézegethették meg tapogathatták a DJI meg a Parrot drójait, amelyek között néhány hazai fejlesztésű gépnek is sikerült meghúzódnia.
Az érdekesebb dolgok a pavilon kisebbik részében történtek, ami egy robotjunkie-nak maga volt a mennyország.
Itt volt például rögtön az első magyar holdjáró,
amit a Puli Space Technologies dobott össze a Google által meghirdetett Lunar Xprize-versenyre, és ha minden jól megy, jövőre indul is a Holdra. A verseny célja, hogy a résztvevők holdjárói 500 méter megtétele után nagy felbontású képeket és videókat sugározzanak vissza a Földre, akinek pedig ez elsőként sikerül, annak húszmillió dollár üti a markát.
A Hungexpón a Holdat egyelőre csak egy kisebb halmocska jelképezte, amin a Holdjáró minden alkalommal szépen át is dolgozta magát, vagyis remélhetjük, hogy a hasonló feladatokkal minimális gravitáció mellett sem lesz problémája.
A kiállítás másik nagy szupersége a szintén teljesen magyar fejlesztésű
repülő motorbicikli,
vagyis a Flike Aero volt, ami tulajdonképpen egy kurva nagy drón. Annyira nagy, hogy egy száz kilós embert akár száz km/h-s sebességgel is tud röpíteni. Ezt sajnos ott helyben nem tudtuk kipróbálni, de a cég azt ígéri, hogy jövőre már elkészülnek a végleges változattal, ami nagyjából egy sportautó árába fog kerülni.
Voltak kevésbé szerencsés bemutatók is, például a Rescube Robotics mentőrobotja, amit úgy terveztek, hogy át tudja vágni magát mindenféle gyilkos terepen, és a RoboCup Major Rescue League versenyben is szép sikereket ért el. A Robotika shown viszont mégsem szaladt fel úgy a lépcső tetejére, mint azt várni lehetett volna, de a készítői szerint ennek csak az volt az oka, hogy az egész napos mászkálásban a délutáni órákra már erősen elkoptak a robot kerekei. A csapat által a Robotika shown készített time-lapse videón látszik is, hogy a robotnak alapjáraton nem okozott gondot a lépcső megmászása.
Ha valaki eddig még nem találkozott a XXI. századdal, azt a Robotika shown szívlapáttal csapta pofán a "bezzeg az én időmben... nem voltak ilyen király dolgok"-érzés, például amikor azzal szembesülsz, hogy ezek a mai fiatalok már virtuális valóság-szemüvegben gokartoznak. "Nem gokart ez, hanem egy bazinagy, lábbal hajtós bicikli" - mondhatnád most erre, de ugye nem akarod, hogy rád fogják, hogy csak azért kötözködsz, mert irigy disznó vagy?
A kiállításra egyébként sikerült kivonulnia a határrendészetnek is, akik teljesen környezetidegen módon
egy sötét sarokban toborozták a leendő határőröket.
Hogy ez vajon az 5-10 éves kiskölyköknek szólt vagy a mellettük zokniszandálban sétáló apukáknak, esetleg a Call of Dutyn szocializálódott kockafejű tiniknek, azt nehéz lenne megmondani, de a rájuk vetülő hatalmas érdektelenségből kiindulva talán még a deák téri mekiben is több esélyük lett volna rá, hogy gyarapítsák az állományt.
A teremben emellett voltak még szamurájrobotok is, meg olyan robot, amit virtuális valóság-sisakban lehetett irányítani, meg szenzációsan nem kigyulladó Samsung-stand, de a legmindfuckabb dolog azért mégis az, amikor oldalra nézve azt látod, hogy egy kislány félbevágott almákat nyomogat, azok meg zenélnek. Videó sajna nincs róla, de képzelj hozzá egy klasszikus számítógépes prüntyögést.
