A karatézás olyan dolog, amit a karatézó egyszerűen nem képes abbahagyni. A karatézót ugyanis – főleg, ha filmes – mindig táncba hívja valami új ellenfél, egy terrorista, az adóhatóság, aztán fájdalmára megint el kell hagynia a kikoptatott bőrfoteljét, és rúg, mert ki tudja, meddig rúghatja. Pörgőből. Durván. Minden idők legnépszerűbb magyar karatézója már megint visszatérni készül, hogy ha az előző, 2002-es próbálkozásával nem sikerült, most tényleg tönkretegye azt, amit a nyolcvanas években felépített.

Lindát bírtuk, mert vicces volt, többet iázott, mint egy zárlatos szamár, és nem szabad elfelejteni, hogy ott volt mellette Pécsi Ildikó, Bodrogi Gyula és Szerednyei Béla, akik mutattak némi színészi teljesítményt is, miközben a leányzó elintézte, hogy a rút ellenfelek szájába talp kerüljön reggelire. A karakter 2002-ben visszatért, erősen spirituálisan, más felfogásban, amely műveletet a régi rajongók ütemes „monnyon le” kántálással kommentáltak. Most meg itt van ez a folytatás-tervezet, és a demófilm alapján nem sok jóra lehet számítani. Pedig az egyszeri ember valóban örül, hiszen régi kedvence újra akcióba lendül. Még ha gazdaságos módban is.

Linda megöregedett, és ez nem jó hír. Csak mert ezt a kisfilm készítői is tudják, ezért nem átallják ide-oda rángatni a szerencsétlen kamerákat a harcjelenet közben, nehogy látni lehessen, hogy a harci koreográfia egy mogyorómakkosi talponállóban kitört hajnali verekedés intenzitásával vetekszik. Persze, értjük mi, ez csak egy afféle pénz-összekalapozós promó a leendő ügyfeleknek, de már ennyitől sem áll mosolyra a szánk. Mert a magyar színész már megint akciósztár akar lenni, pedig az sosem ment neki, bármennyire is akarta.

Akkor most mindenki mondjon egy jó magyar akciófilmet. Európa Expressz? Ülj le, egyes. Argo? Háááát... Itt van nekünk ez az egy szem lány, aki teljesen vállalható akcióhős volt a ’80-as években, és persze, nagyon szívesen néznénk még, de nem mindenáron. Mint ahogy anno nagyon szívesen néztünk volna több Vukot és Süsüt, de elfelejtették mondani odafentről, hogy vigyázzunk, mit kívánunk, mert a végén még szorgos kezek összekalapálnak nekünk valamit, aztán jön a futás meg a sikoltozás.

Kaptunk új Vukot másfél milliárdból, de megvalósításában nem volt jobb, mint egy 1996-os PC-s játék átvezető videói. Sem a forgatókönyv, sem az animáció nem ütötte meg az elfogadható szintet, a nagyszabású pénztemető mozifilm jelenleg tizenkettedik a minden idők legrosszabb filmjeinek listáján az IMDB-n. A világ összes alkotása közül. Büszkék lehetünk magunkra, ugyanis szorosan a nyomában, a tizenharmadik helyen ott figyel a szintén borzalmas Álom.net is. Halleluja!

Kaptunk új Süsüt, azaz inkább Süsükét, de a sárkánycsemete tanulságos történetei ellen nem volt otthon a szekrényben sárkányfüvünk. Pedig nem a bábjáték műfajával van a baj, bármikor képesek vagyunk újra végigélvezni egy régi Süsü-epizódot. Ugyanis annak van bája, és nem utolsósorban legendásak a zenéi. Süsükének még csak egy normális főcímdalt sem tudtak összehozni, inkább valami modern, kongás katyvaszt álmodtak meg, amit még az Ufó zenekar is mosolyogva utasított volna vissza.

Ötvös Csöpi nagy visszatérését sem követeljük habzó szájjal blu-ray kiadásban. A Zsaruvér és csigavér három része hiába próbálta meg előcsalni a régi hangulatot, hozott csöcsös rendőrnőket és egyéb nem rendfenntartói csöcsöket, hiába volt még mindig szórakoztató Kern Kardos doktor szerepében, de a badszpenszeres bunyók már a múlt homályába vesztek, ráadásul a forgatókönyv gyengeségét még a megvalósítás minősége sem tudta feledtetni, sőt. Mintha kézi kamerákkal, pár ezer forintból pakolták volna össze. Egy ilyen legenda többet érdemelt volna.

És hát ott van ugye a Macskafogó 2. A film, amit jobb lett volna el sem készíteni. Az első rész fantasztikus magyar mestermű, igazi hungarikum, ami végre nem csak itthon lett siker. Hacsak nem tudunk valami hasonlóval előállni, akkor jobb befogni a szánkat. Az már eleve aggodalomra adott okot, hogy a latinos (!) főcímdalt Malek Miklós énekli. Semmi jazz, semmi maradandó pillanat, persze nem is kötelező, rengeteg év telt el az első rész óta, de azért nem ártott volna kiszolgálni a régi rajongókat is tökéletesre csiszolt párbeszédekkel, egy jó sztorival és zenékkel.

A visszatérések analógiáját követve természetesen Lindának is elő kellett kerülnie, Görbe Nóra el is mondta már régebben, hogy még szeretne egy igazán jó szerepet. Hát most meg is kapja. Ez önmagában lehetne nagyon jó hír. Csak hát a Honda terepjáró nem Babetta. Johnny Gold nem Szerednyei Béla. Az Ong-bak-on nevelkedett néző pedig nem fogja beérni a rángatózó kamerákkal, akármennyire is legyenek jók a poénok, és ne felejtsük el, már az előző sorozatban sem a harcon volt a hangsúly. De ha mondjuk egy Rocky Balboa-féle öregedő egykori hős személyes érintettség miatt újra akciózni kezd sok dráma közepette-sztorival állnának elő, akkor még érhetnek minket meglepetések. De ugyebár a videóban elhangzanak a kulcsszavak: krimi, vígjáték-elemekkel.

És ha Linda is visszatér, mi jöhet még? Félve mondjuk ki, de talán nincsenek messze a Kisváros legújabb kalandjai, ahol Usztics Mátyás újra vörös arccal ordibálhat, Hollósi Frigyes azonban már az égi étteremben falatozik. Vagy jöhet a Szomszédok 2000, amelyben nem várt fordulatként végre valaki megfekteti Etust. De az sincs kizárva, hogy Kántort véletlenül egy régi indiántemetőbe hantolták el, és hamarosan revánsot vesz mindenkin, aki romlott parizerrel etette. Esetleg a Tenkes kapitánya újra lóra, vagy inkább jó magyar Suzukiba száll? Előbb-utóbb mindenki számára eljön a feltámadás ideje, akár akarja, akár nem.

Lindát bármikor újranézzük, mert ott és akkor, sikítozásokkal, Babettával, cipőből kibújással, isteni főcímzenével együtt megettük. Régen volt. Most már nincsen régen. De hát a karatézás és a feltámadás ugyebár olyan dolgok, amit a karatézó és a filmipar nem képesek abbahagyni. Pedig néha nem ártana…

Tovább:
A Player legfrissebb cikkeihez
Fegyencedzés újratöltve, avagy az erő alaprendszere
Az Apple tündöklése és bukása 2012-ben