Changot először valamikor 2009-ben láttam egy kispesti lakás nappalijában, egy szekrény tetején. Dunsztosüvegben volt, és baromira bizarr látványt nyújtott. Tulajdonosa egy jófej tibeti ex-szerzetes, Choegyal Tenzin volt, aki buddhista filozófiát tanított a Tan Kapuja Buddhista Egyetemen. Kérdeztem, hogy mi az, mondta is, de ennyiben hagytuk. Ha fel is támadt bennem a gondolat, hogy megkóstoljam, biztosan elmúlt, amikor azt mondta: „még érnie kell”.

Akkor valami sajtféleségre gyanakodtam, és kábé hét év telt el, mire rájöttem, mi az. És újabb egy év, amikor úgy döntöttem, hogy én is elkészítem.

Changot először 2014-ben kóstoltam egy losar, a tibeti újév alkalmából megrendezett ebédet, nagy halleluja-pillanat volt, végre rájöttem, hogy mi ez. Amolyan rizses desszertként fogalmaznám meg, de egy olyan desszert, amitől be lehet rúgni. Persze nem ez a lényeg, a tibeti gasztronómiában nem esik nagy hangsúly az alkoholokra. Amikor a losar, a tibeti újév kapcsán megrendezett ebéden megkóstoltam, azt hittem, hogy ez egy olyan rizs, amit alkohollal öntöttek fel, de csak a recept tanulmányozásakor jöttem rá, hogy ebbe nem beleteszik az alkoholt, hanem képződik benne. A csoda neve: fermentálás.

Hogyan csináljunk changot?

Én indulásképpen felcsörögtem egy tibeti barátomat, a nagyon kedves Dolmát, aki elmesélte a know how-t és sok sikert kívánt. Ha nincs tibeti ismerősöd, az sem baj, mert itt ez a cikk.

Szükségünk van rizsre és élesztőre. Ennyi. A rizst főzzük meg, ahogy egyébként is elkészítenénk, nem kell elfőzni alóla minden vizet, az a jó, ha kicsit vizes, kásás marad. Ezek után terítsük ki, és hagyjuk, hogy majdnem kihűljön. Tibeti főzős blogok szerint melegen nem szabad eltenni, mert savanyú lesz. Az a jó, ha kézmeleg hőmérsékleten tesszük el, vagy hidegen. Így tovább tart megérnie, de jó lesz az íze.

Ha ez megvan, akkor keverjük el élesztővel, méghozzá a száraz, porított fajtával. Fél kiló rizshez egy tasakot toljunk. Keverjük el kézzel alaposan a masszát. Ezt követően szépen pakoljuk el tiszta befőttesüvegekbe és tekerjük rájuk a fedőt alaposan.

Egy elég speciális rész jön ezután, ami nagyon szokatlan mozdulat lehet olyanoknak, akik szeretnek és szoktak is főzni. A befőttesüveget be kell csavarni egy pokrócba, hogy melegen tartsuk. Esetemben ez két üveg lett, de az igazi az, ha egy nagy, mondjuk háromliteres üvegünk van. Nem tudom, miért, de így láttam két alkalommal élőben és az összes blogon, ahol erről olvastam. Megfordult a fejemben, hogy a kis üveg miatt béna lesz a changom, de remélem, nem.

Eddig nem volt nehéz. Ezek után jön a mágia, amihez nincs sok közünk. Várnunk kell 4–6 napot, hogy megerjedjen a dolog.

Négy nappal később

Nem kevés izgalommal bontottam ki a pokrócot. Ha jó a chang, akkor az üveg belső fala kissé párás lesz, a rizsszemek duzzadtabbak, és az alján kétcentis folyadékréteg fog képződni. Az üveget kinyitva markáns, erős szeszszagot kellene éreznem. Ha mást látok, vagy büdös lesz, akkor a changom nem fermentálódott, hanem megrohadt. És akkor mehet elölről az egész.

Kinyitottam az egyiket.

Korai volt, nagyon élesztő szaga volt még, nem erjedt eleget. Ment a kukába. Szerencsére volt még egy üveg.

Újabb három nappal később

A második üveg hét napot erjedt, és amikor kinyitottam, markáns alkoholszag köszönt vissza. Nem mondom, hogy szép látvány volt.

Ezek után félig felengedtem vízzel, és beraktam egy napra a hűtőbe. Az erjedés ezzel megállt vagy lelassult. A hozzáadott víz mennyisége egyébként fontos, ugyanis ezzel szabályozhatjuk, mennyire legyen erős vagy éppen gyenge a changunk.

Ezzel elkészült a tibeti rizssör – így hívják blogokon, pedig sok köze nincs a sörhöz – megállhatunk itt is. Betolhatjuk a levet a rizs nélkül, vagy akár rizzsel együtt. Klasszikus felfogásban előbbi a chang.

Chang level Kettő

Vagy továbbmehetünk, és felturbózhatjuk changkollá. Ez az a tejberizs állagú cucc, amit én is ettem tavaly. Ehhez a rizst keverjük el két deci vízzel, két kanál barna cukorral, mazsolával, szárított gyümölcsökkel, és kicsit rottyantsuk össze a rezsón, majd hagyjuk picit kihűlni.

Na most annyit el kell mondanom, hogy a hétnapos érés sem garancia. Az enyém például nem állt össze maximálisan, amihez a hőmérsékletnek lehet köze. Ehető volt, de nem az igazi, még tökéletesíteni kell.

Elég meghökkentő fogás, ehető alkohol, ami meglehetősen szokatlan kulináris élmény.

Bon apétit!

Itt egy remek videó is.