A Faun labirintusa (2006)

Mese felnőtteknek – írtuk egy korábbi összeállításunkban Guillermo del Toro főművéről, és persze komolyan is gondoltuk. E helyütt azonban ismét elő kell vennünk ezt a remek kis filmet, hiszen néhol elképesztően brutális képsorok szakítják meg az ábrándozást. A legemlékezetesebb jelenetben Vidal kapitány (Sergi López) egy foglyul ejtett apát és fiát gyanúsít kémkedéssel.

A pórul járt szerencsétlenek táskájának átvizsgálása során előkerül egy üveg bor, a főgonosz pedig egyik pillanatról a másikra vérszemet kap, és az üveg nyakát marokra fogva négy-öt ütéssel péppé zúzza a fiú arcát. A nézőtéren ekkor az első randis párok hölgytagjai a popcornba rejtették az arcukat, a férfiak pedig magukban nyugtázták, hogy ma este már biztosan nem lesznek egy italra invitálva.

Casino (1995)

Martin Scorsese egyik (ha nem „A”) leghatásosabb maffiafilmje Joe Pesci karakterének, a kiszámíthatatlan Nicky Santorónak hála bővelkedik a véres jelenetekben. A finálé sem kutya, de szerintünk ennél egy fokkal keményebb, amikor az említett pszichopata egy bérgyilkosnak, Tony Dogsnak („aki kemény gyereknek hitte magát”) satuba fogja a fejét, hogy három napi nonstop kínzás után végre árulja már el, kinek a megbízásából lőtt rommá egy kocsmát.

A nevet hallva Nicky még idegesebb lesz: „Charlie M? Azért nyomjam ki az agyadat a szádon, hogy ezt a kis gecit védjed?” Aztán jókedvűen teker még néhányat a satun és a nézők megfáradt idegein.

127 óra (2010)

Mire számítottál, amikor leültél megnézni egy olyan filmet, melyben egy sziklába szorult hegymászó levágja a saját kezét? Persze tudtuk, hogy lesz némi vér és jajgatás, de a végeredmény a legvadabb elképzeléseinket is túlszárnyalta. Danny Boyle egy egyszerű drámába csomagolva rakta elénk minden idők egyik legbrutálisabb jelenetét. A moziban csücsülve ezúttal nem csodálkoztunk még azon sem, hogy az ominózus jelenetnél meglett férfiemberek kezdtek éppen másfelé bámulni.

A film egyébként a 2010-es év legjobbja, de nem biztos, hogy a nézők többsége húsz év távlatából a csodálatos zenére, a zseniális vágásra, a mesteri fényképezésre vagy James Franco zsigeri játékára fognak emlékezni. Az életlen zsebkéssel nem csak egy kezet vágtak le, hanem a sokkoló képsorokat is bekarcolták a filmtörténelembe.

Kutyaszorítóban (1992)

Arról lehet vitatkozni, melyik rosszarcúnak milyen szín volt a neve Tarantino első nagy dobásában, de azt mindenki tudja, hogy a legbetegebbet közülük Mr. Szőkének hívták. Hogyan is lehetne elfelejteni Michael Madsen szadista karakterét, amikor az ipse egy kannányi benzin és egy borotva segítségével kezeskedett a maradandó filmélményről?

Aki addig panaszkodni mert volna a meglőtt Tim Roth kicsit erősre sikerült rinyálása miatt, annak az a jelenet végképp befogta a száját, amikor a túszul ejtett egyenruhásnak ez az elmebeteg szépen komótosan lenyisszantotta a fülét, aztán elkezdte megöntözni üzemanyaggal. A padlógázzal pörgő párbeszédeken örömködő közönségnek itt gyorsan az arcára fagyott a mosoly.

Visszafordíthatatlan (2002)

A Visszafordíthatatlan amellett, hogy egy teljesen jogosan egekig magasztalt látlelet a legalantasabb emberi vágyakról és a bosszú természetéről, magában hordoz 13 percet, amit – ha egyáltalán végig bírtad nézni – soha nem felejtesz el. Ebben a jelenetben a kamera vágás nélkül mutatja azt, ahogy Monica Belluccit egy aluljáróban megerőszakolják, majd halálra verik.

Mit is írhatnánk? A legindokoltabb öt perc néma csend lenne, de nyilvánvaló okokból ezzel itt nem élhetünk. Talán csak annyit, hogy ezek a képsorok olyan elemi erővel pusztítanak, mely mellett a komplett Fűrész-sorozat bohókás burleszknek tűnik csupán.

A passió (2004)

Mel Gibson minden bizonnyal színtiszta vallásos hevületből forgatta le ezt a Jézus Krisztus szenvedéseiről szóló filmet. Ebbe az elképzelésbe elég csúnyán belerondít a tény, hogy a mozi durván naturálisra sikeredett. Azok a hívők, akik abban a reményben foglalták el helyüket a moziban, hogy egy éteri magasságokba emelkedett, szinte már transzcendens filmet fognak látni, az első szöges-ostorcsapásoknál ijedten néztek a mellettük ülőre. Jim Caviezelnek sem lehetett könnyebb dolga, hiszen ő a forgatást egy tátongó sebekkel és kiálló csontokkal díszített kezeslábasban volt kénytelen kibekkelni.

Erős a gyanúnk, hogy Gibson nem elsősorban a keresztre feszítés vallásos vonatkozásait, inkább az elviselhetetlen testi szenvedést szerette volna megmutatni.

Amerikai história X (1998)

Edward Norton a Harcosok klubja berkein belül is kiosztott néhány maflást csontos ökleivel, de az igazi K.O.-t az Amerikai história X-ben láthattuk tőle. Derek Vinyard nem egyszerű kertvárosi srác. Apja halála után felcsap skinheadnek, néhány hónap alatt felszalad rá legalább tizenöt kiló tiszta izom, aztán a helyi rasszista bandák legkeményebb vezetőjévé válik. Az idill nem tart sokáig, hiszen egyik este fekete fiatalok törnek be a házukba. A szerencsésebbek el tudnak szaladni, de az egyik rosszabbul jár: Derek ráparancsol, hogy harapjon rá a beton útpadkára, aztán rövid sztepptánc-koreográfiát mutat be a tarkóján.

Bár a taposást csak messziről mutatja a kamera, azt a pokoli reccsenést és a magától értetődő természetességgel elkövetett brutális kivégzés kényelmetlen gondolatát képtelenség elfelejteni.

A sebhelyesarcú (1983)

Ez a cím akár kakukktojás is lehetne, hiszen bármilyen meglepő, Bian De Palma gengsztereposzának legnagyobb port kavart jelenetében semmi konkrétumot nem mutat a kamera. Tony Montanát és társát csapdába csalja néhány kábítószer-kereskedő, akik a cuccot nem adnák, de az ellenérték azért kellene nekik. Hőseink persze ragaszkodnának a pénzhez, ezért ellenállnak, és ekkor kerül elő a láncfűrész, amivel meg is dolgozzák Tony társát a fürdőszobában.

Ki akarna randizni egy berregő Stihl-fűrésszel egy olyan klausztrofób helyszínen, mint egy motelszoba zuhanyfülkéje? A maximum, amit láthatsz, az a fájdalomtól keresztbe állt szemű áldozat és némi fröcsögő vér, a nézők jó része mégis a szemei előtt tartotta a kezét.

Betty nővér (2000)

A Betty nővér műfaja a hivatalos verzió szerint vígjáték, de erősen ellenjavalljuk, hogy vasárnap erre a filmre tereld össze a tévé elé a család apraja-nagyját. A gyerekek egészen addig nem fognak találni semmi vicceset ebben a moziban, amíg Morgan Freeman és Chris Rock meg nem kötözik Aaron Eckhartot… utána meg végképp nem.

A jelenetben ugyanis a Rock által alakított zöldfülű bérgyilkos hatalmas ügybuzgalmában úgy dönt, megskalpolja szegény Aaront, de a kivitelezésbe hiba csúszik, és csak néhány erős rántás után sikerül hátratépkedni a szerencsétlen flótás fejbőrét.

Drive – Gázt! (2011)

A tavalyi év egyik meglepetésfilmje felidézett nekünk valamit a hetvenes évekből, amit már régen elveszettnek hittünk, Ryan Gosling pedig ezzel a mozival vált visszavonhatatlanul generációja favoritjává. A hallgatag sofőrsrác persze csak megszorításokkal bélyegezhető hőstípusnak, hiszen néhány szituációban nem egészen úgy viselkedett, ahogy azt az etikett diktálta volna.

Amikor például a nővel az oldalán egy rosszfiú társaságában beszállt a liftbe, akkor az ottani szereplése meglehetősen ellentmondásosra sikerült. A csók még rendben van, de az, hogy ezt követően szó szerint belelépett a másik férfi fejébe, már morálisan megkérdőjelezhető cselekedet volt. Így lehet a közönség arcára mosolyt varázsolni, majd ugyanazon percben azt jól oda is fagyasztani.

Tovább:
A legfrissebb cikkekhez
A kategória legújabb cikkeihez
Az amerikai elitkommandó kudarcba fulladt első bevetésének történetéhez