Thaiföld légvonalban 8500 kilométernyire található Magyarországtól, de azok, akik még a fotelből sem szívesen másznak ki, Budapesten is megtalálhatják a maguk Thaiföldjét. Az egyik ilyen pont a Kis Parázs Thai leves és Wok Bár nevű intézmény. Igen, tudjuk, a thai kultúrát masszázs szalonokban is lehet tanulmányozni, de ez a gasztro rovat, nem pedig a sport&egészség. Ha egy thai étteremben thaiok dolgoznak, akkor a gyakorlott utazó, (esetünkben: nem-utazó) már sejti, hogy valószínűleg jó helyen jár. (Kínai büfék esetében viszont elmondhatjuk, hogy nem feltétlenül jelent garanciát a minőségre, ha az üzlet tele van távol-keleti úriemberekkel és hölgyekkel.) Az üzletvezető, Domonkos Csaba vezet be minket a thai konyha rejtelmeibe, nekem pedig eszembe jut a nemrég kigooglizott thai mondás: „Ahol mindenki hunyorog, ott te is hunyorogj!”. Ez a „Rómában viselkedj úgy, mint a rómaiak!” ázsiai verziója, én pedig megfogadom a tanácsot, és igyekszem úgy tenni, mint egy éhes thai újságíró.

Pillanatok alatt elém varázsolnak egy tom yum koongot, én pedig máris megkezdem ismerkedésemet a thai kultúrával, méghozzá egy nagykanál segítségével. A tom yum levescsalád kábé az, ami nekünk a gulyás, de csak jelentőségét tekintve, egyébként nincs sok közük egymáshoz. A vöröses, tejszínes leves a citrom és a csili miatt egyszerre csípős és fanyar, de közben annyira friss hatást kelt, hogy szinte kedvem lenne ezentúl kávé helyett tom yumot reggelizni. A thai konyhát az egyszerűség kedvéért a kínai konyhával szokták összehasonlítani, de ez olyan hülyeség, mint az olasz és a francia konyha párhuzamba állítása: egyszerű, csak semmi értelme.

A dél-kelet ázsiai ország konyhájának fő alapanyagai a csili, a gyömbér, a rizs, a galangagyökér, a citromfű, fokhagyma, a kaffir lime levele, a thai bazsalikom (négyféle is akad belőle) a lime, a koriander, és nem lehet kihagyni a halszószt sem. Ennek a sötét folyadéknak dögletes szaga van, ha a konyhában eltörik egy üveg, akkor a hagyomány szerint annak költözés a vége. A halszósz persze egész Ázsiában jelen van, de talán sehol sem annyira markánsan, mint Thaiföldön. A thaiok ezzel sóznak, és a jó hír, hogy az ételben, főzés után már semmi sincs meg a pusztító szagból, csak egy kellemes, jellegzetes aromát érez az ember fia. A thaiok értelemszerűen (tessék a térképre nézni) rengeteg halat esznek, de az északi régióban, ahol nincs tenger, ott másféle alapanyagok a jellemzőek. A thaiföldi konyha egyébként öt régióra bomlik, a legnépszerűbb a közép-thai, általában ez a domináns az egész világon. Domonkos Csaba felesége ugyan észak-thai (iszán, egészen pontosan) ennek ellenére az étterem közép-thai konyhát visz.

Bekukkantunk a konyhába, ami majdnem olyan mintha Thaiföldön lennénk, köszönhetően a séfnőnek, Timnek, aki villámgyorsan pakol össze egy pad thait számunkra. Csaba vált pár szót thai nyelven szakácsnőnkkel, mire néhány vendég odasandít a szeme sarkából. Érdemes lenne ezt gyakrabban csinálniuk, ugyanis az ilyenfajta jelenetek többet érnek mindenféle thai jellegű dekorációnál, faliszőnyegnél, Buddha szobroknál, de a Kis Parázs nem az a hely, ahol az ilyesmiből turistalátványosságot szeretnének kreálni, és összességében ez szimpatikus hozzáállás. Tim és a segédje (szintén thai) szorgalmasan dolgoznak, és egy cseppet sem dobja fel őket, hogy egy fotós igyekszik megörökíteni őket az örökkévalóság számára: minél jobban próbálkozik, annál inkább elrejtik arcukat a kamera elől.

Mint az ázsiai ételek nagy része, a thai fogások is egészen más ritmusban készülnek, mint Európában. Az előkészítés relatíve hosszú a rengeteg hozzávaló felaprítása miatt, ám az elkészítés villámgyors: mindent bele a wokba (természetesen a megfelelő sorrendben) pár perc, és már mehet is a tányérra a kész étel. Ez a thai konyha egyik nagy vonzereje is: nagyon kevés dolog az, amit nem frissen készítenek el, ellenben például egy átlagos hazai étteremmel és olyan fogásaikkal, mint a brassói, és még sorolhatnánk. (Nem a brassóival van itt baj, félreértés ne essék!) A halszószt már említettük, de egyéb paszták, curryk is nagyon jellemzőek a helyi konyhára. A nam phrik, a vörös csiliszósz igazi thaiföldikum, több tucatnyi ételben játszik fontos szerepet.

Rengeteg zöldséget esznek, sok rizst, vagyis a thai konyha tökéletesen beleilleszkedik a napjainkban oly divatos egészséges étkezés vonulatba. Az egyetlen dolog, amiről nem hajlandók lemondani az a csili, jelenti ki Domonkos Csaba, és egy anekdotával is szolgál ennek alátámasztására. - Egyszer hallottam egy terhes nőről, aki Thaiföldön betévedt egy étterembe, és nyomatékosan felszólította a pincéreket, hogy nem akar csilit a levesébe. Terhes, gyermeket vár, és nem akarja megterhelni a gyomrát. Biztos? – kérdezte a pincér. Igen, mondta a hölgy, és ismét elmondta, hogy nem kér csilit. A pincér megértően bólintott, majd pár perc múlva megérkezett a leves. A hölgy belekóstolt, elvörösödött, majd hívta a pincért. – Ebben van csili! – fakadt ki. - Igen, de csak egy! - válaszolt a pincér mentegetőzve.

Közben már a pad thait falom, ezt a zöldséges, és esetemben csirkés sült rizstésztát, ami a tom yum leves mellett az étterem legnépszerűbb fogása. A tészta teljesen rendben van, és bár a levest nem tudja felülmúlni, a thaiföldi kirándulás után mégis elégedetten lépek ki a Kazinczy utcára. A thaiok nagyra becsülik a finom falatokat, ezért a friss házasoknak nem boldogságot, hanem friss rizst és ízes halat szokás kívánni bizonyos helyeken.
Thaiföld foodie-knak király hely, ez még a VII. kerületből is látszik.