The Four – Fali tablet a négy évszak ihletésében

Elég nehéz újat kitalálni az iPad térhódítása után tabletek terén, de kitartó és innovatív dizájnereink nem hagyják cserben a kütyükre éhes közönséget. Szorgosan munkálkodott a tab-hullám meglovaglásán egy fiatal szerb srác is, Marko Vuckovics, aki nemrég a négy évszakot inspirációul véve egy, The Four névre hallgató találmánnyal rukkolt elő – egyelőre még csak koncepció formájában, aminek persze semmi köze a Playeren is bemutatott ifjú magyar dizájnerekhez.

Elsőre értelmetlennek tűnik: ha az embernek van egy jobb telefonja, esetleg egy tablete, akkor minden igénye ki van szolgálva, amit ez az új tárgy kielégíteni hivatott. A termék lényege tulajdonképpen az időjárás-előrejelzés és a digitális termosztát-kijelző funkció. Ezt kiegészítve használható az aktuális időjárásnak megfelelő zene vagy relaxáló természeti hangok lejátszására, esetleg interaktív képkeretként is, hogy otthonosabbá tegye a lakást. Előbbi funkció külön érdekessége, hogy nem csak a kinti időjáráshoz passzoló dalokat képes lejátszani, hanem az adott hangulat betáplálásával annak megfelelő playlistet is össze tud állítani.

Mindeközben gyönyörű, egész képernyőt betöltő, szintén tematikus fotókat jeleníthet meg, amelyekre kattintva információt közöl a kép készítőjéről is. A funkciók kielemzésének végére könnyedén vonzóvá válhat a The Four, főleg ha azt is megemlítjük, hogy jegyeket is lehet vele foglalni, repülőre, koncertre, előadásokra.

A falra tehető tablet igazán szép, modern kiegészítő, az ember mégis inkább egy okostelefonra vagy multifunkcionális tabletre ruházna be először. Mindenesetre ha piacra dobnák egy nap a The Four-t, bizonyára sokak karácsonyfája alá kerülne szépen becsomagolva, főleg akkor, ha már minden kütyü megvan, ami a XXI. században lehetséges, és nem tudnak mit kitalálni a rokonok a techvonzalom csillapítására.

A  kempingezés új dimenziója – Ideális rezsó

A kempingezés szó akaratlanul is régi gyerekkori emlékeket ébreszt, melyeknek nyilván vannak kellemes aspektusai is, leginkább mégis az rémlik, hogy nem lehet rendesen fürdeni, főzni, és ha már itt tartunk, aludni sem. Romantikus szépsége van mondjuk az Indiana Jones-i mosdatlanságnak, és aludni amúgy is otthon kell, kempingezés alatt hajnalig kell a tábortűz mellett duhajkodni, ezt már általánosban megtanultuk.

No de azért egy jót enni csak muszáj, minden Into the wild-impresszió ellenére. A szendvics a nap végére összeszottyad, a bográcsozás után meg senki nem vállalja soha a mosogatást, és amúgy sem hajlandó senki elcipelni a táborig a kellékeket. Van viszont egész vonzó megoldás a probléma orvoslására: a Hitte névre hallgató elektromos kempingtűzhely.

A kicsit ufóra hajazó szerkezetet Devin Mize tervezte, és igen sikeresen ragadta meg a kemping-főzőcskézés problematikáját. A régi, böhöm rezsók ezer évig melegedtek fel, aztán nem lehetett eltenni, mert fél napig még forrók maradtak a főzés után is – meg ha el is lehetett volna pakolni, mégis hova? A Hitte két főzőlapos megoldása azért zseniális, mert a két, tíz col átmérőjű főzőlapja összezárható, rozsdamentes acél lábai pedig belehajtogathatók magába a testbe, így használaton kívül az egész dolog nem nagyobb, mint egy gofrisütő, és valahogy hasonló elven is működik.

A másik remek dolog benne, hogy nagyon gyorsan lehűti magát dolga végeztével, biztosan nem olvaszt meg semmit elrámolás után. Többek között digitális kijelzője is van, amellyel ellenőrizhetjük a hőmérsékletét, hogy a remek babkonzervet nehogy odaégessük a természet lágy ölén. Ha mégis kifutna valami, akkor is jóval könnyebb letakarítani, mint a retrórezsókat, amelyekről az egyszer rászáradt zsír a következő negyven évre levakarhatatlan maradt.

Megelőzi az erdőtüzeket, megkímélni a társaság hölgytagjait a füsttől és a bográcsmosástól, cipekedni sem kell – egész  kedvező beruházás lehet a Hitte az elkövetkezendő két-három évtized annuális baráti-családi kempingezéseihez. Bár a források nem számolnak be róla, feltételezzük, hogy elektromos hálózat szükséges a működéshez, ami azért behatárolja valamelyest a felhasználási területét.

Eco fürdőszoba – Stílusos spórolás

Jang Wooseok olyan fürdőszobai újítással állt elő, ami első ránézésre szimpatikus lesz minden kicsit is környezettudatos ember számára. Dizájntermékét nemes egyszerűséggel Eco Bath névre keresztelte, melynek alapkoncepciója a mosdótálból lefolyó víz újrafelhasználása.

Teljesen egyszerű, valójában nevetségesen logikus találmány a koreai tervezőé, mégis zseniális, aminek nem csak a pénztárcánk örülhet, hanem a lelkiismeretünk is. A dolog úgy működik, hogy a csapból leengedett vizet – amivel kezet, esetleg fogat mostunk – egy tartályba gyűjti össze, majd amikor a szükség úgy hozza, ezt használja a vécé öblítésére. A célnak tökéletesen megfelel, és csak feleannyi víz fogy a reggeli teendőknél, mint eddig.

Csodásan, de felmerülhet egy kis bökkenő. Szerencsésebb esetben nem ugyanannyi vízzel mosunk kezet például, amennyit egy vécélehúzás követel, akadhatnak olyan időszakok, amikor a praktikus kis tartály üresen kong, pedig igazán le szeretnénk küldeni a csatornába az odavalót. Mi történik ilyenkor? Nos, a dizájner erre is gondolt: rögtön két tartályt épített be, az egyik az újrahasznosított vizet tartalékolja, a másik pedig ugyanúgy működik, mint bármely más fürdőszobai víztartály, ha épp nem lenne elég használt víz az elsőben. Hogy pontosan tudni lehessen, mikor melyiket kell öblíteni, kis piros vagy zöld lámpa jelzi a tározók állapotát.

A tervező természetesen a külsőségekre is adott a találmány megálmodása közben, sejthette, hogy egy csövekkel és vezetékekkel áthálózott otromba mosdót akkor sem tenne az igényesebb mai ember a fürdőjébe, ha fizetnének neki érte. A szerkezetből ezért egy darab cső sem látszik, az egész szimplán egy igen modern, helytakarékos fürdőszobai egységnek tűnik; a két tartály teteje polccá válhat, a vezetékeket pedig egy csinos oszlop rejti el. Az egész mosdóegység elfér egy fürdőszobai falon, ezért olyan lakásokba is beépíthető, melyek kis fürdővel rendelkeznek, mint a mai építésű lakások többsége.

Az ötlet azért is remek, mert egyszeri beruházás után automatikusan működik, nem kell külön fáradozni, mint például a szelektív hulladékgyűjtésnél, ami a víztakarékossághoz hasonlóan nagyon fontos, mégis kevesen válogatnak és battyognak el a gyűjtőig.

(Forrás: Behance, Industrialdesignserved) 

Tovább:
A Player legfrissebb cikkeihez
A techrovat újdonságaihoz
A videojáték-ipar és a vallás kapcsolatáról szóló írásunkhoz