A Hasselblad az egyetlen fényképezőgép-márka, amelyik járt emberi kísérettel a Holdon. De mi köze van ehhez egy német felderítő repülőgépnek?
Az első generációk
A svéd Fritz Victor Hasselblad 1841-ben alapította meg vállalkozását Göteborgban, amelynek fő profilja a nemzetközi kereskedelem volt. A város kedvező földrajzi fekvése révén a Hasselblad cég rövid idő alatt Svédország egyik legnagyobb kereskedelmi vállalatává nőtte ki magát.
1871-ben vette át apjától a cég irányítását Arvid Victor Hasselblad, aki a vállalat kereskedelmi tevékenységét fotográfiai eszközökkel bővítette. A fényképészet iránt érdeklődő Arvid az angliai nászútján találkozott George Eastmannel, a Kodak későbbi alapítójával. Az ismertségből üzleti kapcsolat született: az amerikai cég 1888-as megalapítását követően Hasselbladék voltak a Kodak termékek kizárólagos svéd importőrei.
Arvidnak a fényképezés inkább a hobbija volt, nem látott akkora üzletet benne, viszont megjegyezte: „biztos vagyok benne, hogy nem keresünk vele sok pénzt, de legalább ingyen fotózhatunk”. Abban az időben egyébként a Hasselblad cég fő kereskedelmi terméke a termosz volt. Később megnőtt a fotográfiai eszközök iránti kereslet, így az ezzel foglalkozó üzletág különvált a cégtől: 1908-ban megalakult a Hasselblad Fotografiska AB.
A huszadik század elején újabb generációváltás történt a vállalat vezetésében: immáron az alapító unokája, Karl Erik Hasselblad kezébe került a cég. Ő közömbös volt a fotózás iránt, fia, Fritz Victor Hasselblad viszont híressé tette a márkát.
A dédunoka sikerei
Fritz Victor Hasselblad a szülei válása után magának való kamasszá vált, akinek legkedvesebb időtöltése a madármegfigyelés volt. Nagyapja hatására megismerkedett a fényképészettel, ami később meghatározta a jövőjét. Már tizenévesen elmélyült a fényképezőgépek világában, állítólag egy-egy tanulmányozott konstrukció után annak tökéletesítési lehetőségeit is felvázolta. Az érdeklődésére való tekintettel édesapja Drezdába, az optika akkori fővárosába küldte tanulni az akkor tizennyolc éves fiút.
Bár a II. világháborúban Svédország nem vett részt, a németek által megszállt Norvégia felől folyamatosan érkeztek felderítő repülőgépek a svéd légtérbe. A svéd haderőnek sikerült egy ilyen gépet sértetlenül elfogni, amihez rögzítve egy légi felvételeket készítő fényképezőgépet is találtak. A svéd kormány hamar felismerte a kamerával rendelkező repülőgépek stratégai fontosságát, ezért 1940-ben felkeresték Fritz Victor Hasselbladot, hogy segítsen nekik kifejleszteni egy erre alkalmas fényképezőgépet.
Hamarosan egy göteborgi autószerelő műhelyben megkezdődött a HK7 fényképezőgép készítése. 1941 végére már több mint húsz ember dolgozott a kamerákon, amikor is újabb megrendelést kapott a légierőtől: egy olyan fényképezőgép (SKa4) elkészítését várták tőle, amelyet már állandó jelleggel a repülőgéphez lehet rögzíteni. 1941 és 1945 között 342 kamerát szállított le Hasselblad a svéd hadseregnek.
1942-ben elhunyt Karl Erik Hasselblad, és Fritz Victor vette át a Hasselblad cég irányítását, amely a háború alatt a fényképezőgépeken kívül órákat és óraalkatrészeket gyártott. A munkások ilyen irányú tapasztalata később jól jött a fényképezőgépek precíziós alkatrészeinek készítésénél.
Az igényesség előnye és hátránya
A világháborút követően megszűntek Hasselblad katonai megrendelései, a cég főleg órákat és autóalkatrészeket gyártott. Akkora azonban már megfogalmazódott Hasselblad fejében a következő cél: szeretett volna a civil lakosság számára is elérhető, kiváló minőségű fényképezőgépeket készíteni. 1948-ban adták ki az első, nagyközönségnek szánt fényképezőgépüket, a Hasselblad 1600F-et, amely a nevét az 1/1600 másodpercig állítható záridejéről kapta.
Az óragyártásban jeleskedő készítőknek hála az 1600F rendkívül kifinomult fényképezőgép volt, ez viszont ugyanannyira volt hátrány, amennyire előny: nagyobb igénybevételt nem bírt ki. 1949-ben ötven, 1950-ben 220 darabot adtak el belőle. A tapasztalatokból okulva módosították a gépet, amely így megbízhatóbbá vált, de rendszeres használat mellett még mindig sorozatos javításokra szorult.
1953-ban kiadták a jóval tartósabbra tervezett 1000F-et, 1/1000 másodpercig állítható záridővel. 1954-ben fogták az 1000F-et, és hozzárakták a Zeiss vadiúj 38 mm-es Biogon lencséit: ez lett a Hasselblad SWA (Super Wide Angle). A cég hírnevét az 1000F modell alapozta meg, amit az akkori legnagyobb befolyással bíró fotós újság, a Modern Photography is tesztelt. Az előd hibáit ismerve kétszer szándékosan leejtették a fényképezőgépet, amely ezek után is hibátlanul működött. Az 1000F kiváló értékelést kapott a magazintól – a Hasselblad berobbant az amerikai piacra is.
A vállalat történetében az 1957-es év volt az igazi fordulópont. Akkor jelent meg az új modelljük, az 500C, amelynek a kinézete ötven évre meghatározta a Hasselblad termékek arculatát. Az 500C későbbi változatait egészen 2008-ig készítették, de még akkor is ráfizetéses volt a fényképezőgépek gyártása: a kameragyártást a fotográfiai termékek kereskedelméből támogatták, és csak 1960-tól vált nyereségessé ez az üzletág.
Hasselblad, az űrhajósok fényképezőgépe
1962-ben Walter M. Schirra, a NASA űrhajósa magával vitte az űrbe a saját Hasselblad 500C fényképezőgépét, és elkészítette a világ első űrfelvételeit. A NASA-ra akkora hatást gyakoroltak a képek, hogy innentől a Hasselblad cég lett a NASA fényképezőgép-beszállítója. A svéd cég kameráinak minőségét jellemzi az a tény, hogy a boltban kapható modelleken csak apróbb változtatásokat kellett végrehajtani, hogy azok az űrben is használhatóak legyenek. A világ első motoros filmtovábbítással rendelkező kameráját, a Hasselblad 500EL-t is a NASA igényeinek megfelelően tervezték.
A kameragyártás egyre növekvő sikereinek köszönhetően 1966-ban Hasselblad eladta a nagyapja által alapított Hasselblad Fotografiska AB-t a Kodaknak, így gyakorlatilag kilépett a fotográfiai eszközök kereskedelméből.
A Hasselblad cég legnagyobb sikere minden bizonnyal az, hogy a fényképezőgépeik részt vettek a holdprogramban és az első holdraszállásban is. 1969-ben az űrhajósok tizenkét darab kifejezetten a célra átalakított 500EL-lel indultak el a Földről, majd szálltak le a Holdra. Neil Armstrong fényképei ugyan visszatértek a Földre, a Hasselbladok azonban nem: a holdkomp visszaindulásánál minden többletsúly számított, így azokat ott kellett hagyni; jelenleg tizenkét Hasselblad fényképezőgép hever a Hold felszínén. Ha egyszer visszahoznák őket a Földre, minden bizonnyal azok lennének a világ legdrágább gyűjtői fényképezőgépei.
A profi fotósok eszköze
A hetvenes évektől kezdve a Hasselblad cég több tulajdonosváltáson is átesett, a termékek között megjelentek a digitális képfeldolgozású fényképezőgépek, amelyek ugyanolyan kiváló minőségűnek bizonyultak, mint filmes társaik. A jelenlegi H-sorozatú high-end fényképezőgépük a H4D, amit hamarosan a H5D vált. A klasszikus forma kedvelőinek szánt 503CW a mostani legfejlettebb V-sorozatú kamerája a Hasselbladnak.
A Hasselblad fényképezőgépek minőségéről talán mindent elárul az, hogy a NASA fél évszázada megbízik bennük. A svéd cég a középformátumú fényképezőgépek piacán az élmezőnyben jár, és kiemelt célja, hogy a legprofibb fotósok is maximális elégedettséggel használják készülékeiket.
Tovább:
A friss Player-cikkekhez
A techrovat újdonságaihoz
A Bang & Olufsen történetéhez