Kis utcából nyíló sikátor alig észrevehető sarkán nyikorog a rózsaszín elefántos cégér. Tulajdonképpen ez csak igazolja, hogy megérkeztünk: a kocsma előtt csoportosuló tömeget hamarabb észrevettük, mint a helyet magát. Már előzőleg hallottam többektől is a Delirium Caféról, de semmi konkrétumot nem említett senki, csak annyit, hogy “Ide muszáj elmenned baszdki, de tényleg, nem fogod elhinni”. Belépve azonnal világossá vált barátaim összegzésének tömörsége.

Ilyen nincs. Végeláthatatlan, U alakú pultsoron sorakoznak szorosan egymás mellett a különböző matricákkal ellátott sörcsapok. A hely hangos és zsúfolt, semmi pucc vagy elegancia. A falakat és plafonokat különböző poszterek és megszámlálhatatlanul sok felragasztott söröstálca és kupak takarja, színes összevisszaságban.

A régen kezelt faasztalok kicsik és kényelmesen körbeülhetők, azonban mind foglalt, ezért az egyik hatalmas, fenekére állított hordó melletti bárszéken ülve találtam meg aznap esti bázisomat. A hordó tetején otthagyott A3-as nyomtatott menüt kezembe véve eldöntöttem, mit is iszom ma este. Ez a "mit" egy pillantás alatt "miket"-re változott, amint megláttam a sörök apró betűvel sűrűn egymás alá nyomtatva éppen hogy két oldalba belezsúfolt, édesen hosszú listáját.

A kínálat mindent hoz: hatvan ország különböző söreit, kétszáz félét csapon, még kétezret üvegben. Az árak általában négy és tizenöt euró között mozognak, a legtöbb sör hét euró, ami nyugat-európai szemmel nézve valóban nem sok. A kiszolgálás követi a megszeghetetlen belga hagyományt: minden sört a márka saját poharában szolgálnak fel.

Ezt a tradíciót minden vendéglátóipari egység komolyan veszi (igen, még a talponálló kocsmák is): a sör iránti megkülönböztetett tisztelet jele ez. Ha egy vendég nem a megfelelő pohárban kapja az italát és erről az adott cég tudomást szerez, azonnal megszakíthatja a sörbeszállítást. A Delirium Café is akkurátusan ügyel erre, ezért volt szerencsém kaktuszkehelyből, fasatus lombikpohárból és félgömb aljú (tehát letehetetlen) korsóból is inni, de mind közül a Delirium Tremens egyliteres, csizmás korsója tetszett a legjobban.

Bizonyos poharakért kauciót kell letenni a bárban, az egyliteres csizmás élvezetért például húsz eurót (a félliteres tizenöt euró). A sörválasztékot lehetetlen lenne felsorolni, ugyanis minden van itt: barna, világos, sötét, sötétebb, középbarna, szőke, halványszőke, fehér, enyhébb(nek tűnik, de erős), közepes, erős, nagyon erős, több maláta, kevesebb komló vagy fordítva, gyümölcsös, alsó, spontán és felsőerjesztésű... a Gmail-bejelentkezéskor jobboldalt látható számláló jut róla eszembe: több mint 2004, 2005, 2006 – egyre növekvő számok.

A hely 2004. január 8-án Guinness-rekordot nyert a maga 2004 féle sörével, de azóta még bővült a készlet. Nevét az egyik legízletesebb belga sörről, a 8,5%-os Delirium Tremensről kapta, ami szintén díjat nyert: 2008-ban a világ legjobb sörévé választották. A beton és kerámia felületét ötvöző üvegen látható a kocsma cégérén is pózoló rózsaszín elefánt, amit állítólag a delirium tremens-rohamkor fellépő hallucinációk inspiráltak.
Habár elég híres és méltán elismert hely ez, hála a jó égnek, egyáltalán nem vált drágábbá, puccosabbá vagy bármilyen módon beképzeltté. A sörfogyasztás mellett a Delirium Café otthont ad számos ad hoc bandának egy jó zenélésre, legyen az eklektikus elektro, punk vagy garázsrock: a tremens fiatal és cool csapata tudja, hogy kell egy jó estét összehozni.

Minden este három emeleten zajlik a tömeges ivászat – egy idő után az asztalok összefolytak, és azon kaptam magam, hogy vadidegenekkel beszélek, helyi fiatalokkal, ösztöndíjasokkal, turistákkal. A belgák pedig nyitottak, barátságosak és nagyon nem szokásuk éjfélkor hazamenni – a Delirium Tremens is hajnal négyig nyitva áll, a világ minden tájáról jött sörfogyasztók nagy örömére.

Nem szokásom cikkírás közben bármilyen alkoholt inni, de már a hely gondolatától is kénytelem voltam bontani egy jól behűtött Leffét. De hát egy erős trappista sör nélkül lehetetlen lenne erről a hallucinogén kocsmáról beszélni – olyan hely ez, amit látnod, érezned és legfőképp megízlelned kell. Tehát nincs mese, ha a közeljövőben tervezel egy külföldi kiruccanást a haverokkal, és nem vetitek meg a jó söröket, akkor irány a Tremens! Ne feledd, Impasse de la Fidelité 4A, 1000, Brüsszel – vagy ha elfelejted, csak kövesd a rózsaszín elefántot!

Santé!

(Fotók: a szerző képe, Delirium Cafe Facebook-oldal)