Azt már jó ideje tudjuk, hogy az elektromos járművek és ketyerék gyártásával egyre nagyobb igény támad a bűvös akkumulátorokhoz úgy általában szükséges lítium, nikkel és kobalt iránt.
Ezzel pedig több gond is van, egyrészt ezek a fémek erősen korlátozott számban érhetők el a sárgolyónkon, másrészt a kibányászásuk is nagyon környezetmegterhelő: rengeteg erőforrásra, drága cuccra, temérdek vízre van szükség, arról nem is beszélve, hogy milyen károkat okozunk a természetes ökoszisztémákban... mindez pedig épp szembemegy az elektromos autók ősokával. Így aztán nem is csoda, hogy sokan erre az aliparágra már nem megváltóként, csupán ugródeszkaként tekintenek, amely átmeneti időszakot képez a benzingőzös éra és egy zöld, fenntarthatóbb utópia között.
Jelenleg azonban úgy fest, tényleg sikerült egy olyan innovatív know howra szert tenni az akkumulátorgyártáshoz szükséges fémbányászat terén, amelynek a zöldek, az élővilág, a techfejesek és villanyautó szerelmesei örülni fognak.
Ázsia délkeleti részén, Afrikában, Dél-Amerikában, de akár Magyarországhoz közel, a Balkánon ugyanis több millió hektárnyi olyan terméketlen földterületet találni, amely nagyon gazdag nikkelben és kobaltban, annyira viszont mégsem gazdag, hogy megérje bányákat telepíteni a megadott helyszínekre. Eme földek terméketlen mivolta pedig összefüggésbe hozható a talaj magas fémkoncentrációjával: egyszerűen nem lehet jövedelmezően gazdálkodni ezeken a földterületeken, a növények ugyanis képtelenek normális ütemben növekedni.
Itt jön ugyanakkor szóba a fitominálás, egy gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb, környezetkímélőbb megoldás, amelynek a lényege, hogy növényekből vonják ki a talajban megtalálható fémeket.
Valószínűleg ez az említett földterületen elleledző bármelyik növény esetében működne – ne járjunk ilyen helyekre legelészni és csipegetni –,
azonban léteznek speciálisan kifejlesztett mezőgazdasági növények, amolyan hiperakkumulátorok, amelyek nagy arányban szívják magukba a földből a fémeket,
amelyeket a száraikban és leveleikben koncentrálnak. Amikor pedig kellően nagyra cseperednek, leszedik, a szántóföldön kiszárítják őket, majd a hamukból nyerik ki a fémeket. A sárga virágzatú Odontarrhena decipiens például a tömegének két százalékának megfelelő nikkelt is képes felhalmozni. A texasi Viridian startup szerint egy 1000 hektáros gazdaság akár 250–550 tonna nikkel kinyerésére is képes lehet, ami 1–2,5 milliárd forintot is érhet. A biomassza elégetéséből hő keletkezik, amelyet áramfejlesztésre használhatnak, a fémektől megszabadított földterület pedig idővel termékenyebbé válhat. Ez így eléggé win-win, kicsit már túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen.
Ezek is érdekelhetnek:
(Forrás: HVG, Interesting Engineering, Viridian Resources)