A Csillagok háború legújabb epizódján túl is van élet a mozikban, itt van például a nagyszabású tengeri dráma Ron Howardtól, ami van olyan drámai, mint Az ébredő erő, csak egészen másképpen.

– Szereted a tengerről és hajósokról szóló filmeket?

– Nagyon szeretem a hajós, vitorlázós és tengerész témájú filmeket és minden filmet meg is nézek ebben a témában. A vitorlás tanítványaimmal mindig az aktuális filmről is szoktunk beszélni a vitorlás tanfolyamainkon. Ez a mostani film az egyik kedvencem.

– Mennyire tűnik reálisnak az, ami A tenger szívében látható?

– A tenger szívében egy reális történet, persze túlzásokkal vegyítve. Kisebb vitorlásoknál előfordul, hogy alvó bálnának ütköznek és a komoly sérülések miatt a hajók elsüllyedhetnek. Illetve Japánban – ahol még van bálnavadászat – bálnavadász csónakokat a bálnák néha fel is borítják – erről vannak videók a neten is. 33 méteresnél nagyobb bálnát azonban még soha nem találtunk és a fehér bálna is nagyon ritka, jelenleg kettő van összesen a több ezer bálna között.

– Veled megtörtént már, hogy egy szélcsend miatt hosszú ideig vesztegeltél a tenger közepén? Felmerült, hogy éhezni fogsz?

– Igen, történt ilyen. Amikor Carinával, a 6 méteres kisvitorlásommal Földet kerültem, akkor több alkalommal is volt hosszú szélcsend és várakozás. Carina annyira kicsi volt, hogy nem volt a motoromnak elég nagy üzemanyagtankja hosszabb motorozáshoz, ezért nekem várnom kellett. Az Egyenlítő környékén változó és gyenge szelek vannak legtöbbször és ezért például Carinával Panamából Galapagosig (1300 km) 40 napot tartott a hajózásom. Amúgy a leghosszabb non-stop vitorlázásom 51 nap volt Galapagos és Francia Polinézia között, de ezen a szakaszon nem volt már hosszabb szélcsendem. Éhezésem szerencsére nem volt, de volt olyan szóló vitorlázásom a Vörös-tengeren katonai térségben – ahol nem lehetett kimenni a partra –, hogy két hét élelmiszert egy hónapra kellett beosztanom a kedvezőtlen időjárás miatt. A személyes weboldalamon nagyon sok információ (képek, videók és napló) megtalálható a három éves szóló Földkerülésemről.

– Megtörtént már, hogy – mint a filmbeli tengerészek – éhezned kellett? Néhány rólad készült fényképen nagyon le vagy fogyva. Mennyi súlyt veszítesz és nyersz vissza egy hosszú hajóúton?

– Mint mondtam, nekem szerencsére nem kell soha éheznem, habár nekem is volt olyan, hogy be kellett osztanom az ételt és napi adag volt a hajón. Nagyon sokat mozogtam a szóló Földkerülésemkor – kormányzás, vitorlakezelés és javítások – és nagyon sok energiát használtam el és emiatt izmosodtam, de csak 2–3 kilót fogytam, de nagyon egészségesnek éreztem magam.

– Adott esetben te részt vennél egy „tengerész sorsolásban” a mentőcsónakban? Hallottál ilyen legendákat, ma is megtörténhet ez?

– A tengerészeknél is előfordult kannibalizmus a múltban, a leghíresebb ilyen eset a Franklin-expedíció (Erebus hajó, 1846) során történt. Amikor a hajó elsüllyed, akkor a mentőtutajban is lesz egy vezető, és ez a vezető, a mentőtutaj kapitány határozza meg a rendet és a szabályokat. A tengerészeknél vannak irányelvek ilyen esetben, amiket szakkönyvek írnak le részletesen. A lényeg, hogy ilyen esetben nem szabad elcsüggedni és soha nem szabad feladni. Nagyon fontos a mentőtutajban a jó morál fenntartása. Ma a kannibalizmus elképzelhetetlen, habár a hetvenes években a hegyekben a túlélésért megtörtént ilyesmi. Ebből filmet is készíttettek: Az életben maradtak címmel. Én, mint kapitány inkább halat és teknőst fognék, és azzal élném túl a csapatommal az óceánon. Az óceánon még inkább igaz az az állítás, hogy minden fejben dől el.

– Találkoztál már nyílt vízen bálnával? Valóban megtörténhet, hogy egy óriásbálna emberre támad?

– Igen nagyon sokszor találkoztam bálnával, a Földközi-tengeren, Atlanti-óceánon, Csendes-óceánon és az Indiai-óceánon. Ha a kicsinyét védi, akkor előfordul, hogy támad, de inkább én védésnek hívom, ezért is van, hogy a bálnafigyelésnek komoly szabályai vannak. Én több alkalommal vezettem bálnafigyelő vitorlástúrákat a Karib-tengeren és a Csendes-óceánon is és az a lényeg, hogy nem szabad megijeszteni azzal, hogy közel megyünk hozzá. Például januárban az Ocean Sailing Sport Egyesülettel (www.oceansailing.meder.hu) megyünk vitorlázni a Karib-tengerre és ott bálnákat is szeretnénk figyelni, ilyenkor természetesen mindent szabályt betartok és a jobb fénykép kedvéért sem megyek közelebb a megengedettnél.

– Fél-e az, aki tengerre száll? Te félsz? Gondolsz-e arra, hogy esetleg nem térsz vissza?

– Én nem félek, hanem szeretem, és alig várom minden esetben. Én mint vitorlásoktató a tanulóknak két dolgot emelek ki a tanfolyam legelején, amire kell figyelniük:
1. részleteket megfigyelése 2. empátia a csapattagok felé.
Persze a többségben van erős éberség és nyugtalanság, ami a figyelmet erősíti és az összpontosításnak is jót tesz, de ez nem félelem. Volt olyan szituáció néhány éve a szóló Földkerülésemkor, amikor azt hittem, itt a vége és nem térek vissza, de sikerült és itt vagyok.

– Van családod? Ők mit szólnak ahhoz, amikor kihajózol?

– 2013-ban a Minitransat nevű szóló Atlanti-óceán átkelő vitorlásversenyen – a hajók 6,5 méteresek voltak csupán! – eltört az árbocom és a 2,5 méteres árbocmaradványomra tettem egy kis vitorlát és így vitorláztam egy hétig Afrika felé, ahol ki tudtam kötni. Ez két éve történt, de olyan, mintha tegnap lett volna, és ekkor a család izgult, de tudták (és tudják), hogy én egy nagy túlélő vagyok és a vitorlástanfolyamainkon ezt is tanítom, hogy kritikus esetekben mit és hogyan kell csinálni – és én a saját történeteimet mondom, nem csak a tankönyvet. Még nincs gyermekem, de ha majd lesz, akkor biztos, hogy még óvatosabb leszek. Mivel vitorlásoktató és vitorlástúra szervező és vezető vagyok a Balatonon, az Adrián és a Földközin, ezért nekem ez a munkám, nekem ki kell hajóznom és vitorláznom kell, a családom elfogadja ezt. Szerencsém van az a munkám, ami a szenvedélyem is – ez nekem több, mint hobbi.

– Miért indulsz el? Mi vonz? Vajon mi vonzza a Chris Hemsworth játszotta figurát, aki a filmben a legszörnyűbb élmények után is újra hajóra száll?

– Vannak, akik a tengere születtek, és én is ilyen vagyok. Nagyon sok pozitív energia, és a szabadság egyfajta megélése az, ami a tengerben vonz engem. Mint vitorlásoktató, vitorlástúra szervező és vezető, azt látom, hogy a csapat, akik velem vitorláznak a kikapcsolódás miatt, az Adriai szigetvilág megismerése miatt, egy sport megismerése és megtanulása miatt teszik. A tenger közelsége mindenkinek jót tesz és mindenkit feltölt, a vitorlázás szerintem a legjobb eszköz a tenger megismeréséhez és mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a csodálatos sportot.

A tenger szívében már látható a magyar mozikban.

(Az interjú elkészítésében köszönjük az Intercom segítségét.)