A Dogfish Head Midas Touch söre egy, a királyi sírból szerzett 2700 éves sörmaradvány elemezéséből született, az Urkontinenthez a Google adta saját logós mézét, a Ta Henket receptjét a hieroglifákból sikerült kiolvasni, a 90 Minute IPA-be pedig tényleg kilencven percen át dől a komló. Kipróbáltuk hát őket.
A Delaware állambeli sörfőzdét 1995-ben alapította egy Sam Calagione nevű pacák, aki a kilencvenes évek elején egy New York-i brewbarban tanulta ki a mesterséget. Mára csupán az alkalmazott technológiának és recepteknek köszönhetően számít mikrosörfőzdének, hiszen évi kilencvenezer hektoliter sört termel, és ez a szám évről évre csak nő. Az IPÁ-k mellett ősi főzeteikkel hívták fel magukra a figyelmet: a Chateau Jiahu fantázianevű sörük egy 9000 éves kínai edény alján talált maradványok kémiai elemzése alapján készült, mellyel be is kerültek a Guinness-rekorderek közé. A biztonság kedvéért azért töményeket is főznek, melyek közül a gint következetesen "j"-vel írják, és saját éttermük is van, ahol épp nemrégiben volt szükség némi kapacitásnövelésre.
A sör – legyen bármilyen különleges is – sosem szólhat a flancról, így ilyen főzeteket is nyugodtan ihat az ember egy csepeli panel hetedik emeletén, akár mackófelsőben is. Mi ennek ellenére a Csakajósörben vertünk tanyát a kilences fél tízes zárás után. Ha az asztalnál a lelkes amatőrökön túl olyan emberek is ülnek, mint a boltért, a Grabancért és sötét testvéréért felelős Gergő, vagy éppen a Bitterfly IPA atyja, Kiss Tamás, nagyobb eséllyel jutunk el az ízekért felelős alkatóelemek és folyamatok feltérképezéséig. Fakultatív pogácsa és pizzás tekercs fogyasztás, valamint a kötelező vizespoharak biztosítása után indult a buli.
i.e. 800
Az elején kezdtük, a szó szoros értelmében, a 2700 éves Midas Touch-csal, melynek receptje a neve ellenére nem az érintésével mindent arannyá változtató görög mitológiai alak, hanem fiatalabb rokona, az időszámításunk előtti nyolcadik században regnáló Midas sírjából került elő. Amikor azt mondom, recept, persze erősen túlzok: egy Rodney Young nevű amerikai régész 1957-ben Törökországban fedezte fel azokat az edényeket, melyek az alján talált maradványok 1997-es laboros vizsgálata után négy évvel megszülethetett ez a sör. Az eredeti verzió 7,5-ös alkoholtartalma után a mai, enyhén módosított recept már egy kilenc fokos sört eredményez, melyet egész évben főznek Miltonban.
Mivel akkoriban még nem használtak komlót, a Midas Touch-ban a sáfrány tölti be a konzerváló szerepét, míg ízében a muskotályos szőlőszemek dominálnak. A fűszeres édesség ennek, és persze a hozzáadott méznek köszönhető. Elcsépelt dolog a Traubisodát emlegetni, de felmerült az ötletarzenálban. Maga a Dogfish Head is azt mondja róla, hogy ez bizony összehozza a Chardonnay-rajongókat a sörösökkel. Tehát ideális csajozós sör, már csak a diszkréten megbújó, de masszív alkohol miatt is. Hűteni csak módjával szabad, ahogy melegszik szobahőmérsékleten, egyre kerekebbé válik.
És a Csillagkapu-sör?
Szemben a görök rokonnal, a pezsgősüvegbe zárt Ta Henket egy limitált kiadás, melyet a múlt télen palackoztak. Pixelesen nyomtatott címkéjén hieroglifákból van kirakva a Dogfish Head Brewery név, ami nem meglepő, hiszen mind a recept, mind az élesztő egyiptomi. A kamillával, dum-pálmával és az arab ételekből ismert za'atar fűszerkeverékkel főzött italt annak idején pékek készíthették, hiszen akkoriban a két szakma még nem távolodott el egymástól: aki tudott bánni az élesztővel, az csinált folyékony és szilárd kenyeret is. Tiszta sor!
A mindössze négy és fél százalékos sör legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy konkrétan zöldborsófőzelék illata van. Menzás, beazonosíthatatlan fűszerrel. Ízében is előjön a pék: kovászosan savanyú, egészen barna kenyérre emlékeztet. Meg a humuszra, valószínűleg a za'atar fűszernek hála. Ami a dum-pálmát illeti, kiegyeztünk egy szolid datolyaligetben. A hideget ez sem szereti, bár szemben a Midas-szal, ez melegedés közben savanyodik édesedés helyett. Nálam az este titkos nyertese: egy érdekes, frissítő, világos sör. Tudtak ezek az egyiptomiak.
Google it!
A zöldborsó után jött a málna. A szintén ritkaságnak számító Black & Blue-val folytattuk, mely egy belga típusú ale, nagyon ügyesen elbújó tíz százalékos alkoholtartalommal. A sok szesz azért keletkezik, mert az áfonyákat és szedreket (bogyókat, nem kivonatot!) már az erjedés elején bedobják a tartályba, így a baktériumok a gyümölcscukrot is alkohollá varázsolják. Mindig bajban vagyok a belgákkal, így ezt sem magyaráznám túl. Savas, gyümölcsös, tipikus belga élesztős ízzel. A komlónak ebben a körben szinte esélye sincs érvényesülni.
Van viszont a Google-sörként jellemzett Urkontinentben. A német eredetű szó az egykor egybefüggő szárazföldet jelenti, a belga dubbel típusú sör pedig valóban egyesíti a kontinenseket: A csokoládémaláta belga étcsokoládé-sziruppal, ausztrál akáciamagokkal, dél-amerikai disznóparéjjal, afrikai zöld fokföldirekettyével és európai fenyérmirtusszal egészül ki. A receptet a Google dolgozói rakták össze, akik a saját Seattle-ben gyártott mézüket is bedobták a közösbe.
A végeredmény egy füstös, enyhén ánizsos stout, melynek főleg illatában érezni a belga éleszőt, miközben ízre olajos, erdős, földes. Ha az volt a cél, hogy az Urkontinent az egész bolygó flóráját sűrítse egy üvegbe, mondhatjuk, hogy sikeres volt a kísérlet. Az összkontinentális barátkozással sem lesz gond, hála a nyolc fokos alkoholtartalomnak.
"Végre hazaértünk"
A limitált érdekességek után ideje volt hazai vizekre evezni, és megkóstolni a főzde talán leghíresebb termékét, a 90 Minute IPA-t. Az Amerika, és így az egész világ egyik legjobb IPA-jának tartott sör arról kapta nevét, hogy másfél órán át folyamatosan szórják bele a komlót. Keserű, mint a dög, egészen a torkod legaljáig, de ez így jó, hiszen mellette ott a gyümölcsösség, a citrusok frissítő íze, a finoman édes illat. A két sörfőzőnk magán kívül van, Gergő talán még káromkodik is. Alig pár deci jut mindenkinek, pedig ebből komoly mennyiségű hatos csomagokra lenne szükség.
Az elmúlás fájdalmát egy pogácsa enyhíti, fejben pedig lehet tervezni a következő sörszeánszt. Ha a barátok összedobják, nem drága egy ilyen kör, a röpködő hasonlatok pedig amúgy is megérnek minden pénzt. Dogfish-t persze kár kereseni. Gergő kérdésére, miszerint küldenek-e üvegeket a pénzéért, csak annyit írtak: "bocs, de nem tudjuk megoldani". Pedig meg kéne...