Egyre meredekebb dolgokat művel a Sony a zajszűrős füleseivel, amelyekre még mindig mindenki mondhatja, hogy parasztvakítás, hiszen digitális zajszűréssel pont a zene minősége csorbul, de ez nem igaz, és pont ez a legsúlyosabb ezekben a fülesekben. Már múltkor is szerelembe estünk a WH-1000XM3-mal, aminél jobbat nem igazán tudtunk volna elképzelni, és bár a WF-1000XM3 nem jobb, de valamiben mégis verhetetlen.

Ez az egészen parányi füles ugyanis majdnem tökéletesen hozza azt, amit a nagy testvérei, de annyira pici, hogy elfér a zsebedben úgy, hogy különösebben észre sem veszed, hogy ott van. Velem megtörtént, és azt vettem észre, hogy jobban féltem, mint bármelyik ezelőtti fülhallgatómat. Persze ennek oka van. Ha nem volt még mondjuk AirPodsod, akkor azt hiszed, hogy könnyen ki tud esni a füledből, és majd hajkurászod az utcán, mint valami rossz vígjátékban. De az XM3 nem esik sehová, remekül bent marad, meg sem moccan, így elég pár nap, és utána már semmi másra nem figyelsz, csak a minőségére.

Abba pedig nagyon könnyű belezúgni. Az XM3 ugyanis pici termete ellenére brutálisan jól szól, de ezt el is vártuk tőle, úgyhogy ugorjunk a sokkal kellemesebb és megdöbbentőbb részére: a zajszűrésre. Mert ha valami, hát ez tényleg megdöbbentő. Apró, de majdhogynem annyira hatékony, mint a nagyobb testvére, a metró zajával még teljesen simán megbirkózik, és a zene minősége is embertelenül jó marad közben. Egy ekkora kis fülestől az ember nem várna ilyet.

A két fülhallgató oldala ráadásul érintésérzékeny, magyarul az oldalát tapogatva kontrollálhatjuk a dalléptetést vagy bekapcsolhatjuk az ambient soundot, ami beereszti a külvilág zajait a zene mellé. Ez viszont valami elképesztően nehézkesre sikeredett, a kütyü ugyanis néha egyszerűen nem volt hajlandó azt tenni, amit szerettünk volna tőle. Lehet, hogy bennem volt a hiba, lehet, hogy még néhány nap gyakorlás kellett volna, hogy összeszokjunk, de inkább a telefonon oldottam meg mindent, mert úgy sokkal egyszerűbb volt.

A telefonunkra letöltött Headphones Connect applikációval lehet állítani a zajszűrés mértékén, de egyébként is elég jól működik az adaptív zajszűrés, amelyben különböző helyzetekben automatikusan állítgatja, hogy mennyit halljunk a külvilág zajaiból, de ha az ember inkább nem bízná ezt egy gépre, akkor az appban úgy állítja be magának a zajszűrést, ahogy akarja.

A Sony WF-1000XM3 nagyon sokáig húzza egy töltéssel, nagyjából 6 órán át képes szólni egy töltéssel, de mivel a tároló tokja maga is egy töltő, amit fel lehet tölteni, lemerülés esetén csak visszapattintjuk, és még a csutkára feltöltött tokban háromszor lehet újrahúzni a fülest. Ez mondjuk jól jöhet egy hosszú repülőúton, ahol ha már nagyon merülne, egy rövid szundi előtt még gyorsan a helyére rakjuk, majd a tokjában a szundi végén megint előkaphatjuk, és már mehet is a Neoton!

Hogy kinek mennyire jön be a design, az persze ízlés dolga, de szerintünk kifejezetten elegáns a fekete-bronz kombó, nem tűnik bumfordinak, vagy futurisztikusnak, ha pedig más színben kellene, akkor még mindig ott van a szürke-arany kombináció, ami szintén inkább elegáns és szép, szóval egyikkel sem nagyon lehet mellényúlni.

Ha úgy vesszük, persze elég mélyen a zsebünkbe kell nyúlni érte, de attól függ, honnan nézzük. Egy ilyen minőségű fülesért 80.000 Ft sok pénz ugyan, de aki nagyon jó minőséget szeretne úgy, hogy nem akar magával hordani egy akkora fülhallgatót, mint amilyen a remek nagytestvére, annak tökéletes választás, hiszen tényleg semmi helyet sem foglal el az ember zsebében vagy táskájában, szuper a zajszűrése, csodás a hangminősége, jól néz ki, hosszú utazásokra pedig egyszerűen nincs jobb.