A jelenleg éppen a Kuiper-övben kíváncsiskodó New Horizons űrszonda valami egészen érdekes dologra bukkant a Naprendszer széléhez közelítve.
A NASA űrszondája mintegy fél éven át hibernált állapotban volt, azonban pár hete felébresztették. Okkal. A New Horizons ugyanis jelenleg a Plútó körül csapatja, a kisbolygóövben ugyanakkor rengeteg aszteroida és üstökös található, szóval egészen merész ott a buli. Ott van ugyanakkor az Ultima Thule nevű rejtélyes objektum, amelyről szeretnénk többet megtudni, így aztán fontos szerepe volt abban, hogy véget ért az űrszonda álma, amely ébredését követően kameráival bőszen fókuszálni kezdett az izgalmas, de egyelőre még titokzatos égitestre.
Azonban úgy fest, vannak arra ennél még érdekesebb dolgok is. Az űrszondával a kutatók ugye többek között tanulmányozhatják Naprendszerünk határait, amely a Naptól nagyjából százszor olyan messze van, mint a Föld.
Olyan messze, hogy itt a Napból távozó töltött részecskék reakcióba lépnek a csillagközi térből érkező töltetlen hidrogénnel, és bumm. Ebből a kölcsönhatásból pedig feltételezések szerint létrejön egyfajta hidrogénfal, amely szétszórja a beáramló UV-sugarakat.
Legalábbis a tudósok joggal feltételezik, merthogy az űrszonda látni vélte a különleges falat.
Azonban a fejesek szerint még nem biztos, hogy nem egy galaxisban található erősebb UV-forrás okozza ezt a sugárzást. Hogy többet tudjanak meg a jelenségről, a New Horizons további vizsgálatokat fog elvégezni. A végső bizonyíték ugyanakkor az lehetne a fal létezésére, ha áthaladna rajta, ez nagyjából 12 év múlva történhet meg.
Azonban nem valószínű, hogy erre még sor kerül: a New Horizons küldetése 2020-ig tart, azonban 2026-ig elegendő az energiaforrása, így ha rá is húz még a missziójára úgy, mint ahogy a Cassini tette, talán akkor sem talál majd végső bizonyítékot a fal létezésére – amelyet a Naprendszerünket már elhagyó, elavultabb technológiával felszerelt Voyager–1 és a Voyager–2 is észlelt már anno. Tehát csak lehet benne valami.
És ha már a Voyagernél tartunk:
(via)