Börtönbe vele!

Európában már a középkori kódexek lapjain előfordult egy-egy erotikus töltetű kép, de mivel a könyvek drágák voltak, szinte kizárólag a nemesi házak polcait díszítették. A XVI. században viszont relatíve olcsó lett a sokszorosítás, a vésnökként dolgozó Marcantonio Raimondi pedig kinyomtatta az első igazi – nevezzük nevén – pornókiadványt, az I Modi-t, melyben 16 szexuális pózt ábrázoltak.

Bár a társadalom züllött bugyraiban sikert aratott a végeredmény, VII. Kelemen pápának nem nyerte el a tetszését: a könyveket máglyára, Raimondit pedig börtönbe vágta. Miközben a vésnök rács mögött volt, egy költő, bizonyos Pietro Ariteno felkutatta az eredeti rajzok készítőjét, és 16 szonettel megtűzdelve, 1524-ben elkészített egy bővített kiadást, melyet a cenzúra ismételten utolért: pápai utasításra a könyvek megint a tűzben végezték. Az egyetlen megmaradt példányra a XX. század elején bukkantak rá.

Pornó az egyház ellen

Az I Modi még elégetve is forradalmasította az erotikus és a pornográf irodalmat. Az 1600-as években Európa-szerte felbukkantak olyan könyvek, melyek kifejezetten vágykeltő (értsd: aktust ábrázoló) rajzokkal és festményekkel, illetve a képeket támogató pajzán történetekkel voltak tele. 1655-ben jelent meg a francia pornó alapjaként is emlegetett L'école des filles, melyben mindenféle mellébeszélés nélkül két nő tárgyalja ki a nemi vágyait.

Pedig a pornográfiában akkor még bőven akadt sallang: számos művész és gondolkodó pont a műfaj segítségével kritizálta az egyházat, vagy éppen a társadalom felsőbb rétegeit, melynek tagjai amennyire nyíltan ágáltak az efféle ponyvairodalom ellen, pont olyan előszeretettel lapozgatták a szamizdatban nyomott füzeteket.

Sade márki: az első punk

A pornográf irodalom központja Párizs lett, ahol szerzők sora tűnt fel az évek során, a hírhedt de Sade márkit viszont (talán máig sem) tudta senki felülmúlni: az önmagát előszeretettel csak filozófusként aposztrofáló nemest egymást követően öt rezsim börtönözte be, bűnlajstroma pedig a szexuális erőszaktól a házasságtörésen át a testi sértésig terjedt.

A márki minden porcikájában perverz volt, és nem volt rest leírni vágyait és kalandjait. Műveiben, jegyzeteiben a szexualitás mellett vaskosan helyet kap a politikai véleménynyilvánítás is, hatalomgyűlölete okán anarchistának bélyegezték, azaz (kizárólag) ebből a szempontból igazi punk volt. Egyik leghíresebb könyve nyomán Pier Paolo Pasolini 1975-ben megrendezte a Salo, avagy a Sodoma 120 napja című filmet, mely megalázó szexuális jelenetei miatt az utóbbi öt évtized egyik legvitatottabb alkotása lett.

A márki egyébként pont úgy élt, ahogy megírta: amikor éppen nem a rács mögött szenvedett, kastélyában orgiákat rendezett, házasemberként pedig kéjlakot tartott fent a párizsi (nem nevet!) Rue Mouffetard-on. Élete utolsó 14 évét elmegyógyintézetben töltötte, ahol még az ápolónőkkel is viszonya volt.

Luxuscikkből tömegáru

1839-ben már készültek pornográf dagerrotípiák, de ettől még a műfaj nem lett tömegcikk, mivel a dagerrotípia borzasztó sok pénzbe került. A pornográf felvételekhez kizárólag az úri közeg jutott hozzá, a pórnépnek maradtak az örömlányok, akik a korabeli írások szerint 1839-ben még amúgy is olcsóbbak voltak, mint egy dagerrotípia. 1841-ben viszont megszületett a sokszorosítás technikája, a pornó pedig szépen, de egyáltalán nem lassan hétköznapi termék lett.

Párizsban osztódással szaporodtak a fotóstúdiók, a prostituáltak pedig olcsón vállalták kamera előtt az aktust. A többnyire tizenkettes kötegben árult képek a kereskedőknek köszönhetően nemcsak Európát árasztották el, hanem az Egyesült Államokat is. A művészi érték nem számított, az olcsóság inkább: egy pakk fotó nem került többe egy kancsó bornál, azaz a gazdag és a szegény is vagonszámra vásárolhatott. Bár a magazinnyomtatás ott lihegett a küszöbön, erre az 1880-as évekig várni kellett.

Párizsban és Londonban akkortájt cseréltek gazdát az első pornólapok, melyek a képek mellett jó pár erotikus történetet is tartalmaztak, de a hektikus megjelenés okán sokan kénytelenek voltak lehúzni a rolót. 1898-ban viszont brit földön kiadták a kor leghíresebb heti (!) pornólapját, mely Photo Bits néven vonult be a köztudatba. A Bits az első világháborúig uralta a piacot, James Joyce még legfőbb művében, az Ulyssesben is megemlíti – szóval a magazin történelmi jelentősége vitathatatlan.

Megmozdult

1895-ben mutatták be a Lumiére fivérek saját fejlesztésű vetítőgépüket, és az év decemberében megszervezték az első kereskedelmi célú vetítést Párizsban, azaz feltalálták a mozit. A mozival és a filmfelvevővel együtt szabad utat kaptak a pornófilmesek: Eugéne Pirou és Albert Kirchner forgatta le az első filmet 1896-ban, a Le Couche De La Márie-t, ami Amerikában Bedtime For the Bride címen jelent meg.

A hétperces tekercsen egy nő sztriptíze volt látható, de mára csak két percnyi anyag maradt épen. Ugyan már, ez pornó? – kérdezné egy mai tinédzser. Bármilyen furcsa, akkor annak számított, és súlyos kezdőlöketet adott az iparnak. Amatőrök és a kor profi stábjai is forgattak, de a terjesztés törvénysértésnek számított az Atlanti-óceán mindkét partján, a filmekhez pedig csak az úri körök jutottak hozzá – szóval sokszor olyan ügyvédek, ügyészek és korrupt közhivatalnokok izgultak rá, akiknek pont a tiltás lett volna a dolga.

Az 1910-es évek tájékán készültek az első, maihoz is hasonló filmek: az A l'ecu d'or ou la bonne auberge egy katona és egy örömlány aktusát mutatja be, az Am abend pedig egy maszturbáló nővel kezd, akihez beállít egy férfi, a jelenet vége pedig anális behatolás, ami akkoriban még egy személyes társalgásban is tabunak számított, nemhogy képileg megjelenítsék.

Filmek sora készült a húszas és a harmincas években is, de legálissá még sehol a világon nem tették a pornót. A második világháború értelemszerűen nem forgatásokkal telt, 1945 után viszont újabb áttörés következett: a 8 mm-es film olcsó lett, és megjelentek a szexuális kiegészítők. Utóbbi piacot egyébként egy négygyerekes német asszony, Beate Uhse uralta, aki műrepülő volt azelőtt, hogy síkosítót, kotont és vibrátort árult volna. De ezekről majd legközelebb...

Tovább:
A Player legfrissebb cikkeihez
A pornóhistória első részéhez
Hányadik randin illik lefeküdni a nővel?