"Váó, ez lesz a magyaros padthai!" – ugrott be egyből, ahogy a kifüggesztett menüre néztünk a Westend -1. szintjén nyílt étteremben.

Wolf András a New York-palota éttermének, a Salonnak a séfje, de megjárta a Vörös és fehért, a Cascade-ot, a Matteót és a Bock Bistrót is.

Magas minőségű alapanyagokkal, komoly technológiával dolgozik nap mint nap, kisujjában a "fine dining". Hogy miért vág bele mégis egy tőle teljesen idegen helyen egy gyorsétterembe?

Egyszerű: mert zavarja, hogy a mekin meg a gyroson kívül nincs más opció, és nem lehet csak úgy, egy jót enni.

Már csak arra voltunk kíváncsiak, mit tud egy bomba jó szakács a szűk – rántott húsból, kolbászból és nudliból álló, de a köretekkel és szószokkal nagyjából végtelen variációjú – kínálatból kihozni?

Hát gyerekek... mindent!

Azt mondják, ha valami igazán jót akarsz csinálni, a teljes koncepciót le kell csupaszítani, vissza kell térni a gyökerekhez. Andrásék is ezt tették: a gyerekkori ízeket, a nagymama főztjét idéző fogásokat hozták vissza.

Kezdjük a rántott hússal.

Amellett, hogy lehet kérni 3 különböző méretet (kicsi, normál és óriás), választható csirkecomb, sertéskaraj és borjúdió is.
A panír is többféle: az egyik a pankomorzsás séf panírja, a másik gluténmentes (amit külön is sütnek).

E mellé érkezik a köret: a krumplipüré meg a rizi-bizi helyett viszont korianderes káposztasalátát, ecetes babsalátát, tejfölös uborkasalátát és hagymás burgonyasalátát is választhatunk. Szósznak meg jöhet a zöldcurrys majonéz vagy a mézes-gyömbéres chiliszósz. Egyikkel sem nyúltunk mellé, a mi-mihez illik kérdést meg bátran feltehetjük rendeléskor - a konyhán dolgozók mind András saját nevelésű játékosai.

A kolbászok is izgalmasak

Kérhetünk citromos csirkekolbászt, almás-májas kolbászt, magyaros sertéskolbászt és mediterrán marhakolbászt is. Nálunk a mediterrán szólt a legnagyobbat, mellé rozmaringos-borsos mustárt kértünk, de van még 4 másik szósz, a köretnek ugyanazok választhatók, mint a hús mellé.

Milyen volt a nudli?

Az öntet és a szórás bármelyik kombinációjával pazar! Nem is értjük...a menzán teljesen más volt, de még a nagyiét is lenyomja.

Szórásnak választható karamellizált dió, édes mák és csoki, az öntetek között az angol krémet imádtuk, de a sárgabarack- , szilva- és eperlekvár is olyan, mint az otthoni (a Lek-vár-lak tud valamit).

Az árak is barátiak, itt meg is tudod nézni mindet, szóval nem ragoznánk. Amit viszont nem látsz, hogy mindig lesz napi menü is, amivel még egy kicsit jobban jársz.

Rántott hús és világbéke. Erős szlogen egy plázában, de átjön. Ahogy a belső béke is megtalált minket a elképesztően jó ebéd után.

(első kép: Origo/Zirig Árpád)