Na nem a The Walking Deadet, hanem azt, amelyik akár fiatalabb korosztályokat is meg tud érinteni. Az Útvesztőben az a jó, hogy úgy szól fiataloknak, hogy közben egy picit sem finomkodik, már az első részben is a frászt hozták mindenkire a Siratók, azok a pókszerű gépizék, amiket legszívesebben egy bivalyerős lángszóróval irtott volna ki a jóérzésű néző, arról nem is beszélve, hogy hullottak ám a karakterek rendesen, közben pedig még valamiféle erkölcsi tanulságot is le lehetett vonni. Mégpedig azt, hogy a bizonytalanba haladás még mindig jobb, mint a behódolás valamiféle hatalomnak.

Az Útvesztőben pont az működött, hogy fenyegető sci-fijében minden megvolt, amit egy mozinéző szerethet. Nem egy fiatal, hanem bármilyen korosztályú. Többnyire jó munkát végeztek a castingon, és képesek voltunk neki megbocsátani még a kicsit ügyetlen fordulatokat is, amik az eredeti könyv írójának, James Dashnernek számlájára íródtak. A Tűzpróba sok tekintetben viszont nagyon más, mint az első rész, és tulajdonképpen ez sem áll rosszul neki, csak éppen nem sok köze van az alig egy éve elkezdettekhez.

Miután Thomasék kimenekülnek az útvesztőből, egy új helyen találják magukat, ahol nem túl jó hír, de a rettenetesen nyájas Littlefinger az úr a Trónok harcából. Lehet sejteni, hogy nem fagyiosztogatás indul el a következő percekben. Thomas megint ráébred, hogy a Veszett készül lecsapni rájuk, így hamarosan Perzselföld lepusztult tájain lesznek kénytelenek túlélni, ezúttal azonban nem a Siratókkal, hanem egy új ellenséggel csapnak össze, akik első és sokadik ránézésre is zombik.

A második rész olyan, mintha kicsit sokat akarna, több akciót, több érzelmet, nagyobb tereket, és tulajdonképpen nem is áll rosszul a karaktereknek a sivatagos táj, és a zombihangulat. Csak az a baj, hogy míg az első részben és most is szépen adagolják a kvázi horrorfilmes feszültséget, ezúttal nem olyan feszes a menet, a fertőzöttek pedig nem tűnnek olyan veszélyes ellenfélnek, mint egy rakás kíméletlen géppók. Nincs igazi rejtély, tudjuk, kik a rosszak, akik nem túl nagy meglepetésre továbbra is rosszak, és bár akadnak csavarok a történetben, valahogy kicsit kevésbé érdekli már az embert a szereplők sorsa.

Az Útvesztő: Tűzpróba ezek ellenére sem rossz, aki az elsőt bírta, vagy csak szeretné megnézni, hogyan mutat a könyv a nagy vásznon, bátran fizessen be rá, mert egy tiniknek és felnőtteknek is korrekt akció-dráma lett a folytatásból, amit ráadásul Pados Gyula képei tesznek még színvonalasabbá. Az első azért jobb volt, de ha minden young adult-könyvadaptáció ilyen lenne, akkor nem félnénk tőlük annyira.