És mi is lenne erre megfelelőbb technológia, mint a sugárhajtás, ugye? A szovjet mérnökök szerint ez lett volna a kézenfekvő megoldás, annál is inkább, mert az amerikaiak 1966-ban egyszer már megcsinálták ugyanezt. A New York Central Railroad számára építette meg egy Don Wetzel nevű mérnök az első sugárhajtású mozdonyt, név szerint az M-497 Black Beetle-t, ami így nézett ki...

... és ami tulajdonképpen nem volt más, mint egy már korábban is létező dízelmozdony, amit felszereltek két darab, a katonaságtól 5000 dollárért vásárolt General Electric J47-19 típusú sugárhajtóművel. A hajtóművek korábban egy Convair B-36 típusú interkontinentális bombázóra voltak felszerelve, és 5000 lóerőt voltak képesek kipréselni magukból.

Kis módosítással sikerült elérni, hogy dízelüzemben is működjenek, majd be is indult a tesztelés, amikor is a mozdonyt az indianai Butler és az ohioi Stryker közötti sínpáron 294 kilométer/órás sebességre gyorsították fel.

Erre már az oroszok is felkapták a fejüket, és a hetvenes években meg is csinálták a saját verziójukat, ami a tesztek során ugyan nem tudta túlszárnyalni az amerikaiak megoldását, hiszen csak 260 km/órás sebességre volt képes, de még így is sikerült sebességrekordot beállítania.

Egyetlen gond akadt csak a konstrukcióval, nevezetesen, hogy a sugárhajtómű úgy nyelte az üzemanyagot, hogy egyszerűen képtelenség lett volna gazdaságosan működtetni. Ez aztán pont elég is volt ahhoz, hogy a szovjetek kukázzák az egészet.

Ma már a csodamozdonyt a rozsda rágja egy elfeledett vakvágányon.

A lebegő mágnesvasút aztán végleg megoldotta a problémát. A shanghaji maglev 430 km/órás csúcssebessége mellett a sugárhajtású mozdonyok teljesítménye szinte nevetségesnek hat.

És ha már vonatok:

(via)