Extrém tulajdonságokkal bír a kutatók szerint.
A Caltech asztrofizikusa, Ilaria Caiazzo arról számolt be a Nature című tudományos lapban megjelent tanulmányban, hogy a Földtől mintegy 130 fényévnyire találtak egy igazán extrém tulajdonságokkal bíró fehér törpét.
A fehér törpék a csillagfejlődés végső stádiumát jelentik, általában nagyjából Föld-méretűek és százszor kisebbek, mint a Nap. Tömegük megközelítően a Nap tömegével egyezik meg, ezért sűrűségük nagyon nagy. A fehér törpék extrém magas felszíni hőmérsékletűek, ezért ragyogó fehér fényt bocsátanak ki.
A ZTF J1901+1458 jelű égitest ugyanis rekordsűrűségű – ennél az égitesteknek csupán két másik típusa, a fekete lyukak és a neutroncsillagok rendelkeznek nagyobb sűrűséggel –, kis méretéhez képest hatalmas tömegű.
A kutatók közlése szerint az erősen mágneses és gyorsan keringő fehér törpe 35%-kal nagyobb tömegű, mint a Nap, átmérője viszont 4300 kilométer, tehát csak kicsivel nagyobb, mint a Holdé. Ez azt jelenti, hogy minden eddig ismert fehér törpénél nagyobb tömeggel, mégis a legkisebb mérettel rendelkezik, sűrűsége hatalmas.
Míg a Nap saját tengelye körüli forgási periódusa nagyjából 27 nap, ezé a fehér törpéé hét perc. Mágneses mezeje nagyjából egymilliárdszor erősebb, mint a Földé.
Caiazzo szerint az ominózus égitest a határán jár annak, amilyen kicsi és amilyen tömegű lehet egy fehér törpe, ami azt jelenti, hogy bármikor felrobbanhat.
A fehér törpe fokozatosan zsugorodik, ezáltal egyre sűrűbbé válik. Ha nem robban fel, az a magja összeomlásához vezethet, ami által neutroncsillaggá válik. Ez a neutroncsillagok kialakulásának eddig ismeretlen útja lehet.
Már a születése is szokatlan volt
Úgy tűnik, a ZTF J1901+1458 egy kettős csillagrendszer terméke, amelyben két csillag keringett egymás körül. Ez a két csillag életciklusa végén külön-külön fehér törpévé alakult, majd spirálisan egymás felé indultak és egyetlen egységgé olvadtak.
Egy kicsivel nagyobb sűrűség esetén az összeolvadás eredménye egy hatalmas csillagrobbanás, vagyis szupernóva lett volna – mondta Ilaria Caiazzo, a Caltech asztrofizikusa, a felfedezésről a Nature című tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerzője. Caiazzo szerint
Eközben...
(Forrás: Nature, MTI, fotó: NASA’s Goddard Space Flight Center/Scott Wiessinger)