Amikor az ember egy csúcsétterembe vagy luxusszállodába megy, az kicsit olyan, mintha egy híres emberhez menne vendégségbe. Kiöltözik, és vagy százszor elképzeli, hogy milyen élmény lesz a találkozás. De az egész mit sem ér, ha aztán nem lazíthatunk a nyakkedőn és tűrhetjük fel az ingujjunkat. Kell a feszteleség, a barátságos légkör. Miután megvacsoráztunk a Deák St. Kitchenben, koktéloztunk a Kupola bárban. Feltűrt ingujjal, szabadon. Aztán eltöltöttünk egy exkluzív éjszakát a The Ritz-Carltonban. Pazar volt, azt megmondjuk!
A korábbi Le Meridien hotel helyét áprilisban vette át a The Ritz-Carlton. 170 szobát, 30 lakosztályt, tárgyaló- és rendezvénytermeket, egészségközpontot és beltéri medencét alakítottak, alakítanak ki - azért a jövőidő, mert a wellness részleg végül csak január környékén kerül átadásra.
Az 1918-ban épült ingatlan múltja elég színes: sokáig a trieszti Adriai Biztosító, később a Budapesti Rendőr-főkapitányság székhelye volt, bombázták, renoválták, átalakították, és 2000-től már luxusszállodaként működött.
Most tényleg bátran mondhatni, hogy régi fényében ragyog. A homlokzatot gyönyörűen rekonstruálták, a belső tereket és szobákat egy az egyben kipucolták és átépítették, a szálloda aljában található Deák St. Kitchen és Kupola Lounge & Bar friss, fiatalos, átgondolt és laza. Az egész pont olyan, amilyennek egy mai, modern, kozmopolita szállodát képzelünk.
Mit kapsz itt, amit máshol nem?
Kétféle emberrel találkozunk. Az egyik azt mondja, hogy pénzért nem lehet mindent megvenni. A másik tudja, hogy igen.
Anélkül, hogy ebben a kérdésben állást foglalnánk, be kell vallanunk, hogy egy ilyen szállodában inkább az utóbbi felé billen a mérleg.
Mert ha őszinték akarunk lenni, az étteremben, a bárban és a szállodában is az volt az érzésünk, mintha lesnénk minden kívánságunkat, minden túlkapás, nyomulás és kellemetlen érzés nélkül.
Ugyanis ahogy beléptünk a Deák Ferenc utcáról (vagy ha úgy tetszik, Fashion Streetről) nyíló Deák St. Kitchenbe, sosem bonyolódtunk hosszas eszmefuttatásba, hogy a pohár félig üres, vagy félig tele. MINDIG tele volt.
Mátrixon kívüli konyhát visz Sugár Róbert séf a szálloda aljában. Egy ötcsillagos szálloda mellé valami nagyon gurmét képzelne az ember. Gyönyörű tálalás, pazar ízek, kicsit fékevesztett kreatívkodás és gondosság az alapanyagokat illetően, meg olyan kis adagok, hogy a vendég bátran fogyasszon a minibárból is a szobában.
Na itt erről szó sincs!
Már a koncepció is sutba dobja ennek a sztereotípiának a csíráját. Az étlap folyamatosan frissül, néhány előétel és leves mellett friss saláták, pár magyaros fogás, és grill húsok kerülnek a tányérokra.
Folyamatosan keresik a helyi alapanyagokat: a mangalica, a kacsa- és libamáj, a csirke, a zöldségek és fűszerek nagy része is hazai.
A kulcs az egészben mégsem a "magyarkodás", sokkal inkább a szezonalitás. Ha az alapanyag fagyasztott, vagy több ezer kilométert kell utaztatni, oda az egész.
Mit kóstoltunk?
Előételnek például lazac cevichét, ami tulajdonképpen egy friss, citrusos marinált lazac, és Angus tatárt, ami kicsit sem hasonlít a felénk agyonjáratott tatárbeefsteakre.
A lazac nem az a tipikus magyar halfaj, úgyhogy egyenesen Norvégiából érkezik. Az apróra vágott, sózott lazackockákat chilivel, korianderrel, citrommal és lime-mal és egy kis olivával keverik össze. Az egészet egy kis szilvaszósz turbózza fel, amivel tényleg több lesz mint egy szimpla marinált lazac.
Az Angus marha egyenesen Brazíliából érkezett, hazai tenyésztőltől nem lehet ilyen minőségű húst venni (bár reméljük, hogy ez is hamarosan változik). Az apróra vágott Angus kockákhoz kerül egy kis majonéz, kapri, uborka és friss bors. Mellé pedig friss paradicsom, reszelt Pecorino sajt és pirított baguette. Nagyon finoman krémes, a hús érezhetően magas minőség, szinte olvad a szájban.
Főételnek mi mást kérhettünk volna: húst, húst és még egy kis húst. Ribeyet, bélszínt, mediumra sütve.
A grillre szánt ételek között már tényleg sok a magyar alapanyag: mangalica karaj és tarja, tanyasi bárányborda és csirke is kerül a rácsra.
Desszertnek forró tarte tatint kértünk olvadó fagyival, ami határozottan izgalmasabb egy elcsépelt brownie-nál (nem mintha nem szeretnénk...:)
Ami a letisztult és átgondolt koncepcióra és ételekre rátesz még egy lapáttal az pedig a hely maga. Az atmoszféra. A fények. A hangulat, amit sugároz. A bútorok és az egész enteriőr.
Az egész este alatt úgy éreztük, hogy mindezeknek köszönhetően olyan otthonossá válik a hely, mintha egy barátunkhoz mentünk volna vacsorázni.
A Kupola bár
Minden valamirevaló szállodának van egy kis lounge része, egy bárja, ahol ugyanúgy lehet piszkos ügyekről beszélni, mint randizni. Hát itt is, és a legjobb, hogy nincs szigorúan a szállodához csatolva - ahogy a név is már jelzi - , úgyhogy az utcáról is nyugodtan besétálhatunk egy koktélra, ha úgy alakul az este.
A hangulat itt is pazar, és a bárzongorista nem klasszik magyar számokat játszik, mint mondjuk a Pipacsban, valahogy az egész emelkedettebb, kozmopolitább - de hát hol, ha nem itt.
Ha ez nem lenne elég, még a koktélok is B-R-U-T-Á-L jók! A kedvencünk az a koktél volt, amit félve kértünk ki, bízva abban, hogy nem egy hasonló italt fogyasztó vendég viselkedéséből fakadóan kapta a nevét.
A Run Around Nakedbe 2cl St. Germain likőr, 2cl bodzavirág szirup, 2cl limelé, 8 mentalevél, egy kis pezsgő (szigorúan száraz, az se baj, ha francia) és Fentimans Ginger Beer, azaz gyömbérsör kerül. Tényleg mesés!
Na mutassátok már a szobákat
...ha esetleg egész végig erre vártál volna, most lehull a lepel. Nem ragoznánk sokat, és untatnánk a sok extra kiegészítővel, az anyaghasználattal és végképp nem az árakkal, inkább megmutatjuk a legszebb részleteket, amiket láttunk, egyetlen galériában.
Ha nem is bocsátkoznánk nagyon számolgatásokba, annyit elárulunk, hogy egy alap szoba két főnek, reggelivel, egy éjszakára úgy 120 ezer forintba kerül. Viszont a klassz, hogy a Kupola bár és a Deák St. Kitchen nem véletlen, hogy névben nem követte a szállodát: mindkét hely nyitott, kedves, és nem utolsó sorban árban is elérhető. Az étteremben például állati jó 3 fogásos menüt kaphatunk minden nap, ebédidőben, és a vacsoráért sem kell többet fizetnünk, mint bármelyik minőségi belvárosi étteremben. A bár pedig koktél fronton hozza ugyanezt, az élőzene már csak grátisz.
De térjünk kicsit vissza a szállodára. A legextrább lakosztály, a The Ritz-Carlton Suite (a képeken is ez látható) ára már egy kicsit komolyabb, több-ezer-eurós kategória. A közel 120 négyzetméteres lakosztályból elképesztő a panoráma, a Parlamentet és a Szent István Bazilikát egyszerre láthatjuk, és egyből beindította a fantáziánkat, hogy micsoda privát partikat lehetne összehozni a körteraszon nyáron. Milyen hírességek laktak már itt? Na ezt nem sikerült senkiből kihúznunk a szállodában. :(
Amit a legtöbb lakosztályhoz nem, ehhez viszont garantáltan megkapunk, az a Club Lounge használat, egy kora reggeltől késő estig elérhető dolgozó-tárgyaló-pihenő-alkoholizáló rész a nyolcadikon, korlátlan fogyasztással, és extra kiszolgálással.
Láttunk-e reggel shame walkkal távozó lányokat?
Ki kell, hogy ábrándítsunk, ilyennel nem találkoztunk, és a "concierge úgyis tud hívni örömlányt" hiedelem is vakvágány. A szállodában sajnos nem tudunk ilyen extra szolgáltatást igényelni. Persze az más kérdés, hogy senki sem szólhat ránk, ha egyedül érkeztünk, de nem egyedül távozunk...
Leonardo DiCaprio, II. Erzsébet, George Bush, Tom Cruise - most már kicsit olyan, mintha a haverjaink lennének. Mert már mi is tudjuk milyen a The Rizt-Carlton élmény. És egy dolgot biztosan állítunk: hozzá tudnánk szokni!