Új sorozatunkban négy olyan lány jelenét keressük, akik mindent vittek a maguk idejében, és ha zenéjüket nem is mindig, de a látványukat nagyon is szerettük. Lássuk, mi történt velük a sikereik után.
Alizée
Amikor pontosan 2000-ben bejött a Moi Lolita, a férfitársadalom igencsak kényes helyzetbe került. Merthogy az ominózus dalt éneklő, akkor még csak 16 éves kislány igencsak szexinek volt tekinthető, de jaj, ilyesmire még csak gondolni sem szabad, nehogy lecsapjon ránk a gondolatrendőrség. Vagy az igazi. Alizée bizony nagyon is jó csaj, már akkor benne volt az a jellegzetes franciás báj, és egy jövőbeli dögösség ígérete, ami nyomokban… mit nyomokban, nagyobb darabokban már fellelhető volt a leányzó tekintetében, sőt, minden egyes mozdulatában is.
Sejtettük, hogy (hogyan is fogalmazzunk szépen) kicsit koraérett a csaj, amit be is igazolt eltűnésének története. Alizée ugyanis kihozott két lemezt (Gourmandises, Mes Courants Électriques), aztán 19 éves korában férjhez ment a szintén énekes Jérémy Chatelainhez (Las Vegasban, ahogy kell), hogy 21 éves korára már anyuka válhasson belőle. Túl sok jóval nem kecsegtetett a házasság, viszont így is kilenc évig bírták egymás mellett, az énekesnő épp 2012 elején költözött külön férjétől, de azóta sem jelentették be hivatalosan, hogy elváltak volna.
Alizée egyáltalán nem unatkozott az elmúlt néhány évben, idén jön ki ötödik (!) lemeze valamikor október végén. És ami a legmeglepőbb: az egykori tinisztár negyedik albuma, az Une enfant du siècle a francia sajtó egyik legnagyobb kedvence volt 2010-ben, ami nem is nagy mondás, hiszen a french-electro album tényleg igencsak jól sikerült. Érdemes rászánni azt a rövidke 36 percet. Meglepő.
Blümchen
A kilencvenes évek elején, amikor hódító útjára indult egy stílus, melyet csak happy hardcore-nak hívtak, furcsán néztünk a világra a műfaj meghatározásának hallatán, mert ugyebár nehezen lehet elképzelni azt, hogy mosolyogva bontunk falakat egy hatalmas kalapáccsal, és közben eszméletlenül jól érezzük magunkat. A hardcore nem hepi, de kiderült, hogy mégis az, sőt, akár nagycsöcsű fiatal lányok is képesek énekelni a 170–180 BPM-es pumpára, amitől különösen a német (és ezáltal közvetve a magyar) tinik fejében indult be a szeletelőgép, majd szerettek meg olyan előadókat, mint a még ma is aktív Scooter, a szintén ma is aktív Marusha és a már hősi halált halt Dune.
Ekkor jött egy lány, bizonyos Jasmin Wagner, aki korrekt dekoltázsával, pajkos mosolyával és nem utolsósorban korrekt dekoltázsával lopta be magát a szívünkbe, de sokak számára már olyan alapvetéseivel is sikerült megszerettetnie magát, mint a Boomerang, a Herz an Herz, illetve a sajnos felejthetetlen Kleiner Satellit. Az egyik legsikeresebbnek mondott német női előadó első három lemezével rendesen menetelt a csúcsig, aztán már elkezdett laposodni az érdeklődés a lány iránt, talán azért is, mert egyre inkább kezdett kiveszni belőle a kislányos bája, pletykák röppentek fel terhességéről, melyek hamisnak bizonyultak – magyarul a kicsi virág hervadni kezdett.
A következő években saját nevén kihozott két kevésbé sikeres kislemezt, aztán bikiniben pózolt a Maxim férfimagazinnak 2003-ban mindenki legnagyobb örömére. Később, 2006-ban előjött első szólólemezével, a Die Versuchung-gal, de a kutyát sem érdekelte már Jasmin zenei karrierje. A most 32 éves Blümchen az éneklés mellett a filmezéssel is megpróbálkozott, előkerült például Sylvester Stallone Felpörgetve című C-kategóriás autós mozijában, mostanában pedig inkább színházban játszik, de néha fel-feltűnik különböző tévésorozatokban, filmekben is, és sokszor hallatja a hangját szószólóként különböző jótékonysági rendezvényeken.
Zenei terveit már régen feladta, és bár tavaly egy orosz milliárdos nagyobb összeget tett volna le az asztalára egy Blümchen-koncertért, nem volt hajlandó elvállalni a felkérést. Jobb is ez így.
t.A.T.u.
Az oroszok kamu-leszbi duója azzal lopta be magát a férfiszívekbe, hogy két iskolai egyenruhás tinilány hajlandó volt mindent megtenni egymáshoz vonzódásuk bizonyításáért. Aztán szépen lassan kezdett leolvadni a sztoriról az édes cukormáz, és kiderült, hogy van alatta egy másik, egy sokkal izgibb, férfiak számára finomabb ízesítés. Julia Volkova és Lena Katina ugyanis nagyon is a férfiakat szerették, a pletykák szerint főleg a dögös fekete, nyíltan biszex Julia ágyába volt könnyebb bekerülni, vagy hogy másképp mondjuk, csak az nem került oda, aki két kiló fokhagymát és fél liter cseresznyepálinkát fogyasztott a felkérés előtt, és mindehhez egy doboz mezítlábas Szofit szívott el, de még ebben sem lennénk teljesen biztosak.
A csajok évről évre egyre nehezebben jöttek ki egymással, majd az üzletileg egyáltalán nem sikerült nagy visszatérés, a Waste Management album, és a botrányosnak szánt, de csak nyíltan pucérkodós White Robe videó után nem sokkal végleg feloszlottak, hogy szólóban folytassák.
A hosszú hajú Lena azóta egy egészen kellemes, abszolút Evanescence-koppintás dallal, a Never Forget-tel próbálkozott visszatérni, de nem járt átütő sikerrel, pedig a dal minőségével és a lány hangjával sem akadtak gondok, legalábbis a stúdióverzióban, mivel Lena élő énekében nehezebb tiszta hangot találni, mint aranyhalat a Dunában. A Never Forget remixe az eredetivel ellentétben egyáltalán nem bukott meg, egy hétig vezette az amerikai dance-slágerlistát, ami már sokkal szebb eredmény. Idén kijön az ex-t.A.T.u.-csaj első szólólemeze is, amiről néhány dalt már előadott különböző koncerteken. Közepesen uncsi, de vállalhatónak tűnik.
A rövid, fekete hajú Julia az évek során tovább építette kurvoid imidzsét, elfogyasztott néhány férfit, két gyermeket szült, áttért az iszlám vallásra, hápi kacsára töltette fel száját, melyet folyamatosan az orrunk alá tol egyik szólóklipjében, a Didn’t Wanna Do It-ban. A videóban egyébként furcsa módon egy lánnyal készül bulizni, majd jól megrakják őket egy orgián. Meglepődhetnénk. Nem tettük.
Felröppent a hír, hogy Julia színésznőként is szeretne debütálni, ami meg is fog történni a 9 és fél zombi című, kisköltségvetésű ZS-horrorban valamikor az idén. A filmről csak annyit, hogy még az IMDB sem tud róla. A lány idén megpróbált bekerülni az Eurovíziós Dalfesztiválra a 2008-as nyertes, Dima Bilan oldalán egy Back To Her Future című erősen közepes dallal, de mindent vittek az orosz éneklő nagyik. Bekerülésükön még az sem segített, hogy Julia újra rövid hajjal, szigorúan testhez simuló fekete szerkóban vonaglott a színpadon. Most, hogy már a botránykeltés, a videoklipben elkövetett nyílt szex senkit sem botránkoztat meg, nehezebb érvényesülniük. Senki sem lehet örökké kamuból leszbikus tini.
A legmegdöbbentőbb Queen-feldolgozásokat hallottad? Nagy kár/jobb is!