Ha egy film stáblistáján John Hillcoat neve áll a rendezte szó után, a forgatókönyvíró mellé pedig Nick Cave nevét biggyesztették, akkor ne számítsunk borvirágos jókedvre, sőt nyugodtan fogadhatunk arra nagyobb tétekben is, hogy többtonnányi mocsok fog leömleni a vászonról. Aki látta a két úriember korábbi együttműködéséből létrejött mesterműveit (Ghosts… of the Civil Dead, Az ajánlat), tudhatja, hogy nem családi vígjátékot rittyentett össze a jól működő páros. Cave ezúttal Matt Bondurant megtörtént eseményeken alapuló, vértől lucskos könyvét írta át forgatókönyvvé, ami nem veszített semmit az eredeti sztori erejéből és itt-ott felbukkanó humorából sem.

A szesztilalom idején járunk, abban a korban, amikor a zugfőzdék tüzétől a hegyek éjszakai látképe nem sokban különbözött egy átlagos estétől a Glastonbury fesztiválon. Boldog-boldogtalan (de leginkább boldogtalan) nekiáll kétes minőségű alkoholos löttyöt gyártani, a haszonból sápot szedő korrupt rendőrség és a maffia pedig azonnal támadásba lendül, nehogy kimaradjanak a buliból.

Ekkor lépünk be a kicsiben utazó, de sikeres Bondurant tesók életébe, akik közül a szinte állandóan szótlan Howard (Jason Clarke) és a kemény Forrest (Tom Hardy) viszik az üzletet, míg öccsük, a túlságosan is gyáva Jack (Shia "Transzformer" LaBeouf) inkább csak sofőrködik, hiszen nem túlságosan ért a bizniszhez, inkább mondjuk úgy, hogy nincsenek tökei hozzá.

Amikor a Bondurant-fivérek ajtaján is bekopog a végzet, azaz maga a maffia és a rendőrség (jelen esetben a kettő majdhogynem ugyanaz), harcolni kezdenek, közben pedig még Jack is öntudatra ébred, aminek nem biztos, hogy túl sok pozitív hozadéka lesz a családtörténet szempontjából. Talán már ennyiből is látszik, a sztori azon kívül, hogy megtörtént esetet dolgoz fel, igazából semmi extra meglepetést nem tartalmaz: kis hősök nagy harca egy nagy darab sajtért, de a csalódás mégis teljességgel kizárt, ennek oka pedig Tom Hardyban és az ellenfél soraiban, azaz Guy Pierce-ben és Gary Oldmanben keresendő.

Hardy egyre feljebb és feljebb tör a szakmájában, aktuális szerepében néhány morgással okoz felejthetetlen és egyben erősen mosolygós pillanatokat, el is felejted, hogy szerepelt a borzalmas és katasztrofális jelzők közé pozícionált Kémes hármas-ban, és a fejedhez csapsz, hogy „jé, hát ez volt Bane az új Batman-moziban, csak nem láttam az arcát”. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, most az lesz: Hardy jelenleg a legnagyobbak között van, már kíváncsian várjuk, mit fog kihozni az új Mad Max-filmből jövőre.

Hillcoat mozija igazából nem klasszikus, csak egy nagyon-nagyon rendben lévő gengszterfilm. Hibája nincs, minden színész a maximumot nyújtja, Shia LaBeoufnek mindig is jól állt ez a teszetosza karakter, a szépséges Jessica Chastain pont kellően misztikus és hideg a múltját titkolni vágyó pincérnő szerepében, de mégsem ők lopják el a show-t, hanem Gary Oldman és Guy Pierce.

Oldman a kemény gengszterfőnök, Floyd Banner szerepében alakít akkorát, hogy elgondolkodsz, az adott korban vajon a kabátba rejtett Tommygun elegendő védelmet nyújtana-e egy ilyen bűnöző ellen, Pierce pedig élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja a piperkőc, kiszámíthatatlan és irtózatosan agresszív Charlie Rakes bőrében.

Aki nem nagyon tud mit kezdeni magával két évadnyi Boardwalk Empire között, vagy aki már rég nem látott kemény, véres, néhol önironikus gengszterfilmet, annak kötelező választás a Fékezhetetlen. A Tom Hardy-rajongóknak pedig igazi örömünnep. Meg úgy a moziba járóknak is, akik nem feltétlenül a parasztvakítós akcióra vannak szakosodva. Utána pedig bőven megengedett némi alkohol legurítása, de természetesen csak felelősségteljesen!

További mozifilmekért olvasd a Movie Playert!