A franciák nagyon betaláltak a mozgásképtelen Philippe és a mindenki életét megváltoztató Driss sztorijával, és mielőtt még elérkezne az idő az amerikai verzió elkészültéig (bizonytalan időpont, bizonytalan Chris Tucker, biztos Colin Firth), addig is elkészítették a maguk Életrevalók-ját, csak éppen egy másik megtörtént eset alapján, ami ha úgy vesszük, az előbb emlegetett mozi inverze is lehetne.

A kezelés főhőse ugyanis a szintén mozgásképtelen Mark (John Hawkes), aki bármennyire is sablonosan és büdöset fingós vígjáték-elemekkel operálónak hangzik, de harminchat évesen el szeretné veszíteni a szüzességét. A sztori azonban bármennyire is hihetetlen, de nem egy szalagavatóval folytatódik, hanem egy szexterapeutával (Helen Hunt), akivel Mark lépésről lépésre halad előre vágyai megvalósításához. A mozdulni képtelen, de szexuálisan aktív és hihetetlenül életerős férfi persze akarva-akaratlanul is megváltoztatja mindenki életét, kicsalogatja őket a csigaházukból, hogy mindenki boldogabban távozzon a moziból.

Helen Hunt ötvenéves kora ellenére lazán vállalja be a teljes pucérságot, és meg kell hagyni, remekül tartja magát, de nem is ez a lényeg. Már csak azért sem, mert azon esetek egyike az övé ebben a szépséges filmtörténelemben, amikor nem az elborzasztás, vagy az öncélú csöcsmutogatás miatt szükséges mindent megmutatnia, hanem mert a történet szempontjából így természetes, egyszerűen szükség van rá. Így nem is tűnik furcsának, hogy tulajdonképpen a film jó részében egy ötvenéves nőt nézünk egy szál semmiben, egy férfit, aki mozdulni sem képes, meg egy papot, aki csak hallgat.

Mindez egy olyan gyönyörű, megható, felemelő és nem utolsósorban vicces sztorivá áll össze, ami méltán repíti majd ezt a mozit az év legjobbjai közé. Sírós, röhögős dráma a legjobbak közül. Emlékezni fogsz rá még nagyon sokáig.

8/10

Tovább:
Tarantino-interjú: Még tíz évem lehet hátra ilyen életerővel
Milyen az ideális budapesti szórakozóhely?
Dollárbaba, az orosz fogoly és a kitaszított – Hol a helye Dzsudzsáknak és Juhásznak?