Modellfrissítésre minden autónak szüksége lehet. Mivel a tervezők néhány évvel előre dolgoznak, általában egy típus forgalmazásának első éveiben figyelik a visszajelzéseket, és a félidős frissítéskor változtatnak, vagy fejlesztenek rajta. Ennyi idő után általában le kell cserélni az öntőformákat, ezért mindig beütemeznek néhány apró változtatást, amivel frissebbé tehető az autó. Még jobb, amikor csupán javítanak a felhasznált anyagokon vagy új extrákat, esetleg színeket vezetnek be. Mert egy frissítés nagyon kényes dolog. Nehéz úgy hozzányúlni egy kész formához, hogy a javára váljon.

A formatervért felelős csapat általában óvatos, és csak annyit módosít az eredeti elképzelésen, ami még nem árthat a kocsinak. Megelégednek a lökhárító és a lámpák variálásával, egy kis szerencsével tényleg sikerül feldobni egy elszürkült formát. Nagyobb baj akkor lehet, ha az autó valamiért nem produkálja a várt eladásokat, és emiatt kapkodni kezdenek, vagy ha eredetileg külsős stúdió munkája, és mások nyúlnak bele. Mégis a legrosszabb, ami egy autóval történhet, hogy túlgyártják és elkeseredetten próbálják modernebbnek mutatni, amivel éppen az ellenkezőjét érik el.

Olaszhoz nyúlni bűn

Többször is előfordult már, hogy a formatervezésben világbajnok olaszok nem tartottak ki az eredeti forma mellett, és jól elrontották, amit egyszer megálmodtak. Így járt szerencsétlen Alfa Spider, amely a hatvanas évek modern formavilágát csak némi identitászavarral és egy rakás műanyaggal volt képes átmenteni a kilencvenes évekbe. Hasonlóan járt a hetvenes években űrhajónak tűnő Lamborghini Countach is a sok utólagos, nyolcvanas évekbeli légterelővel. Nem kevésbé bántotta a rajongók szemét, amikor 2003-ban megfosztották egyéniségétől a Fiat Puntót és az Alfa Romeo 166-ot.

Nagyon menő, vékony lámpáit és karakán éleit egyszerűen leradírozták a kisautóról egy buta békalámpa kedvéért, ráadásul a dísztárgynak is beváló hátsó lámpa mellé még egy toldatot is benyomtak. Megbánták, hogy apró lámpákat és nagyon lapos orrot rajzoltak a legnagyobb Alfának, az orrát megemelték, ezzel vége lett a dicsőségnek. Megjelenésekor kinevették lépcsős övvonala és furcsa arányai miatt a Pininfarinánál született Hyundai Matrixot, de amikor a modellfrissítésnél minden eredeti ötletet igyekeztek megsemmisíteni, kiderült, hogy kinek volt igaza.

Nagyszájú franciák

Szintén a Pininfarina elleni bűncselekmény volt, amikor a franciák megrendelték a gyönyörű Peugeot 406 Coupé frissítését. Az olaszok valószínűleg azóta sem tudták feldolgozni, hogy szándékosan el kellett rontaniuk a tökéletes formatervet az új, „nagyra tátott száj” stílus kedvéért. Bele is buktak a túlzásokba, azóta rájöttek, hogy valahol nagyon megszaladt a ceruza, és visszatértek ahhoz a finom stílushoz, amivel a Peugeot 307-es olyan megnyerő tudott lenni. Persze csak addig, amíg kitátották a száját és kidüllesztették a szemeit. A 107-es már nagy szájjal született, hát kapott egy fogszabályzót.

Nem járt jobban a Peugeot legnépszerűbb modellje, a 206-os sem. Divatot teremtett a cica lámpákkal, és olyan sokáig húzta, hogy muszáj volt egy kicsit rontani rajta. Megkapta a nem különösebben izgalmas 207-es formai elemeit, miközben alatta a régi maradt. Elvileg remekül értenek a formákhoz a konkurens Citroënnél is, a Xsara mégis elég unalmasra sikerült 1997-ben. 2000-ben bebizonyították, hogy úgy volt jó, mert az új lámpák miatt semmi sem passzolt semmihez. A C5 bálnaságának is csak ártott az átrajzolás, széles hátsó lámpájával viccesen nézett ki.

Hiba a német precizitásban

Bármennyire is tévedhetetlennek tűnnek, néha a németek is hibáznak. Amikor a Mercedes–Benz CLS után mentek a Volkswagennél, négyajtós kupéjuk tervezésekor elengedték magukat. Mutatós, lágy ívekkel játszó forma lett az eredmény. Ezt próbálták a facelift során visszaszögletesíteni, teljesen feleslegesen. A csehekkel koprodukcióban gyártott Skoda Octavia esetében viszont a szögletesből lett kerek, ami megosztotta a közönséget, már csak azért is, mert közben a hátához alig nyúltak. Mi jut eszünkbe még a precizitásról és az elbénázott első lámpáról? A japánok és egy kisbusz.

Kevesen vesznek szerelemből furgont, de az 1995-ös Toyota Hiace olyan jól sikerült, hogy nem csak japán mércével lehetett szépnek nevezni. Első lámpái finoman simultak bele legömbölyített orrába, és passzoltak keskeny hűtőrácsához is. Először még csak egy nagyobb ráccsal ijesztgettek a tervezők, akik később valószínűleg karamboloztak egy Mercivel, aminek az eleje rajta maradt a Hiace orrán, és készen is voltak a modellfrissítéssel. Nem elég, hogy az ormótlanul nagy lámpák nem illettek hozzá, a kisbusz többi részéhez egyáltalán nem nyúltak.

Akik túl sokáig éltek

Lehet, hogy a Hyundai Coupé nem tartozik az álomautók közé, de meglepően jókat lehet autózni vele, viszonylag kevés pénzből. De miért kellett ilyen szörnyű bogárszemeket rajzolni neki 2000-ben? A kis kupéval beleestek abba a hibába, hogy egy autót túl sokáig tartottak piacon, és nem tudtak mit kezdeni a túlhaladott formával. Így járt a Saab 9–5-ös is, csak ott konkrétan az egész márkával nem tudott mit kezdeni a General Motors, de azért csak hagyta, hadd épüljön le. A Darth Vader-maszkos sokadik változat idején már sejtettük, itt a vég.

Ezt sínylette meg az első shooting brake-ek egyike, a Reliant Scimitar is, amely menő kombi kupéból ciki vénség lett öregkorára. Akárcsak a második hazájában, Brazíliában a végtelenségig gyártott Fiat Uno, vagy a Kínában megöregedett VW Santana. Ez a sors várt gyakorlatilag az össze szocialista autóra is. Bemutatásukkor még modernnek számítottak és próbálták tartani a lépést a nyugati világgal, végül olyan sokáig maradtak köztünk, hogy végtelenül elavultak, és már kényszeresen modernizálták őket. Mindegy, hogy Jugoszláviában, Lengyelországban vagy az NDK-ban készültek.

Tovább:
Éld túl a téli autózást!
Kémikusok a jövő autóiért
A Player férfias karácsonya