A tél remélhetőleg utolsó napjait és a húsvéti húsokat ünnepeljük vörösborral, méghozzá két szokatlanul lendületes különlegességgel!
De érdemes, hiszen egy érett, elegáns, bonyolult vörös csaj – vagy bor – lehet éppen olyan jó, bizonyos esetekben jobb, mint bármi más, és a hűvös téli estéken – sajnos most még így márciusban is – kiváló társnak bizonyulhat. Ezen a héten tehát a hóhoz, a remélhetőleg utolsó hideg napokhoz és a húsvéti nagy zabálásokhoz ajánlok valamit.
A pinot noir
Aki tud franciául, annak is rejtély lehet, miért hívnak egy szőlőt fekete fenyőnek. Egyszerű: fürtjei a tobozhoz hasonlóak. Szeszélyes és érzékeny típus, olyan klímákon, ahol nem érzi jól magát – nagy melegben –, durcáskodik és sohasem lesz igazán szép. Valójában olyan helyeken sem bőtermő, ahol vígan elvan, és a gondos törődést sem feltétlenül hálálja meg, tehát csak az igazán elhivatott borászok kezdenek vele. Hazánkban leginkább Egerben próbálkoznak a kihívásra vágyók.
Ez a szőlő a bornak nem testet ad, inkább sokrétűséget, játékos eleganciát. Színe a világosabb rubinnál kezdődik, de ha már fiatalon látjuk benne a barnaságot is, kivételesen nem kell aggódnunk. Meggy, vadmálna, eper, szilva, cseresznye. Jelentőségét mutatja, hogy a pinot noir az összes komoly burgundi vörösbor alapanyaga, és a híres francia champagne-i fehér pezsgő is részben ebből készül.
Én, mióta komolyabban borozom – mondjuk ki: hivatásból iszom – önmagamnak beismerve vagy sem, mindenesetre tudatosan kerülöm a vöröseket. Egy tartalmas családi ebédhez vagy komolyabb romantikus vacsorához, tematikus kóstolókhoz persze, de boltok polcáról magamtól, egy jó csevegéshez, munkához ritkán veszek le ilyet. Ezt a tendenciát törte meg Losonci Bálint.
Valami épül Gyöngyöspatán
A mátrai borvidék a második legnagyobb borvidékünk, a hegyvidékiek közül pedig kapásból a legnagyobb. Habár Mátraalján, a falu szélén már az államalapításkor is készültek borok, kevésbé tekintünk rá kiemelkedő területként. Kár, hogy Gyöngyöspatáról sem Bálint miatt hallottunk olyan sokat az utóbbi évben, amikor ő is nagyon izgalmas téma.
A Külkeren végzett fiú egy tévéműsor nyomán, teljesen véletlenül csöppent a borvilágba, és ahogy sokak, ő sem tudott időben megállni. A mátrai borvidéken vett szőlőt, néhány hektárját feleségével kezdte művelni hétvégenként, aztán már az ünnep sem volt pihenőnap, amíg vidékre nem költözött. A pinot mellett kékfrankost, magyar frankost, olaszrizlinget és saszlát is gondoz, az utazáson, szörpökön és lekvárokon kívül pedig csak egy traktorról álmodozik.
A 2011-es Pinot Noirral nemcsak Bálint mutatta meg, mit tud, hanem a szőlő is. A rengeteg (14,5 százalék) alkoholt legyűrő vörös úgy játszik, mintha csak egy igazán komoly szörp akarna lenni. Olyan, mintha egy marék piros bogyós gyümölcs robbanna szét a szánkban, aztán nyelés után érdekes földes, fás jegyek jönnek. A tannin éppen annyi, hogy izgalmat és frissességet adjon, egy kis tartást – én részben éppen ezért szeretem.
Tannin
Vörösborról úgy nem beszélhetünk, hogy ez a misztikus fogalom fel ne bukanna – habár akadnak, akik úgy használják, hogy sejtésük sincs a pontos jelentéséről. A tannin mindenesetre egyike azoknak a szavaknak, amelyeket a borsznobok a „ha nem tudod meggyőzni, zavard össze őket”-elv eszközéül használhatnak.
A tannin, vagyis a csersav a szőlőfürt kocsányából, a szőlőszem héjából és magvából származik, valamint az érleléshez használt tölgyfahordók dongáiból. Kóstoláskor nagyon könnyű felismerni: összehúzza a szánkat. Míg a savakat a nyelvünk szélén érezzük, ez mindenütt ott lehet, íze a fanyartól a keserűig terjedő skálán mozoghat, hatása pedig éppoly kívánatos lehet, mint kellemetlen. Hosszú távon természetes tartósítószer és antioxidáns.
Én, ahogy tapasztaltam, vörösben, pinot-ban kevés az ilyen lendületes, friss példány, mint Bálint bora, habár a jó mátrai italok egyébként is hozzák ezeket a tulajdonságokat. Szellőztetve, egy éjszakát a hűtőben pihentetve, másnap is kellemes. A hűtőből kirántva azért azt ne felejtsük el: a vörösöket a reduktív fehéreknél magasabb hőmérsékleten fogyasztjuk.
Orvosi receptre, Zalából
Azonos áron, mintegy háromezer forintért érhetjük el a zalai doktor, Bussay László egy évvel idősebb Pinot-ját. A Mura-vidék öt falujának háziorvosa úgy szeretné felfuttatni Zalát mint borvidéket, hogy hobbiborászként – amennyiben 24 év munkáját hobbinak lehet nevezni – szép tételeket állít elő Csörnyeföld határában. Nem sokkal nagyobb a területe, mint Losoncinak, 5,5 hektárnál tart, ami még lehetővé teszi, hogy ő is kézművesnek vallhassa magát, de ez már az országos hírnévhez is elég: az alkoholt meg nem vető dokit az elmúlt években többször jelölték az év borásza címre.
A zalai szintén történelmi borvidék, csak épp a filoxéra mindent elpusztított ott, ezért a terület a háború után a feledésbe merült; 1998-ban, helyi szervezkedések nyomán kapta vissza rangját. Alapvetően a fehér fajták otthona, de belebetegedne a magyar gazda, ha nem csinálhatna vöröset is, ott is. Zala egyébként évi csapadékmennyiségben az első – ha feltétlenül rangsorolni szeretnénk.
Filoxéravész
A szó a boros időszámítás mérföldköve; szakmai körökben nem Krisztus előtt és után mérik a történelmet. Az igazán gyakorlott sznobok ma is a „régen minden jobb volt” felsóhajtással ábrándoznak egy-egy vész előttről származó palack borról.
A filoxéra egy tetű, amely a szőlőtőkék gyökerét támadja, gyakorlatilag megfojtja a növényt. Amerikából hajózott át a kontinensünkre, ahol a XIX. század elejére a szőlőtermő területek kétharmadát elpusztította. Hazánkban az újratelepítések a fajták számának csökkenését vonták maguk után.
Bussay Pinot-ja már csak azért is van olyan izgalmas, mint bármelyik versenytársa, mert derítés és szűrés nélkül került palackba, vagyis a gyümölcsrostok egyenesen a poharunkba csúsznak. Ez nem vesz el az eleganciából, hiszen alig észrevehető többlet, viszont annál vagányabb. Összességében egy kicsit határozottabb, karcosabb tétel, mind Bálinté, előjön a tíz hónapos tölgyfahordós érlelés hatása. Tannin és sav itt is csak éppen annyi, amennyi kell, halvány rubinszínű, élénk gyümölcslé. Nagyon natúr; húsvétra (is) kiváló.
Stella a borok világával a Zonában, a város legújabb, modern borbisztrójában ismerkedik.
(Fotó: Tóth István)