Az ökörpofa retró, a tésztából készült kaviár, vagy a libamáj sushi hallatán rengetegen kapásból rávágják a 60 feletti séf, Bíró Lajos nevét. Amióta a dán fővárosban, Koppenhágában is van étterme, és Andrew Zimmernt, a Travel Channelen futó Bizarre Foods sokat megélt műsorvezetőjét is alaposan kiborította a sertésvértől csöpögő falatkájával, külföldön is egyre többen ismerik a nevét. Pedig a pályája elején egyáltalán nem különleges ételekkel kezdte: különböző hotelek konyháján főzte a sztenderdet, később az amerikai nagykövetségen ismerte meg a kínai konyhát, innen indult talán a különlegességek iránti vonzalom. Ahogy később a magyarban, úgy lett úttörő a kínaiban is: az ország második kínai éttermében, a Vörös Sárkányban, akkoriban - még a rendszerváltás előtt - nyoma sem volt még a büféknek, ahol a kötelező “kici cipősz lehet” kérdést naponta százszor is felteszik. 8 évig otthonra talált a Múzeum Kávéház és Étterem séfjeként és tulajdonosaként, de aztán - több feleséggel később - a 2004-ben indult Bock Bisztróban találta meg az igazi énjét, a villányi borásznagyság italai és a szakértő team között, Varju Viktor, séf és Cuki bácsi gondoskodnak róla, hogy a nagyfőnök zavartalanul hódolhasson két nagy szenvedélyének, a motorozásnak és a vitorlázásnak.
Bár a napi robotban már nem mindig vesz részt, azért a kreativitásban és az irányvonalakban felismerhetetlen a keze nyoma és a gondolkodásmódja. Az azóta már nagy divattá vált fekete táblára nagyon gyakran kerülnek fel újdonságok, ami - tekintettel arra, hogy rengeteg törzsvendég ragaszkodik a megszokott kedvencekhez -, néha komoly problémát is okoz, hiszen egy magára adó étteremnek nem lehet végtelen hosszú az étlapja. A Bock Bisztró külföldiek számára is vonzó, az egyszerű, fesztelen berendezés és a magyar konyha legjobb ízeinek kóstolása miatt. Nem minden kerül itt eredeti formában és a hagyományok tiszteletben tartásával a vendég elé, a Bírói csavarok általában hozzáadnak és nem elvesznek az élvezeti értékből: a piros lábasban tálalt lecsó nem rejt trükköket, de a kis fémtubusban a kenyérhez kínált mangalicazsír jól jelzi, hogy hova is tévedtünk.
Szókimondása és a - saját szavaival - pofátlansága a Sok vagyok címmel megjelent szakácskönyvében is bőségesen visszaköszön, amiben az összes Bock-klasszikus titkát elárulja.
És nagyon úgy néz ki, hogy még az az álma is teljesül, ami egy apa számára a legnagyobb büszkeség: Dani fia a küzdősportok mellett igencsak fogékonynak tűnik, és erősen érdeklődik a főzés iránt - fogunk még róla hallani, az biztos.
Konyhai pingpong
Ha csak egy ételt ehetne élete végéig, mi lenne az?
Paprikás krumpli uborka salátával.
Mire a legbüszkébb szakmailag?
Jó kérdés. Mindig a legújabb dolgokra, a legújabb korszakra, régen a kínaira, aztán az új konyhára a Múzeumban, aztán a szuvidolásra, amit Kiss Jánostól tanultam, azóta pedig a Bock konyhájára.
Mi a legnagyobb szakmai álom?
Visszaadni a Michelin-csillagot! De komolyabbra fordítva: megnyerni a lottóötöst és a pénzből nyitni egy Pest környéki kisvendéglőt konyhakerttel, csirke farmmal és kerthelyiséggel.
Melyik a kedvenc konkurens étterem?
A Fausto. Mert 17 éve egyre jobb minőségben csinálja a pastákat, imádom.
Kivel főzne legszívesebben, ha bárkit lehet választani?
A Lyonban dolgozó Nicolas Le Bec-kel, nagyon hasonló a gondolkodásunk, nagyon egyszerű és jó dolgokat csinál, óriási színvonalon. Szeretnék úgy főzni tudni, mint ő. Biztos nagy baromságokat tudnánk kihozni együtt, hasonlóan őrült figura.
(Fotók: Bock Bisztró)
