Akik dollármilliókat vesztettek - Lemondott szerepek, vesztes színészek (2.rész)

Marty McFly tényleg nyuszi volt, Forrest Gump messze futott a szereptől, Piton professzort nem varázsolta el a varázslóiskola - további öt olyan eset következik, akik nem vállaltak el egy felkérést. Hibáztak. Nagyot.

Tegnap már bemutattunk néhány olyan esetet, amikor egy színész valamilyen nem túl szimpatikus melónak lazán hátat fordítva elégedetten summázza, hogy bizony jól döntött. És akkor még nem tudja, mennyit veszített. Jöjjön most további öt olyan sztori, ami miatt az áldozatok azóta is a fejüket verik a falba.

Mel Gibson – Batman


Bizony-bizony, Mel kemény helyzetbe került 1989-ben, amikor is már bólintott a Halálos fegyver második részére, majd beajánlották neki Bruce Wayne szerepét Tim Burton egyik nagy alkotásában. Ne felejtsük el, hogy akkoriban Gibson úr nem kicsit volt a csúcson, és annyira nem is elképzelhetetlen, hogy bőrruhában ugrál és hörög. Viszont rosszul nem jártunk, Mel Gibson és Michael Keaton is jól teljesítette feladatát abban az évben, annak ellenére, hogy utóbbi szereplése ellen a képregény rajongóinak hada tüntetett. Fontos ugyanitt megjegyezni, hogy Bruce Wayne és Vicki Vale karakterének megformálására szóba jött gyakorlatilag az összes akkoriban aktív színész és színésznő, ráadásul Vale kisasszonyt eredetileg Sean Young (Finkle és Einhonrn egyben, valamint Rachael a Szárnyas fejvadászból) játszotta, csak aztán egy baleset miatt ott kellett hagynia a forgatást.

Ralph Macchio – Vissza a jövőbe

Nem tartjuk valószínűnek, hogy mindenki csipőből tudná, ki is Ralph Macchio, ha nem lenne itt róla egy kép. Ralph rengeteg sok takarítás, tisztogatás, barkácsolás és verés után sikeresen alkalmazta a daru-állásból indított rugását a Karate kölyök c. filmben, és ezzel kiskölkök és tinilányok felejthetetlen kedvencévé vált. Történt mindez 1984-ben, amikor is megkérdezték hősünket, hogy lenne-e kedve eljátszani Marty McFly-t, és erre a kérdésre sikerült nemmel válaszolnia. Az IMDB idézete szerint: turned down the role thinking the movie was about "A kid, a car, and plutonium pills". Amellett, hogy egy jót kuncogunk Ralph döntésén (későbbi karrierjét figyelembe véve tán még jobban), érdemes tudni, hogy Michael J. Fox volt az első számú jelölt, azonban nem tudott elszabadulni a Családi kötelékek c. sorozat munkálataitól. Ez annyira konkrét probléma volt, hogy el is kezdték forgatni a filmet Eric Stoltz főszereplésével, aztán megegyeztek a felek, hogy ez sehogy sem lesz jó, így mégis elhozták Foxot, akinek viszont enyhén szólva két végén kellett égetnie a gyertyát, hogy megvalósuljon a film.

Chevy Chase – Forrest Gump


A Chevy Chase – Tom Hanks – filmszerep háromszögben felettébb érdekes dolgok történtek már, és nem mondhatnánk, hogy Chevy jött ki győztesen a dolgokból. Az már más kérdés, hogy a nézőközönség jobban járt-e (feltételezhetően igen). A legérdekesebb pontja viszont az egész történetnek talán a Forrest Gump, amit az örökké vakáción levő úriember visszautasított még egy korai fázisban. Véleménye szerint a forgatókönyv nem volt elég erős, és azóta is állítja, hogy Hanks nyomására csinosítottak is rajta, aki ezzel a Philadelphia főszerepe után újra megkapta a legjobb férfi színésznek járó Oscar-díjat. Hanks így maga mögött hagyt a vígjátékokat és megnyitotta tartósan az utat komolyabb szerepek előtt, vagyis összehozta azt, amire Chevynek is nagy szüksége lett volna akkoriban. Chevy öt évvel később megint visszautasított egy ajánlatot, mégpedig az Amerikai szépség főszerepét, ami aztán Kevin Spacey-nek hozta meg az arany szobrocskát. Fail. Érdekesség, hogy Bill Murray és John Travolta is visszautasította Forrest Gump szerepét, utóbbi be is ismerte, hogy hiba volt, előbbi meg állítólag összeverekedett egyszer Chevy Chase-szel a Satruday Night Live színfalai mögött 30 évvel ezelőtt, de ez már tényleg egy teljesen másik történet.

Molly Ringwald – Micsoda nő!


Őszinték leszünk: Molly Ringwald azért került bele válogatásunkba, mert imádjuk. És nem csak mi, a Breakfast Club (1985) idején egy világ volt szerelmes a vörös hajú tündérbe, aki 80-as évek ikonikus Brat packjének volt a tagja. Molly azonban 1990-ben visszautasította Vivian Ward szerepét a Micsoda nő! című filmben, ugyanis nem igazán tetszett neki az, hogy egy prostituáltat kell játszania. Így ő nem tanulhatott a kamerák szeme láttára fancy helyen étkezni, nem bolondulhatott meg a győnyörűségtől, amikor először életben látja a La Traviatat (ugye), nem mászott fel érte az erkélyre egy tériszonyos millioms (aki maga zongorázott neki), és nem utolsó sorban nem rajzolta fel magát a filmes térképre tartósan, mint ahogyan azt Julia Roberts megtette. Molly ezek után sajnos még a Ghost női főszerepét is elbukta, pedig ugye ott még a karaktert is Mollynak hívták. Manapság TV-sorozatokban szerepel. Nem baj, mi azért továbbra is szurkolunk, és a Breakfast Clubot bármikor szívesen újranézzük.

Tim Roth – Harry Potter sorozat


Ha már szóba került valaki, akiért abszolút megveszünk, akkor itt az ideje, hogy megemlítsük Tim Roth-t. Mr. Orange, Guildenstern, 1900 és nem utolsó sorban Ted és még sok más zseniális karakter csodálatos megformálója 2001-ben egy rendkívül erős ajánlatot kapott: alakítsa ő a Harry Potter sorozat egyik legizgalmasabb karakterét, Severus Snape-et (Piton professzor). Egy pillanatig sem állítanánk, hogy Alan Rickman rosszul végezte dolgát, nincsen szívünkben fájdalom, de amennyire nem passzolna elméleti szinten sem Tim Roth ehhez a szerephez, annál inkább néztük volna meg, hogy mit is alakít. Természetesen lehetne arról elmélkedni, hogy mennyire is lettek egyáltalán használhatóak a HP-filmek, és tudták-e azt az élményt adni, mint a könyvek, de mindenképpen érdekes, hogy Tim azért nem fogadta el az ajánlatot, mert sokkal jobban érdekelte Thade (majom jelmezben előadott) szerepe a Majmok bolygójának Tim Burton által újragondolt verziójában.

Lemaradtál az első részről? Akkor olvasd el itt és most!

Minden éven egyszer eljön a sóbiznisz ünnepe, ami köré spontán módon összeverődik egy amerikai focidöntö is. A költségvetés nem éppen egy bivalytárogatói  koncertével vetekszik, a közreműködők is hihetetlenek, ahogyan a showkészítés nagykönyvében az meg van írva. A Player most bemutat néhányat a legsúlyosabb esetekből. Janet Jackson mellét kivéve...

Madonna

Na ki a legnagyobb megalomán a világon? Madonna sosem viccel el semmit, a 2012-es Halftime Show nagyobb, hosszabb, vágatlanabb volt minden eddiginél. A több mint 12 perces szett alatt parádézik a Cirque de Soleil, vendégmuzsikusként benéz az LMFAO két idiótája, M.I.A., Nicki Minaj és Cee Lo Green is. A playback partit, és a megbotlást lazán megbocsátjuk Madonnának, hiszen akkora látványt kanyarintott, amibe beleremegett a föld. Ugyan ki más fedné le a teljes pályát egy hatalmas kivetítővel?

1. Vogue
2. Music (+Party Rock Anthem + Sexy And I Know It)
3. Give Me All Your Luvin'
4. Open Your Heart / Express Yourself
5. Like a Prayer

New Kids On The Block

Nem mehetünk el szó nélkül az 1991-es Disney/Benetton reklámnak is beillő show mellett, ahol az ereje teljében lévő New Kids sikítást előidéző csípőmozgással hódít a gyereksereg között, a Disney palota háttér előtt. A Step by Stepet persze senki sem úszta meg.

Setlist:

1. Step by Step
2. This One’s for the Children
3. It’s a Small World After All

Black Eyed Peas & Usher & Slash

Minden idők második legdurvább show-ja, az LCD és a LED kijelzők minden vállfajának felvonultatásával (naná, hiszen a Tron 2.0 az alaptéma), egy teljes pályányi táncossal, akik ijesztően egyszerre mozognak, és még világítanak is, hogy a buli ki is nézzen valahogy. Slash is felnéz a LOVE felirat alakú színpadra, de mintha nem lenne formában. Mennyből az angyalként érkezik Usher helikopterről. Semmi extra, csak egy átlagos 2011-es Halftime show.

Setlist:

1. I Gotta Feeling
2. Boom Boom Pow
3. Sweet Child O’ Mine
4. Pump It
5. Let’s Get It Started
6. OMG
7. Where Is The Love?
8. The Time (Dirty Bit)

Michael Jackson

Most visszanézve annyira nem is extra Jacko 1993-as fellépése (mármint a közönséget megtévesztő bevonuláson kívül), táncosok vannak dögivel, a Művész top formában, de akkor még nem az volt a lényeg, hogy akkora kijelzőket hozzanak be a pályára, ami röhejessé teszi még a 260 cm átmérőjű, 40 milliós tévéket is. A fellépés mindenesetre egy a legjobb formájában lévő szupersztárt mutat.

Setlist:

1. Jam
2. Billie Jean
3. Black or White
4. Heal the World

U2

Ha úgy nézzük, a 2002-es U2 Super Bowl műsor semmivel sem több, mint egy átlagos koncertjük. Viszont nem is kevesebb. És mivel tudjuk, hogy Bonoék akkora színpadképeket álmodnak meg maguknak, amik a Puskás Stadionba sem férnek be, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a show nagyon rendben volt.

Setlist:

1. Beautiful Day
2. MLK
3. Where the Streets Have No Name

Prince

Öreg herceg nem vén herceg, ezt már a Sziget óta tudjuk. Prince 2007-ben Foo Fighterst játszik, ami már eleve jófejség, és ha azt is hozzá tesszük, hogy ez a dal a Best of You, ráadásul teljesen átgyúrva, egyből kihagyhatatlanná teszi a felsorolásból a zseni Super Bowl-fellépését.

Setlist:

1. We Will Rock You
2. Let’s Go Crazy
3. Baby I’m a Star
4. Proud Mary
5. All Along the Watchtower
6. Best of You
7. Purple Rain

The Who

CSI összes pár percben, 2010-ben. De mindezt egy olyan színpadképpel megtámogatva, ami beleég a retinánkba, picit öregesen, de becsülettel, olyan közönségénekeltetéssel, ami hangszálakat szakít. Igazi stadionrock, minden, ami egy ilyen estére kell.

Setlist:

1. Pinball Wizard
2. Baba O’Riley
3. Who Are You
4. See Me, Feel Me
5. Won’t Get Fooled Again

Aerosmith & Britney & ’N Sync & Nelly & Mary J. Blidge

A legfurcsább összeállítás evör. De ilyen a showbiznisz. Elég természetellenesen váltja Justin Timberlake egykori fiúcsapatának nyáldalát egy még nyálasabb Aerosmith sláger, hogy aztán a végén összefussanak a szálak, és az ’N Sync, Britney, valamint az Aerosmith együtt adják elő a Walk This Way-t. Apokalipszis a fanyalgóknak, elég jó vicc a röhögni vágyóknak, show mindenkinek, aki szereti.

Setlist:

1. Bye Bye Bye
2. I Don’t Want to Miss a Thing
3. It’s Gonna Be Me
4. Jaded
5. Walk This Way

Bruno Mars & Red Hot Chili Peppers

A funk és a hazafiasság került a főszerepbe, előbbit különösebben nem, utóbbit már egy picit erősebben bánjuk. Bruno Mars olyan lazán adja a fiatal James Brownt, hogy attól még a sánták is táncolni kezdenek, de amikor megjön a Red Hot Chili Peppers, akkor aztán tényleg elszabadulnak az indulatok. Ügyes show, ahol inkább a zene dominál, de persze a színpadkép sem éppen egy haknikirály mucsajröcsögei fellépését idézi.

Setlist:


1. Billionaire
2. Locked Out of Heaven
3. Treasure
4. Runaway Baby
5. Give it Away
6. Just The Way You Are

Katy Perry & Lenny Kravitz

Katy jön, és bő 12 percben lenyom egy akkora show-t, hogy azt sokan másfél órában sem tudják összehozni. Lenny Kravitz megjelenése mondjuk nem ad hozzá semmit a műsorhoz, de kedves kis adalék. Tőle valahogy nem hangzik annyira extrán az I Kissed a Girl. Megvolt. Értjük. Szerette. Énekelhette volna kicsit durvább szöveggel is. Na de nem is ez a kemény, hanem az előre be nem jelentett Missy Elliott blokkja, aki 2010 óta csak egyszer volt hajlandó előjönni a barlangjából egy brazil fellépés erejéig. A teljes felületén kivetítős színpad és annak használata bárkit leborulásra késztet. A végén persze tűzijáték. És maga Katy. Csodás.

Setlist:

1. Roar
2. Dark Horse
3. I Kissed a Girl (feat. Lenny Kravitz)
4. Teenage Dream
5. California Gurls
6. Get Ur Freak On (Missy Elliott-blokk)
7. Work It (Missy Elliott-blokk)
8. Lose Control (Missy Elliott-blokk)
9. Firework

Coldplay & Bruno Mars & Beyoncé

Hatalmas összeborulás a látszólag össze nem illő előadók között bő 13 percben, ahol Beyoncé és Bruno Mars már rutinus Halftime Show-fellépőként térnek vissza, és tulajdonképpen semmi meglepő nem történik, de olyan kellemes az egész. Az Uptown Funk pedig élőben a legállatabb.

Setlist:

1. Viva La Vida
2. Paradise
3. Adventure of a Lifetime
4. Uptown Funk (Bruno Mars)
5. Formation (Beyoncé)
6. Fix You
7. Up&Up

Fotó: AFP

Íme néhány dal, ami remek választás lehet a hét utolsó napjainak beindításához.

Hard-Fi – Living for the Weekend

Mert tényleg csak a hétvégének élünk, ezzel a számmal pedig azonnal beindíthatjuk a jókedvű péntek estét.

Suede – Saturday Night

Egy fáradt szombat este lezárásához, amikor bejártad a várost a lánnyal. Diszkó, kaszinó, peep show… a Suede így képzeli el a tökéletes hétvégét.

MGMT – Weekend Wars

Minimális progrockos lazulás az MGMT-vel. Csak semmi háború, most szeretet, béke van!

The Cure – Friday I’m In Love

Pénteken már nyugodtan lehetsz szerelmes a szombatodba és a vasárnapodba is. A többi napot meg ki nem tojja le?

Elton John – Saturday Night’s Alright For Fighting

Harcolni akarsz a hétvégén? Akkor pörgesd fel magad Elton Johnnal. Igen, ez így nagyon rosszul hangzik, de a Saturday… még abból a korszakból származik, amikor Elton nagyon is rock’n’roll volt, és nem egy fura ízlésvilágú zseniális zenebohóc.

Punnany Massif – Hétvégre

Valakinek ez kell, valakinek az. Akárhogyan is alakul a hét utolsó pár napja, a Punnany remek választás egy kis aláfestő zenének.

The Dandy Warhols – Everyday Shoud Be a Holiday

A Dandy Warhols tudja a frankót. Minden nap lazulás, minden nap ünnepnap, minden nap hétvége.

Queen – Lazing on a Sunday Afternoon

Akik a kis kuplékra vannak ráizgulva, vagy csak úgy simán mezei Queen rajongók, azok biztosan szívesen lazítanak vasárnap egy ilyen dalra. De bárki megpróbálhatja, nem rossz választás!

Freestylers – Weekend Song

Egy jó kis táncolós Freestylers, és még a hétvégéről is szól? Remek! Táncolj, vagy bólogass nyugodtan!

Michael Gray – The Weekend

Ha megnézed a klipet, egyből elmegy a kedved a munkától, és várod a megváltó hétvégét. Nézd a megőrült titkárnőket, és kapcsolj pihenő/bulizó/csajozó üzemmódba!