Lehet, hogy csak ez az automata kellett ahhoz, hogy pár év múlva az egész világ a hungarikumnak számító lángost falja? Megnéztük közelről a csodagépet.
Csókolom, jöttünk lángost enni
Jánosi István társfeltaláló, vállalkozásfejlesztési, gazdasági innovációs és franchise-tanácsadó és közgazdász társaságában a IX. kerületi Mester utca egy büféjében állok, velünk szemben pedig a világszabadalomnak számító lángosautomata egyik működő példánya áll, teljes életnagyságban. Jó 180 centi magas, egy méter széles masszív, 350 kilós szerkezet, plexi oldalfalakkal. Mindössze két automata működik jelen pillanatban a világon, a másik egy nagykanizsai bevásárlóközpontban található.
Csókolom, jöttünk lángost enni – köszön lelkesen Jánosi István a pult mögött álló hölgynek, majd atyai szeretettel pillant a masinára. A fehér munkaruhás hölgy fehér tésztapogácsát tesz a gépbe, és megindul a mágia. Bekukkantok az átlátszó felületen, ahol a varázslat történik: a szerkezet belseje forogni kezd, a nyers tészta útjára indul, én pedig bámulok, mint a kiskölykök Arthur Rimbaud idevágó versében. Ha minden a terveik szerint halad, pár éven belül hasonló szerkezetek tűnnének fel Európa és a világ különböző pontjain, magyar lángossal árasztva el a földgolyót. „Egy perc múlva kész is!”, jelenti ki a pult mögött álló hölgy kedvesen.
– Az automata ötlete egy Venezuelában élő magyar–spanyol házaspárhoz kapcsolódik – válaszolja Jánosi István, amikor a kezdetekről kérdezem. – Fedor Alíz és férje, Vicente Diego Beltrán meséltek arról, hogy a Caracasban élő magyar és nem magyar barátaiknak sokszor sütnek lángost, és mindig hatalmas sikerük van vele. Hagyományos módon készítették, de rengetegféle feltéttel, mexikói raguval, lecsóval, hasonlókkal. Ezen a sikeren felbuzdulva az a gondolatuk támadt, hogy megpróbálnak pénzt csinálni a lángosból.
Hálózat helyett gép
A Magyarország, Spanyolország és Venezuela között ingázó házaspár egy lángossütő üzletlánc létrehozásában gondolkodott, és Jánosi Istvánt találták meg, mint franchise-tanácsadót. Már volt egy papíron kidolgozott rendszerük, termékfotókkal, szerződéstervezetekkel, számításokkal, amelyet egy spanyol tanácsadó cég készített megrendelésükre az ottani viszonyokra alapozva. Arra kérték fel a magyar szakembert, hogy próbálja meg magyar viszonyokhoz adaptálni a terveket. A lángosban fantáziát látó, vállalkozó kedvű házaspár a lánc első üzletét vagy itthon vagy Spanyolországban tervezte megnyitni. Automatáról ekkor természetesen szó sem volt, a cél egy hagyományosan lángost sütő gyorsétterem elindítása volt.
– Azóta is jóban vagyok velük, sőt, még a Valenciában nyitott büféjükben is jártam, és ettem az ott készített lángosból – eleveníti fel Jánosi István. – Egy spanyol szakácsnő készítette, természetesen a magyar tulajdonosnő útmutatásai alapján. Közben kávét főzött, vendégeket szolgált ki, ennek megfelelően hol ekkor fordította meg a lángost, hol akkor. Az egyik jobban átsült, mint a másik, nem voltak egyformák. Ekkor, az üzletben ülve jutott eszembe, pattant ki a szikra, hogy mi lenne, ha lenne egy automata, ami megkönnyítené az ilyen vállalkozások dolgát, és képes lenne arra, hogy azonos minőségű lángost gyártson a nap minden percében. Hazaérve elkezdtem a neten bogarászni, majd miután rájöttem, hogy nincs ilyen szerkezet, már tudtam is, mi a dolgom: ki kell találni és szabadalmaztatni kell egy lángossütő gépet.
Így mutatkozott be
A lángossütő automata prototípusának első megjelenése a 2009. októberi, magyarországi vendéglátó-technikai vásáron, a Hoventán, majd igazi világpremierje október végén, Európa egyik legnagyobb vendéglátó-ipari szakmai kiállításán és vásárán, a milánói Hoston volt. A lángosautomata feltalálóit az a cél vezette, hogy olyan gépet alkossanak, amely lehetővé teszi a lángos tiszta, higiénikus, környezetbarát, olaj- és energiatakarékos, biztonságos, azonos minőséget biztosító, szagmentes és látványos sütését.
Olyan, mint a pizza, csak…
Egyértelmű, hogy egy magyar állampolgárnak sem kell elmagyarázni, mi az a lángos, de a határokon túllépve, ott, ahol azt sem tudták, eszik-e vagy isszák – bizony, vannak ilyen helyek a világban, kedves barátaim! – gondot okozott célba juttatni az üzenetet. A kerek, ehető tészta mindenféle feltéttel nem elég pontos definíció, de Olaszországban Jánosi István gyorsan rájött, miképpen lehet célba juttatni az üzenetet.
– A milánói vásáron úgy döntöttem, hogy azt fogom mondani a látogatóknak, hogy olyan, mint a pizza, csak zsiradékban sül, nem sütőben, és hogy tulajdonképpen bármit rá lehet tenni, ugyanúgy, mint a pizzára. Mi ugye sajtos- tejfölösben gondolkodunk, de erre lehet tenni ragut, pacalt, sertéspörköltet, vegetáriánus salátát, mogyorókrémet, tulajdonképpen bármit. 28 országból voltak érdeklődők, mostanában jutunk el oda, hogy ezekkel az érdeklődőkkel felvegyük a kapcsolatot. A mostani V3-as modell már alkalmas arra, hogy naponta több száz lángost süssön le. A korábbi prototípus csak bemutatómodell volt, és nem tudott nagy mennyiséget elkészíteni.
A gép dolgozik, az alkotó is
A félreértések elkerülése végett: az automata jelen esetben nem azt jelenti, hogy bedobunk kétszáz forintot, megnyomjuk a "sajtos-tejfölös" gombot, és alul kijön a lángos. Ez a gép csak a tésztát süti meg, de a tészta minőségéért a személyzet a felelős, csakúgy, mint a megfelelő feltét elkészítéséért. Az emberi tényezőt így nem iktatták ki, ami számomra kifejezetten szimpatikus. A készítők azt remélik, automata végre utat nyit a lángosnak a világhír felé, hiszen – mint írják a lángosautomata honlapján és a Facebook-os rajongói oldalon is – a gofri, a gyros, a toast és a hot dog elterjedéséhez is szükség volt a készítésükhöz szükséges speciális céleszköz megjelenésére.
– A gépnek köszönhetően zárt térben, biztonságosan, higiénikusan, szinte szagmentesen, sztenderd minőségben, és nagyon látványosan lehet lángost sütni – folytatja Jánosi István. – Ennek ellenére mi nem arra számítunk, hogy balatoni lángossütők tömegesen fognak átváltani erre a szerkezetre. Inkább arra, hogy lesznek olyan vállalkozók, akik ennek a gépnek köszönhetően fognak bele a lángossütésbe. Reméljük, hogy lesznek éttermek, akik nyáron például kiteszik a teraszra. A rajongói oldalon is több visszajelzést kaptunk, hogy az emberek sokkal több helyen és gyakrabban szeretnének lángost enni, mint ahogy most lehetőség van rá, jellemzően a piacokon és a strandokon. Mert ugye kétféle ember van: aki szereti a lángost, és aki még nem ismeri.
Éles teszt
Közben megjön a lángos. Jómagam klasszikus sajtos-tejfölösre szavaztam, mínusz fokhagyma, elvégre az interjú után az irodába érve nem szeretném feloszlatni a szerkesztőséget (köszönjük, Robi – a szerk.). Csak most jövök rá, hogy a büfében egyrészt nem érezhető az apró lángosbódékat belengő olajszag, plusz a trópusi forróság is elmaradt, vagyis van mindkettőből, csak az automatán belül. A lángoson elsőre az tűnik fel, hogy nem tocsog az olajban, aminek az az egyszerű oka, világosít fel Jánosi István, hogy pálmazsírban készül. Ennek megfelelően a lángos íze hajszálnyira más, de az élvezeti értékből ez semmit sem von le. Hosszú út vezetett addig, hogy a számba tömhessem a balatoni strandok és külvárosi kifőzdék automatizált módon készült kedvencét.
A három feltaláló – Román Péter, Vogronics László és Jánosi István – és műszaki fejlesztést megvalósító nagykanizsai családi vállalkozás munkatársai között is voltak viták azzal kapcsolatban, milyen irányba kell fejleszteni a már meglévő prototípust. Többször is holtpontra jutottak a megbeszélések, de végül minden alkalommal sikerült kompromisszumot kötni. Rengeteg döntést kellett meghozniuk az évek során, például ki kellett dolgozni, mennyit hagyjanak szabályozni a kezelőnek, mennyire lehet bonyolult a gép. Jánosi István szilárdan hitt víziójában, ami átragadt társaira és a fejlesztőkre is, de nem tagadja, hogy voltak nehéz pillanatok.
– Nagyon kell hinni benne – mondja. – Amikor kivitelező partner után vadászva már a huszonötödik céget kerestem fel, néha kicsit már alább hagyott a lelkesedés. Volt egy cég, amelyik nemhogy elutasított, de azt is írásba adták nekem, hogy a szabadalmi dokumentációban rögzített leírás és tervrajzok alapján a gép nem építhető meg! Ez egy nagy múltú, zománcipari, konyhaipari gépeket, tűzhelyeket gyártó cég volt, azóta már tönkre is ment. Aztán 2009-ben egy szakmai kiállításon találkoztam azzal az emberrel, aki ezt leírta nekem, odavittem a működő géphez, és megmutattam neki.
Célok
Az automata működésének megtervezésekor a feltalálókat az a cél vezette, hogy olyan gépet hozzanak létre, amelyben
- a lángostészta formázása, a két oldal sütése, valamint a kész lángos kiadagolása teljesen automatikusan, emberi kéz érintése és beavatkozása nélkül történjen meg, a folyamatok zárt térben valósuljanak meg, így a lángossütés higiénikus, biztonságos és viszonylag szagmentes legyen,
- rövid idő alatt akár nagy mennyiségű lángos is elkészíthető legyen, az olaj felmelegítése és állandó hőmérsékleten tartása elektromos árammal megoldott és energiatakarékos legyen,
- az egymás után készülő lángosok minősége, mérete, formája, színe, állaga közel azonos legyen.
Lángos az egész világ
Legyűröm az utolsó falatot, és úgy érzem, hogy egy pótkerék került a gyomromba. Mindig is brutálisan laktatónak éreztem a lángost, és bár még délelőtt van, úgy érzem, mára befejeztem az evést. A tészta ízre teljesen rendben volt, és gyorsan rájövök, hogy a kézzel készített vagy az automatában sütött lángos-e a jobb?-versenynek semmi értelme. Elkezdeni is felesleges, mert az automatának nem célja lecserélni a hagyományos, fapados technológiát, a végtermék meg ugyanolyan jó, persze akkor, ha a tészta is megfelelő minőségű. A gépen nem múlik semmi, a mögötte álló csapat pedig készen áll világhódító útjára indítani a szerkezetet. Az első feladat a kapcsolatfelvétel hazai és külföldi üzleti partnerekkel, további céljuk pedig, hogy emigráns magyar közösségeket is megtaláljanak.
– A vicces az, hogy én szerkesztem a lángos.lap.hu-t és pontosan látom, a világban mennyi helyen készítenek lángost – meséli István. – Amerikában vannak olyan éttermek, ahol például az étlapon szerepel. Észtországban lakik egy magyar család, amelyik lángossütésből él, és Svédországban is van egy magyar származású család, rendezvényekre járnak lángossütő autójukkal. Vannak ilyen kuriózumok, de ezek nincsenek összefogva és kitalálva.
A lángos az új hot dog?
Jánosi István azt is elárulja, több vasat tartanak a tűzben. Egy gép nagyjából hatmillió forintba kerül, és mint mondja, a weboldalon található forgalmi, pénzügy adatokat már sokan visszaigazolták, így gépnek elég jó a megtérülése. Nem csak egy, hanem három lángossal kapcsolatos gépet szabadalmaztattak, a nagyüzemi verzió mellett készül két háztartásokban is használható gép.
– Az is terv, hogy a következő években megcsináljuk egy jövőbeni franchise-rendszer első üzletét, nagy valószínűséggel Budapesten – fejti ki Jánosi István. – De előfordulhat, hogy nem itthon próbálkozunk először, mert elképzelhető, hogy a hazai fogyasztói réteg furcsa lélektanának köszönhetően az automatának először külföldön kell befutnia, hogy itthon is sikeres lehessen.
A lángosautomata egyébként majdnem világszabadalom, mert egy 2,5 milliárd lakosú piacon van levédve, az Egyesült Államoktól kezdve Kínán át, egész Ausztráliáig. Ennek megfelelően különösen a távolabbi vidékeken olyan partnereket is keresnek, akik ott gyártanák és/vagy forgalmaznák is a lángossautomatát. Valami itthon is beindulni látszok a szerkezet körül: január 31-én például a Fábry Show-ban prezentálják a lángosautomatát, ez nyilvánvalóan jót fog tenni a népszerűségének.
És még valami: mivel a csapat más hazai kultikus édességekért is odavan, hamarosan jön a palacsintasütő automata is. Amint az első túrós vagy lekváros finomság legördül az automatáról, mi ott leszünk, és tudósítunk róla. Hogy a lángos lesz-e a következő hot dog, gofri vagy gyros, azt képtelenség megjósolni, de amíg kiderül, így lesz-e, addig rendszeresen elzarándokolunk a Mester utcába, és csodáljuk a lángosautomatát.
Tovább:
Pucolj fokhagymát mikrohullámmal!
Legfrissebb Player-cikkek
A rovat többi cikkéhez