2002-ben mindössze ötmillió dollárból készült a My Big Fat Greek Wedding, ami akkora siker lett a mozipénztáraknál, hogy összesen 389 milliót kaszált, és ez valljuk be őszintén, bőven kimeríti a filmes siker fogalmát. A főszereplő Nia Vardalost sztárrá tette, a készítőket gazdaggá, de hogy miért kellett 13 évet várni egy folytatásra, arra talán senki sem tudja a választ. A Bazi nagy görög lagzi 2 ugyanis 2016-ban egyrészt teljességgel érdektelen, de ettől még meglephetne mindenkit azzal, hogy vicces, laza és olyan szerethető, mint egy kiskutyát simogató édes kislány. Spoilerveszély: nem az.

Lagzi kell 2016-ban, még ha mindenki beledöglik is, úgyhogy házasodik a nagypapa (!), akiről kiderül, hogy kedves feleségével bár 50 éve él házasságban (!!), az a házasság bizony érvénytelen (!!!), úgyhogy ennyi idő után újra meg kell tartani a frigyet, közben a főhősnő lányát cseszegeti mindenki, hogy menjen már férjhez 17 évesen (!!!!), de ő persze nem akar, helyette lelki válságban vergődik, mert mindenki őt cseszegeti, ha nem mondtuk volna még, úgyhogy el szeretne húzni egyetemre a halál… szóval egy távoli városba, vagy lehetőleg egy messzi-messzi galaxisba.

Aki az előző, rövid bemutatást elolvasva úgy érzi, hogy nem áll össze a fejében a sztoriról alkotott kép, azt megnyugtatjuk, a stáblista elérkeztekor sem fog összeállni, a történetet ugyanis apróbb, tulajdonképpen igazán össze sem illő elemekből sikerült összeragasztgatni, de csak úgy hanyagul, gondolva azt, hogy a játékidőt kitevő tömény görög hazafiasság, és itt-ott finom, itt-ott nem túl finom rasszizmus majd elviszi a balhét. És nem, nem viszi el, mert túl sok van belőle, és nincs mellé igazából köret.

Olyan a Bazi nagy görög lagzi 2, mintha egy sorozatverzió első néhány epizódját egyben vetítették volna le, de nem sokkal a vetítés előtt szóltak volna a készítőknek, hogy fiúk lányok, bocsánat, de kaszát kapott a széria, úgyhogy vágjátok bele a végét is, aztán mutassátok meg az embereknek, szedjetek érte pénzt, hogy visszajöjjön valami a produkciós költségből. A második rész 18 millióból forgott, de rosszabbul néz ki, mint az elődje, olyan tévés, és bizony, ha ez az egész tévéfilmként került volna elő, sokkal érthetőbb produkció lenne.

De nem, ez bizony egy mozifilm, amiben a gyönyörű Nia Vardalos valamiért folyamatosan maga elé bámulva nevet, és úgy tesz, mintha nem érdekelné a kamera, ahol egy visszafogott dédi időnként teljesen indokolatlan dolgokat művel, ahol a „mindenki görög”-poént annyira túltolják, hogy önkéntelenül elkezded énekelgetni Dolák-Saly Róberttől a Hányszor lehet énekelni büntetlenül egy refrént című örökbecsűt, és ahol igazából normális történet és tanulság sincs, csak folyik az őrület bő másfél órán keresztül.

Nyilván akad egy-két jobban sikerült poén, de ez édeskevés egy ilyen romantikus vígjátékhoz, ami tulajdonképpen nem is áll össze filmmé, random történetek egymásutánja, amit néha megpróbálnak egy egységbe illeszteni, hol jobban, hol rosszabbul, beemelve teljesen felesleges jelenteket, sőt, karaktereket is, aztán mindenki mehet a dolgára. Úgy fogod elfelejteni, mintha sosem lett volna. A Bazi nagy görög lagzi 2 sajnos tipikus példája a felesleges folytatásoknak. Nem is csörög a kassza. De Nia Vardalos igazán gyönyörű lett az elmúlt évek alatt, és ha bírod az idegesítően hazafias poénokat, akkor tehetsz vele egy próbát.