Az űrszonda már elég messze jár: a felőle érkező fény nagyjából 17 óra alatt éri el a Földet, összehasonlításképp a Nap fényének ehhez mindössze 8 percre van szüksége.
A Voyager–1 és Voyager–2 űrszondák 1977-ben indultak útjukra, hogy feltérképezzék a naprendszerünket, majd a végtelen felé vették az irányt, hogy adatokat gyűjtsenek a világűr távoli pontjain. A küldetés első szakaszában mindkét eszköz elrepült a Jupiter és a Szaturnusz mellett, majd a Voyager–2 a Szaturnusznál pályát módosított, hogy megfigyelhesse a Uránuszt és a Neptunuszt is. A szondák miután teljesítették a küldetésüket a naprendszeren belül 1989-ben megkezdték a csillagközi utazást, hogy elérjék a helioszférát. A helioszféra egy napszél által generált plazmaburkot jelent, ami gyakorlatban a naprendszerünk határát képzi, ennek a buroknak a külső rétegét heliopauzának hívják.
A Voyager űrszondák ezeket a határokat már tavaly átlépték, de ez nem azt jelenti, hogy elhagyták a naprendszerünket.
A 100 ezer csillagászati egység távolságban lévő Oort-felhő jeges égitestjei például gravitációsan a mi Napunkhoz kötődnek, vagyis a Naprendszerünkhöz tartoznak. A Voyagerek ennek a távolságnak mindössze az ezredrészénél léptek ki a helioszférából, magyarán a naprendszer széle még nagyon-nagyon messze van. Ez persze nem von le semmit a program sikereiből, mindkét szonda fontos megfigyeléseket végzett, rengeteg fotót készítettek és temérdek adatot gyűjtöttek, ráadásul ember alkotta eszköz még nem járt olyan messze a Földtől, mint a Voyager űrszondák. Az Voyager–1 jelenleg kicsivel több mint 22 milliárd kilométer távolságra van tőlünk, a Voyager–2 pedig 18,7, tehát majdnem 19 milliárd kilométerre.
A NASA hosszú idő után október végén kapott újra jeleket a Voyager–2-től. Közel hét hónapon keresztül nem lehetett tudni, hogy a szonda rendben működik-e, mivel nem volt eszköz, amivel elérhették volna. Mindössze egyetlen berendezés, a Deep Space Station 43 rádióantennája képes felvenni a kapcsolatot a szondákkal, de egy karbantartás miatt az állomás március óta nem üzemelt. A szakemberek egy tesztet végeztek október végén, amelytől nem reméltek sokat, tekintve, hogy a tervek szerint 2021 februárjában fog ismét teljesen működőképes lenni a kommunikációs rendszer. Ennek ellenére a megkeresés eljutott a Voyager–2-höz, a szonda válaszolt is, méghozzá azt, hogy
Hello
Bár a szakemberek tavasz óta nem tudtak kommunikálni a szondával, de ez nem azt jelenti, hogy az eszköz nem küldött adatokat március óta. A Voyager–2 jelenleg a korábban említett plazmaburkot kutatja, amin áthalad. A Voyagerek továbbra is folytatják a küldetésüket és rendületlenül száguldanak a naprendszerünk külső régiói felé.