Megkaparod és fénylik
Hogy a Michelin kalauz nem szállt el valamiféle teljesen absztrakt galaxisba, az annak is köszönhető, hogy egy Tim Ho Wanhoz hasonló hole in the wall (azaz: lyuk a falban) típusú intézmény is kaphatott csillagot. Nincs mit szépíteni, egy büféről van szó, ahol nincsenek damasztabroszok, ezüst étkészlet, és a borlistát sem valamelyik menő sommelier rakta össze több millió dollárból. A Tim Ho Wanban ugyanis nemhogy sommelier nincs, de klasszikus pincér sem nagyon, személyzet van, akik összeszedik az üres tányérokat. Ha erre jársz, akkor kérj angol nyelvű menüt, különben bajban leszel. Kapsz egy sorszámot, rendelsz, majd vársz az utcán - akár 3 órát is -, hogy elkészüljön a rendelésed. Közben el lehet menni bevásárolni, és akkor sincs tragédia, ha addig bemondják a számodat, mert ha így történt, akkor soron kívül te leszel a következő. Az egész jelenség nagyon rokonszenves, a több millióból összeerőlködött haute cuisine éttermek ellenében minden szimpátiánk a világ Tim Ho Wanjaié, akik földi árakon kínálnak magas minőséget.
Mi a titok?
Külsőre a Tim Ho Want semmi sem különbözteti meg egy átlagos körúti kínai büfétől. A titok a tulajdonos, Pui Gor, aki évekig a három Michelin-csillagos Lung King Heen étterem séfje volt a helyi Four Seasons étteremben, aztán valami történhetett vele, mert hátat fordított a csillogásnak, és Hongkong egy relatíve lepattant negyedében, Mongkokban (2-20 Kwong Wa Street) megnyitotta étkezdéjét. A hely specialitása a char siu baau, tésztába burkolt sült sertéshús, amelyből naponta közel ezer adag fogy el. Egy kosárnyi dim sum nagyjából 500 forint közül mozog, és ezzel az árral a Tim Ho Wan világrekorder. Összehasonlításképpen: Joel Robuchon hongkongi éttermében, a három csillagos L’Atelierben egy hétfogásos vacsorasor egy főre húszezer forint, és ez még az egyik közepes árfekvésű megoldás. A séf, Pui Gor állítólag minden nap ott áll a konyhai gőzben, a wokokból felcsapó lángok között, és rendíthetetlenül gyártja a zseniálisabbnál zseniálisabb gombócait.
"És ezt most így hogy"?
Az étterem 2010-ben kapta meg a csillagot, abban az esztendőben, amikor a kalauz nyitott a helyi konyhát vivő, megfizethető árú éttermek irányába. Ugyanebben az esztendőben 29 olyan éttermet is csillaggal jutalmaztak, amelyek árban mesze alatta állnak a Michelin által rendszerint díjazott elitista szintnek. A kapitalizmus szele azért a Tim Ho Want is megcsapta, ugyanis tavaly megnyitották második, majd nem sokkal később harmadik éttermüket is a városban. Tulajdonképpen nem szép mohósággal vádolni a tulajt, ugyanis annyian reklamálták, hogy alkalmanként három órát kell sorban állni egy adag dim sumért, hogy a lépés logikusnak tűnt -, szinte azt is mondhatnánk, hogy a közvélemény követelte ki az újabb étkezdéket. Hozzá kell tennünk, hogy a második üzletet, a Sham Shui Po Tim Ho Want keményen lehúzták a kritikusok és a helyiek sem igazán szeretik, és azt is nehezményezték, hogy az új éttermekben a dim sum 392 forintnyi dollár helyett már 504-be kerül. Botrány, de tényleg. Hálátlan hongkongiakat el kellene hozni Budapestre – akad pár hely ebben az országban, ahol mélyfogyasztásból felengedett zöldköretért és mirelit sajttal, sonkával töltött szeletért többet kérnek el. Ha Pui Gor és csapata itt akar büfét nyitni, mi biztosan nem fogunk nyafogni, akkor sem, ha 520 forintba kerül majd a húsos batyu.
(Fotók: cdogpirate, tomeat, antecanis)