Régi ismerősök

Tegyünk egy kisebb kitérőt az előző évezred végére. Kevesen tudják, hogy a jelenkor futballjának két meghatározó edzője valamikor egy klubnál tevékenykedett: az FC Barcelonánál. Még a ’90-es évek végén, Louis Van Gaal edzősége idején Guardiola a csapat középpályása, míg Mourinho a vezetőedző segédje volt, így jól ismerik egymást. Pep futballista karrierjének végén néhány szezont más országokban játszva töltött el, de szíve mélyén el sem hagyta Barcelonát. Edzői karrierjét is ott kezdte, az akkor a negyedosztályban szerénykedő Barcelona “B” csapatánál, amely azonnal bajnokságot is nyert. Mourinho eközben híres trénerek keze alatt kitanulta a szakmát, és különböző csapatokat karolt fel és juttatott látványosan a csúcsra, amelyeknek a sikerhez épp egy olyan kemény kezű edzőre volt szükségük, mint ő.

A 2008-as évben, amikor a Barcelona vezetőedzői posztja megüresedett, mindketten pályáztak az állásra. Mourinhót - aki másodedzőjének egyébként pont Guardiolát ajánlotta - komolyan számításba vették, de amikor rákérdeztek, hogy hajlandó-e változtatni provokatív stílusán, a válasz nemleges volt, így végül a tősgyökeres katalán Guardiola kapta meg a pozíciót. Az edzői rivalizálás ezzel megkezdődött, alig több, mint három éve.

Jómagam is kedvelem a spanyol focit, így a Real Madrid és a Barcelona egymás elleni mérkőzéseiből sokat izgultam végig. Amikor a társaság hölgy tagjai - akiket a meccs éppen hidegen hagyott - azon kezdtek el vitatkozni, hogy melyik edző néz ki jobban, meg is született e cikk ötlete. Hiszen annyi helyen olvashattunk már mély sportszakmai elemzéseket, vagy a két edző által bevezetett taktikai újításokat, de a külső alapján még nem hasonlították össze őket. Meg kell jegyezni, első ránézésre José és Pep hasonlóan festenek: öltöny, ing, nyakkendő, bőrcipő, hosszú kabát, alapvetően elegáns külső. De amint a pályán, úgy az öltözködés terén is apró különbségekkel jutnak el a hasonló végeredményhez - a hibátlan megjelenéshez.

Az erő sötét oldala: Mourinho

Mourinho személyiségének és habitusának fontos eleme az ellenfelek folyamatos provokációja, kifejezetten szereti a nyilvánosságot. Az erő vele van: a médiafigyelem magára vonásával tehermentesíti játékosait. A 2004-es esztendőben, amikor Portugáliából Angliába költözött, a helyi sajtó minden lépését árgus szemekkel figyelte.

A divatmagazinok lapjaira is beférkőzött, eleganciájával eltért az addig Angliában tevékenykedő futballedzők átlagától. Ebben nagy szerepe van feleségének, aki José első számú tanácsadója e téren. Extrovertált viselkedéséhez nem is lehetne mást elképzelni, mint drága világmárkákat. Bevallottan kedveli a Giorgio Armani, az Ermenegildo Zegna és a Hugo Boss öltönyeit, cipők terén pedig a Pradát és a Guccit preferálja. Szinte mindig öltönyben jelenik meg a mérkőzéseken.

Mourinho a klasszikus öltözködési elemeket részesíti előnyben és a színek kiválasztásához is jó szeme van. A szürke öltöny egy fekete sállal, fekete bőrövvel és a hozzá illő cipővel remekül mutat, a duplasoros kabát pedig ruhatárának egyik legszebb darabja. Amennyiben el szeretnénk lesni tőle egy-két dolgot, akkor arra figyeljünk, hogy a klasszikus darabokat, ingeket, öltönyöket részesítsük előnyben, ha munkánk ezt lehetővé teszi. A trendeket hagyjuk figyelmen kívül.

José már milánói edzősködése során is úriemberként jelent meg. Szokásos összeállítását láthatjuk, de egy kisebb szentségtörést is felfedezhetünk: az öltönykabát alá egy sportosabb, cipzáros, magas nyakú pulóver került. Érdekes, hogy mégis jól mutat, lazábbá teszi a szerelést, a cipő pedig feloldja a formális hatást. A színek terén a feketéhez és a szürke különböző árnyalataihoz ragaszkodik, színes darabokat nem igazán hord.

A fekete öltöny-fehér ing kombináció is jól áll Mourinhónak, a fehér ing kiemeli barnább bőrét, ami kétségtelenül előnyös. A szürke Giorgo Armani kabátnak José személye majd’ meghússzorozta az értékét. Az eredetileg ezerkétszáz fontos, BL-győztes kabát egy árverésen húszezer fontért kelt el, ami háromszázötven forintos árfolyamon számítva hétmillió forint. Ez a pénz pedig egy beteg gyermekekkel foglalkozó alapítvány számláján landolt, amiért a - talán nem is annyira szőrös szívű - portugál külön örömét fejezte ki.

A kiegészítőket sem variálja túl, az órák terén egyetlen márkához ragaszkodik. Ez a svájci deLaCour, amely egy limitált kollekciót is tervezett a tréner együttműködésével. A The Mourinho City Ego Collection darabjai titánium és arany kerettel kaphatók és különleges formájukról könnyen felismerhetőek José csuklóján. Órát szinte minden alkalommal visel, legyen az sajtótájékoztató, mérkőzés vagy szimpla hétköznap.

Mourinhóról nem lehet azt mondani, hogy unalmas a stílusa, nem érezzük élre vasaltnak, van benne némi lazaság. A nem ritkán hosszabb, göndör fürtök arról árulkodnak, hogy nem tölt órákat a tükör előtt az utolsó hajszál beállításával. Időnként ugyan levágatja rövidre, de pontosan tudja, milyen határok között variálhatja hajának hosszát és a korát sem próbálja elfedni annak befestésével. Frizurája, ami egyben legfőbb védjegye is magabiztosságot, férfiasságot sugall.

Álljunk meg még egy szóra a frizuránál. Vajon hány edző próbálna úgy hatni a játékosaira, hogy a saját maga külsejével mutat példát? A Chelsea-nél, amikor a 2006-2007-es idényre készültek, pontosan ez történt. Mourinho az előszezonra centisre vágatta a haját, egyrészt, mert az amerikai felkészülés során meleg volt, másrészt mert azt akarta, hogy játékosai kövessék és a csapat egységesebb legyen. “Szeretném fiatal játékosaimat a megfelelő hajviselettel látni, nem tetszik ez a rasztafári külső.” A Guardianben megjelent cikkben hozzátéve a következőket is megemlíti ennek kapcsán: “...megváltoztattam a külsőmet, hogy az arcom agresszívebbnek tűnjön. Hogy megmutassam, készen állok a harcra.” Szinte látjuk is magunk előtt, ahogy a kamerába vicsorít.

A tavalyi évben a portugál tréner a Braun arca lett. Elmondása szerint sosem borotválkozik a mérkőzés napján, híres ember ilyen rigolya nélkül nem is létezhet. José Mourinho tanácsai közül kettőt mindenképp érdemes megemlítenünk. Az egyik, hogy a fehér ing nem hiányozhat a gardróbból, a másik pedig, hogy az egyetlen ékszer, amit egy férfinek viselnie szabad, az az óra. Ez utóbbi ugyan manapság már nem feltétlenül állja meg a helyét, de az elsővel mélységesen egyetértünk.

Hogy José kiket tart az öltözködés terén példaképének, arra saját maga adta meg a választ a Braunnal készített kisfilmben: “Amikor Sean Conneryre vagy Anthony Hopkinsra nézek, eszembe jut, hogy húsz év múlva annyi idős leszek mint ők. Remélem, hogy az én stílusom is olyan lesz akkor, mint nekik ma.” Ebben sokan reménykedünk, stílus és kisugárzás nélkül nem is lehet az ember James Bond. Vagy egyenesen egy lovag.

Természetesen képtelenség és nyűg is minden alkalommal öltönyben megjelenni, ezzel a portugál tréner sincs másként. Sajtótájékoztatón, edzésen alkalmanként aktuális klubjának tréningruhájába öltözik. Sőt, Olaszországban az Armani egyik üzletébe is  a kényelmes tréningruhában tért be vásárolni. Ahogy a GQ-val készített interjúban mondja: “A legfontosabb, hogy amit viselek, az kényelmes legyen. Sosem viselnék valamit csak azért, mert jól mutat.”

Nem mi vagyunk az elsők, akik észrevették a portugál edzőzseni remek ízlését, 2007-ben a brit GQ magazin megválasztotta őt minden idők legjobban öltözött edzőjének. A bátorságot, a magabiztosságot, a sikert, az ízlést és a minőségre való törekvést testesíti meg. Kifejezetten szórakoztató aranyköpéseinek pedig se szeri, se száma. Ezzel aligha lehet felvenni a versenyt. Vagy mégis?

Jövő heti cikkünkben megnézzük az örök ellenfelet, Pep Guardiolát!

Ha Mourinho öltözködésén túl érdekel az is, hogy Ronaldo aznap éppen hány kapufát lőtt edzésen, vagy hogy milyen összeállításban lépnek pályára a következő meccsen, akkor Téged is vár a Madridista, Magyarország legnagyobb Real Madrid szurkolói oldala!