Godena-Juhász Attilát és Tóth Andrást divatmárkájuk főhadiszállásán kaptuk el, ahol beszélgettünk egy nagyot a Use unused elmúlt tíz évéről.
A Use unused Sas utcai főhadiszállásán vagyunk, egy nagy belmagasságú, egykori nagypolgári miliőt árasztó ingatlanban. Balra egy helyiségben feltekert szöveteket látok tucatjával, egy másik szobában egy halom ruhaállvány takaros rendben sorakozó fogasokkal. Fél perc múlva egy kedves fiatal lány bevezet Godena-Juhász Attila és Tóth András, a divatmárka társalapítóinak irodájába. A kreatív műhelynek is beillő szobában az asztalra dőlve Tóth András rajzol, mint később kiderül, éppen a 2016-os őszi-téli kollekció darabjain munkálkodik. Én rajzolok tovább, de kérdezz közben, megy a multitasking, mondja.
A falon az új 2016-os kollekció moodboardja, vidéki magyar férfiak arcai, olyan durvák, mintha baltával faragták volna őket. Egy másik falon legalább hatvan rajz, a jövő évi őszi-téli kollekció darabjai. Hirtelen beviharzik a szobába Godena-Juhász Attila, és már meg is válaszolja az első kérdésem.
– A márkát 2004-ben alapítottátok. Mik voltak az elmúlt tizenegy év legdrámaibb pillanatai?
– Talán mindjárt az eleje. Amikor mi elkezdtük, akkor a divattervezés azt jelentette, hogy szalonokban alkalmi ruhákat készítettek méretre. Nem volt előttünk példa, ráadásul nulla tapasztalattal rendelkeztünk. Nem tudtuk, hogyan érjük el, amit akarunk. Ismeretlenül kopogtattunk be ügynökségekhez, fogalmunk sem volt, hogy zajlik egy tárgyalás. És aztán eltelt két-három év, és rájöttünk, hogy az addigi metódusunkkal nem jutunk sehová. Az egy hatalmas törés volt, mert ráébredtünk, hogy nem fogjuk tudni nemzetközileg úgy felfuttatni a márkát, ahogyan akartuk és veszélybe került az álmunk.
– Hogyan reagáltatok egy ilyen nehéz helyzetben?
– Úgy döntöttünk, hogy tennünk kell egy lépést hátra. Volt egy szint, amikor Magyarországon már életképesek voltunk üzletileg, és akkor jött egy újabb törés, mert rájöttünk, hogy ebbe nem akarunk beleragadni. Azt mondtuk: jó, megélünk belőle, de ez még kevés. Ekkor kezdtünk el gőzerővel befektetőt keresni.
Történet
Füzes Eszter, Godena-Juhász Attila és Tóth András 2004-ben alapította meg a USE unused-t, mely napjainkban hazánk egyik vezető divatmárkájaként jegyzik. Az eltelt egy évtizedben számos dolog történt a tervező trióval; külföldi elismerések, ázsiai és tengerentúli terjeszkedés, megannyi pop up store, és a Berlini Fashion Week-en aratott siker ellenére, mindhárman megőrizték a szakma iránti alázatukat, és töretlen motivációjukat. A márka esztétikája kifinomult, konzisztensen magas minőséget képvisel, ruhái egyszerre elegánsak és előremutatóak, időtlenek és nőiesek. Mindez visszavezethető a dizájnerek közötti dinamikus, egymást kiegészítő és állandó fejlődésre ösztönző kapcsolatára, nem utolsósorban pedig a több mint egy évtizedes barátságra.
– Mit tanácsolnátok fiataloknak, hogyan fogjanak bele egy márka felépítésébe? Úgy, ahogyan ti?
– Nem, azt semmiképp! Azt mondanám, hogy először menjen el tíz évre dolgozni egy működő céghez nyugatra, akkor nem a saját zsebe kárára tapasztalhatja meg, hogyan kell felépíteni valamit. És ezek után belevághat a saját projektjébe. Mi ezt nem tudtuk és ezzel sok időt spórolhattunk volna meg magunknak. De ugyanakkor a mi történetünkben benne van a tudatlanság ereje. Lehet, hogy ha előre tudjuk mi vár ránk, akkor nem vágtunk volna bele!
– Nem tudtátok, hogy lehetetlen, ezért megcsináltátok. Úgy látom, nagyon benne vagytok valamiben, András azóta rajzol, hogy elkezdtünk beszélgetni. Min dolgoztok ennyire?
– Ezerrel csináljuk a jövő évi őszi-téli kollekciót, illetve érintettek vagyunk a magyar olimpiai csapat formaruhájának megtervezésére kiírt pályázatban. Három csapat van versenyben, a következő hetekben fog kiderülni, ki csinálhatja meg. Mögöttem a falon ez a pár rajz éppen az, de ezek természetesen nem publikusak.
– Akkor igyekszem majd olyankor lefotózni, amikor nem figyeltek oda. A viccet félretéve: milyen a Use unused koncepciója egy olimpiai formaruháról?
– Valószínűleg azért írták ki a tendert – kezdi Tóth András -, mert korábban voltak kevésbé jól sikerült, negatív visszhangot kiváltó formaruhák. Valószínűleg ezért jutottak el oda, hogy hozzáértő embereket fognak felkérni. Ez a feladat igazából styling, mert nagyon kötöttek a határok. Azok a formaruhák, amik nekem személy szerint tetszettek – az angol csapat Stella McCarthy-féle ruhája, az olaszok Armanija, az amerikaiak Ralph Laurenje –, azok közül egyik sem arról szólt, hogy, hű de bevállalósak lennének.
– Szeptemberben ismerhette meg a nagyközönség a 2016-ös tavaszi-nyári férfi kollekciótokat. A márkát eddig főként a női kollekcióikkal azonosították. Mit kell tudnunk a férfi vonalról?
– Férfikollekciót csináltunk korábban is, de azok csak a pop-up boltjainkban voltak elérhetők. Valóban, most szeptemberben jött ki az első olyan férfikollekciónk, ami a nőivel egyenértékű. Atillával nekünk egészen más a stílusunk, és ez tök jó kontrasztot alkot a kollekción belül is. Ő mediterrán stílusú, én meg a sportos skandináv vonalat kedvelem. Igazából nagyon egyszerű volt és nagyon gyorsan megvoltunk vele.
– A 2015-ös őszi-téli kollekció inspirációját a hetvenes évek és a gemenci erdő, a 2016-is tavaszi-nyári kollekciót Farkas Bertalan és a magyar űrutazás jelentette. Miért választjátok ezeket a motívumokat? Rájöttetek, hogy amivel kitűnhettek a nemzetközi mezőnyből, azok a saját, lokális történetek?
– Beépítjük ezeket a történeteket a munkánkba, de nem vagyunk didaktikusak – mondja Attila. – Én vidéki vagyok, Gemenc környékén nőttem fel, nekem a kádári Magyarország a gyerekkorom. Az, hogy én ehhez nyúlok vissza, szinte magától értetődő. Ezek olyan inspirációs források, amik segítenek abban, hogy egy-egy kollekció egységes maradjon.
– A nemzetközi piac egy hatalmas olvasztótégely – veszi át a szót András –, néha szinte mindenki ugyanabból dolgozik, gyakran szó szerint. Például az egyik nagy anyagvásáron nemrég pontosan ugyanazt az anyagot választottuk ki, mint az egyik legbefolyásosabb cég. Ha ennyire közös a platform, akkor muszáj valami olyan forrást találni, ami egyediséget ad a brandnek, közérthető, pofonegyszerű, unikális. Nemzetközi szinten van három magyar divattervező, és mindenki ugyanabból dolgozik.
Oldalprojekt: táskák
A márka életében új fejezetet jelent első állandó üzlethelyiségük, flagship store-juk megnyitása. Itt testközelből is meg lehet ismerkedni a márka friss kollekcióival, és nem mellékesen a Usebag és a DC COMICS subbrand táskáival is. Érdemes figyelni a Facebook oldalukat, ahol rengeteg akcióról, hírről és programról lehet értesülni.
– Mint említetted, a jövő évi őszi-téli kollekción dolgoztok. Hogyan néz ki az ütemterve egy-egy új kollekciónak?
– Szeretnénk decemberben lefotózni, utána azonnal megy New York-ba – válaszol András. – Aztán januárban megindul az értékesítési szezon. Az utca embere jövő ősszel fog találkozni vele, amikor kikerül a boltokba. Van egy amerikai ügynökünk, aki ilyenkor megkapja a megfelelő sales toolokat, fotókat, és ekkor elkezd találkozókat leszervezni különböző üzletek buyereivel, beszerzőivel. A világ minden pontjáról beérkező megrendeléseket ezután összesítjük, majd elkezdjük legyártani őket. Van ennek az egésznek egy elég bejáratott szisztémája, amiről korábban persze fogalmunk sem volt.
– Hol tart most a brand, mi a következő lépés? Hány évet láttok előre?
– Úgy gondolom, hogy még mindig a befektetési fázisban vagyunk – válaszolja Attila. – Terjeszkedünk, keressük a csatornákat, merre tudunk növekedni. A következő kollekcióig látunk előre, ami nagyjából fél év.
– Milyenné szeretnétek alakítani a férfiakat?
– Itthon van mit alakítani! – folytatja András. – A férfidivat persze mindig is konzervatív volt. Kevés ruhadarabban lehet gondolkodni. Van fejlődés a férfidivatban is, de a női sokkal változatosabb. Nem mi vagyunk az a márka, amelyik forradalmat fog végbevinni. Mi nem fogjuk szoknyába bújtatni a férfiakat. Mi a férfiakat férfiaknak, a nőket pedig nőknek tekintjük, legyen bármilyen a szexualitásuk. Mi azt szeretnénk, ha a férfiak a karakterük szerint öltözködnének. Az is érdekes, hogy nekünk Attilával eltérő a stílusunk, ő egy mediterránabb én skandináv sportosabb stílus vagyok. És szerintem ez a feszültség kell egy kollekció belül, mert ez ad neki dinamikát.
– Hogyan töltődtök ennyi munka mellett?
– Időnk nincs sok, de igyekszünk töltődni, mert hamar ki lehet égni – mondja András. – Szeretek síeli, a barátokkal tölteni minél több időt, örülünk minden ellopott pillanatnak. De nagyon szeretek bejönni ide olyankor, amikor tudom, hogy egész éjjel itt fogunk dolgozni. Szól a zene, ráhangolódunk a munkára, élvezzük, hogy milyen jó dolgot csinálhatunk és flowban vagyunk.