Ha a Meridát történetesen Mackótestvér 3-ra keresztelte volna a Disney, akkor sem lett volna nagy a tévedés mértéke. Mert hogy itt is van mackóvá változás, mackós antihős, medvecukor, mackósajt, már csak Maci Laci felbukkanását várja az ember, de hát ez nem a Yellowstone Nemzeti Park. Itt nincsenek piknikkosarak, csak skótok, klánok, harcos hősök, akik versengenek a szépséges és egyben a Ferencváros – Újpest rangadó keménymagjának lelkületével mindig harcolni vágyó hercegnő kegyeiért, akinek éppenséggel egyáltalán nincs kedve férjhez menni, lóhátról nyilakkal célba lőni félelmetes pontossággal viszont annál több.

A Merida egy bátor hercegnő függetlenségi harcából induló családtörténet, ami nem győzi hangsúlyozni, mennyire érdemes odafigyelni a szüleinkre, és szót fogadni nekik, de azért kikacsint az ősökre is, hogy ugyan ne legyenek már annyira begyepesedettek, próbálják már meg elfogadni a generációs különbségeket, talán akkor még ők is boldogabbak lesznek, és nem akarják majd egy szívlapáttal rituálisan agyonverni egymást. A Pixar új egész estés moziját nem lehet azzal vádolni, hogy nincs benne mélység, csak éppen most már az elején is lelátni az aljára, és úgy engedjük majd el a másfél óra után, hogy nem is beszélünk róla többet. Ami ugyebár finoman szólva sem megszokott dolog a társaság olyan filmjeit elnézve, mint a Wall-E, a Toy Story 3, vagy a Fel!, hogy a többit már ne is említsük.

Félreértés ne essék, a film egyáltalán nem rossz. Az animáció gyönyörű, már megint bebizonyosodik, hogy csak a rajzfilmek esetében üt igazán a 3D, a karakterek remekül kitaláltak, viszont most elmarad a csoda, ami miatt újra és újra meg akarjuk nézni a mozit és kielemezni a rejtett poénokat. Csak mert olyanok most nincsenek igazán. Egy-egy ponton azért elérkezik a kikacsintás pillanata: az egyik klánt például Macintosh-nak hívják, adózva ezzel a csapat szűnni nem akaró Mac imádatának. A sztorival az a legnagyobb baj, hogy nincs benne semmi eredetiség, de ettől még kellemes, remekül összerakott darab, és bár szinte minden pontját láttuk már valahol, tökéletesen kikapcsol arra a másfél órára, viszont ezúttal nem tölt fel úgy, ahogyan azt egy Pixar film szokta.

Ha gyerekkel szeretnéd megnézni a filmet, ne gondolkozz, azonnal irány a mozi, utána le lehet vonni a tanulságot, miszerint a család a legfontosabb, és nincs duma, mostantól bizony meg kell enni a spenótot is, mert lesz nemulass. Ha egyedül, könnyen lőhetsz kapufát, hiszen a Pixar egyszerűen most nem is akart a felnőtteknek szólni, inkább összehoztak egy aranyos Disney mesét, a megszokott Pixar színvonaltól távol, de még mindig élvezhető minőségben. Nincs akkora baj, mint a Verdák 2 esetében, de ezek után kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a Szörny Egyetemmel, mert ha az sem hordoz majd magában felnőtt tartalmat, akkor sajnos végleg elvesztettük a Pixart. Mármint mi, a felnőttek. A gyerekek, és a hagyományos Disney mesék fanatikusai viszont olyat kapnak, amitől a nyáluk is kicsordul.

További mozikritikákért olvasd a Movie Playert!